Liszt – Weimartól Bayreuthig

Liszt először 1848-ban telepedett le a türingiai városkában, ahol 1861-ig élt, s a hercegi udvar karnagyaként működött. Itt kötött életre szóló barátságot Richard Wagnerrel (a Lohengrin ősbemutatóján, 1850-ben, Liszt vezényelt a weimari színházban). Míg addig inkább virtuóz zongoraművészként ünnepelték Európa-szerte, zeneszerzői tevékenysége ebben az időszakban teljesedett ki. 1856-ban Ünnepi miséjével szentelték fel az esztergomi székesegyházat, s ugyancsak ekkor született Hungaria című szimfonikus költeménye is, amelyet először Pesten mutattak be.
Liszt a zene terjesztőként is öregbítette Weimar hírnevét: kezdeményezésére jött létre ott az Általános Német Zenei Egyesület, amely a várost évtizedekre a német zenei élet középpontjává tette. Nem meglepő tehát, hogy a németek is becsülik, sajátjuknak tekintik “Franz" Lisztet, akiről – akárcsak a magyar fővárosban – Weimarban is zeneművészeti főiskolát neveztek el (Hochschule für Musik Franz Liszt).

1902-ben felállították weimari szobrát, a házban pedig, ahol élt, a földszinten Liszt-múzeumot rendeztek be, az emeleten pedig eredeti formájában hagyták meg lakását, amelyet a tisztelők tömegei keresnek fel mindmáig.

Liszt Ferenc életének utolsó éveiben többször járt Bayreuthban, hiszen barátja, Wagner, az Ünnepi Játékok megalapítója volt. (Liszt második lánya, az 1837-ben született Cosima 1870-ben Wagnerhez ment feleségül.) Liszt támogatta a Festspielhaus építésére kezdeményezett gyűjtést és segített a játékok elindításában is. Bayreuthban, az ünnepi játékok idején érte a halál. Liszt már betegen érkezett az eseményre, a Parsifalt, valamint a Trisztán és Izoldát azonban még megtekintette, mielőtt tüdőgyulladás következtében meghalt; a ház falán ma tábla őrzi emlékét. Kívánságának megfelelően Bayreuthban temették el. A zeneszerző-zongoraművészt hatalmas gyászmenet kísérte a városból végső nyugvóhelyére. Mellszobra – Arno Breker alkotása ¬– a Festspielhaus kertjét ékesíti, egykori lakóhelyén múzeum működik.

Farkas József György