Különös módon idegen
A berlini polgári napilap a Der Tagesspiegel szerdai számának vélemény rovatában "Különös módon idegen " címmel írja Hermann Rudolph: „Magyarország új alkotmányt ad magának, annak azonban fura szaga van. A szöveg alapján úgy láthatjuk: az ország úton van egy tekintélyuralmi állam felé”.
Elég, ha elképed az ember? Vagy aggódjunk komolyan? Miután Magyarország elnöksége ünnepén elijesztette EU-Európát problematikus sajtótörvényével, most új alkotmányt készít elő – de az is tele van furcsaságokkal. Meglepő már a vágta-ütem is, amelyben elfogadtatják. Alig kezdődött meg a parlamenti vita, de már 18-án elfogadják – ezért mondják azt megfigyelőknek, hogy a most olvasható változat még nem a végleges. S az alkotmány csak 2012 január 1-vel lép majd életbe.
Az új alkotmány iránti vágyat meg lehet érteni, ha tudjuk, hogy az érvényes régi – bár azt demokratikusan és maradéktalanul felújították – még 1949-ből, azaz a kommunista diktatúra idejéből származik. Ám az új művet annak a legyőzést célzó támadásnak enyhén gyanús szaga lengi körül, amellyel Orbán Viktor és polgári szövetsége 2010 tavaszi választási győzelme után rontott neki a politikai rendszernek. Az akkor megszerzett kétharmados többség nyomja rá a bélyegét a több, mint 50 cikkelyre – a tisztségek betöltésétől a végrehajtásra vonatkozó törvényekig. A forradalomnak, amelyet Orbán e választási eredményben látni kíván, testet kell öltenie az alkotmányban.
Ám mindenekelőtt a mű formája elképesztő. A helyen, ahol más országok preambulumot szerepeltetnek, sajátságos alakzat keletkezett, „Nemzeti hitvallás” címmel. Egy alkotmánybíró az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatra hivatkozva próbálta megmagyarázni.
Ám ez a szöveg más anyagból van, mint a felvilágosult állami akarat nagy bizonysága. Bevezetőben kifejezésre kerül a büszkeség, hogy „királyunk, Szent István” ezer évvel ezelőtt megalapította a magyar államot. Megemlékeznek a csatákról, amelyekben a magyarok Európát védték, István koronájáról, amelyet „magyar szentkoronaként”, az ország folyamatos fennállása megtestesüléseként jellemeznek, - s általában, fennkölt-nosztalgikus magyarképet festenek.
Mi ez ? Nemzeti zsoltár? Mélyenszántó alkotmány-líra? Nemzeti-romantikus alapvetése egy modern társadalomnak, amely Magyarországon kétségkívül létezik? Az ember nem igazán tudja, csak egy dolog biztos: ez a traktátum, amely - amint az alkotmányelvek katalógusa elrendeli – alapul szolgál az alkotmány értelmezéséhez, korunk Európájában sajátságosan idegen.
Azt olvasva Magyarországot úton vélhetnénk tekintélyuralmi állam felé. Vagy ahhoz a felismeréshez küzdhetnénk el magunkat, hogy Magyarország igencsak különleges ország – nehéz történelemmel, szélsőséges politikai törésekkel s hajlammal arra, hogy hazafias mítoszokban ábrázolja magát. Még azt a szükségletet is meg lehet érteni, hogy tekintettel a közelmúltra s a jelen nehézségeire, a történelemre visszatekintve barkácsoljanak maguknak identitást. Ám ez nem fogja európai társaikat visszatartani attól, hogy ismét egyszer megkérdezzék: mi van a magyarokkal?
