Magánbűnök, közerkölcsök
A cím – Jancsó Miklós 1976-os filmje – találó. Hazai közéleti huncutságainkra. A legutóbbi híreket éppen annak a Lázár (Lézer) Janinak a közéleti csalafintaságai uralják, amik arról szólnak, hogy ez a hajdani hódmezővásárhelyi Rapcsák lakáj milyen arrogánsan pökhendi módon veszi foghegyre a magyar független bíróság jogerős ítéletét, és nem hajlandó nyilvánosságra hozni azokat a költségeket, amiket őurasága közpénzből fizettetett ki a köz zsebéből. Ami persze az én zsebem is.
Kis hazánkban ez újabban következmények nélkül megtehető. Mert ez egy következmények nélküli ország. Legalábbis öt éve bizonyosan az.
Arról van ugyanis szó, hogy őurasága (nevezzük ezentúl őpökhendiségét így) elutazott valakivel ide-oda, a fejlett Nyugat fejlett nagyvárosaiba egy-két napra. Ennek kapcsán több százezres költségeket számolt el a közkassza kárára. Amikor azonban némely okvetetlenkedő ellenzéki képviselő elkezdte firtatni ezeknek a költségeknek a helytállóságát, és az utazások célját, őurasága laza nagyvonalúsággal kifizette saját zsebéből. Úgy kétmilliót. Mert őurasága igazi magyar úr, egyem a szivit!
Na, most. A felelősen gondolkodó igazi magyar hazafiban ilyenkor felébred a malignus kisördög. Aki mindannyiunkban ott rejtezkedik, és ilyeneket kérdez: ha ugyanis ezek az utazások közpénzből fizetett közutazások voltak, mert állítólag azok voltak, mi a fene titkolnivalója lehet őuraságának, hogy kivel utazott, milyen céllal, és mennyit költött?
Nem igazán elegáns dolog ugyanis minden közéleti huncutságot nemzetbiztonsági kockázatok mögé bújtatni. Legalábbis szerintem.
Ilyenkor ugyanis feltámad az a bizonyos egészséges állampolgári gyanakvás, amit ez a malignus kisördög flatulál, hogy miért, és mit is takargat ez a miniszteriális ficsúr? Tán csak nincs valami takargatni valója? Mert olyat is hallani a piacon, hogy őurasága a titkos babájával volt shoppingolni Londonban meg másutt.
Vagy nem is a titkos babájával, mert az nincs őuraságának, hanem egy olyan emberfiával. aki nyugati nyelveket is beszél. Mert ennek a tudásnak őurasága – állítólag – híjával van.
Egyszóval változatosan izgalmas a hírvilági kép. Viszont nem egyértelmű. És nem is megnyugtató. Azaz zavaros.
Kéne valami derítés (de nem a vizahólyag).
Kuthi Csaba
Tállya
