Krízishelyzetben

Nem voltunk tisztában azzal, hogy Ukrajna milyen óriási szerepet játszik az európai élelmiszeripari ellátási láncban, amíg az orosz tankok le nem taposták a legjobb szántóföldeket Donyeck, Harkiv, Zaporizzsja környékén. Ezeken a területeken eddig a mezőgazdasági termelés aránya 80 százalék körüli volt, amelynek nagy százalékát exportálta Ukrajna: az ország GDP-jének 9,3 százaléka származik mezőgazdaságból, amely a lakosság 13,8 százalékát foglalkoztatja. Összevetésül: Magyarországon a GDP 3,4 százalékát adja a mezőgazdaság, a foglalkoztatásban pedig 4,7 százalékot (Global Economy- adat). A hazai lakosság néhány napja csak arra a véleménycikkre kapta fel a fejét, amely azt írta, hogy közel az ezerforintos étolaj, mivel északkeleti szomszédunk a világ egyik legjelentősebb étolaj-előállítója, és a termelés leállt a háború miatt.

„Az ukrán élelmiszeripar nagyjából húsz éve ráállt arra, hogy saját maga dolgozza fel késztermékké a napraforgót, és exportvámokkal sújtották a napraforgómag kivitelét. Ezért nagyon sok külföldi befektető is növényolajgyárat épített Ukrajnában a feldolgozáshoz”, mondja Bálint György gabonapiaci elemző, a Hungaria Agro Kft. ügyvezetője. A világ legnagyobb növényolajipari vállalata az amerikai Bunge, Ukrajnában két üzeme is van, Mikolajivban és Dnyipropetrovszkban. A Reuters szerint ezek működését felfüggesztette az anyacég az orosz invázió kezdetén. Egyelőre nem lehet megbecsülni, hogy a világ élelmiszer-termelésére milyen hatással lesz az ukrajnai étolaj hiánya. A magyarországi fogyasztást a három nagy hazai forrásból (Bunge Martfű, NT Kiskunfélegyháza, Viterra Foktő) bőven ki lehet elégíteni, mondja Bálint György.

Nem is rántotthús-sütésre megy az étolaj jelentős része, hanem biodízel előállítására, ami repcéből, napraforgóból, szójából, illetve ázsiai eredetű olajpálmamagból készül. Az unióban előállított biodízel 80 százaléka szűz (tehát nem használt és begyűjtött) növényi olajból származik az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (Transport & Environment) 2021-es adatai szerint. Ahogy megy fel a fosszilis eredetű üzemanyag ára, úgy mehet fel a biodízelé is. Kukoricából, búzából, árpából és cukorrépából pedig etanol állítható elő – ezt keverik akár tíz százalékban a benzinhez a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében az európai uniós irányelvnek megfelelően. Ukrajnában mintegy húsz etanolgyár működik, Magyarországon három: a szabadegyházi Hungrana, a dunaföldvári Pannonia Bio, és nemrégiben kezdte meg működését a kormányközeli tulajdonosi körhöz köthető KALL Ingredients Tiszapüspökiben.

„Ukrajna a Szovjetunió felbomlása után feltornászta a gabonatermelését, legnagyobb mértékben árpát, búzát és kukoricát termesztenek. A Kárpátalját kivéve egész Ukrajna egy nagy alföld, mindenhol megterem minden. Hihetetlen, hogy a Szovjetunió idején éhínség sújtotta ezt a területet, millió tonnaszámra importálták a kenyérgabonát, ma a modern ukrán mezőgazdaság 60-75 millió tonna exportfölösleget termel. Néhány éve Kína is jelentős importőre az ukrán kukoricának és búzának, ezért azok még inkább felértékelődtek. Emellett Ukrajna erős napraforgóból és repcéből, illetve takarmány- és étkezési borsóból.”

A gazdaságos tengeri szállításokhoz komoly fejlesztéseket hajtottak végre a fekete-tengeri kikötővárosokban, Odessza, Csornomorszk, Mikolajiv vagy Juzsne a legnagyobb méretű, 50-60 ezer tonnás szállítóhajókat is képes befogadni. Ezekből az ukrán alapanyagok és termékek eljutnak a Szuezi-csatornán át a Távol-Keletig, a Földközi-tengeren át pedig egészen Spanyolországig – az ukrán eredetű gabona vezető helyen áll a Földközi-tenger mentén fekvő országok (Egyiptom, Algéria, Marokkó, Líbia) importjában. Sok ukrán kukorica érkezik Hollandiába és Németországba is. Kisebb, 5-15 ezer tonnás hajók fogadására alkalmas kikötők állnak azovi-tengeri városokban, mint Bergyanszk és Mariupol, amit éppen bombáznak.

Bálint György szerint az ellátási lánc két ponton sérülhet: a kikötői infrastruktúra használhatatlanná válik, ha a megszállás miatt megközelíthetetlen, vagy a bombázásoktól megsemmisül. „Az elmúlt években több ukrajnai kikötőbe is ellátogattam, a kiszolgáló létesítmények a legmodernebb technológia szerintiek.” Ezek újjáépítése hosszú időt vehet igénybe, hiszen rendbe kell hozni a kikötői tárolókapacitásokat is, és az odavezető vasútvonalakat, köz-
utakat. A háborús veszély miatt a nemzetközi szállítást végző hajók nem mernek bemenni a kikötőkbe, „nincs olyan biztosító, amelyik erre biztosítást kötne”. Az oroszok tengeri aknazárat létesítettek a kikötők előtt, egy észt hajó el is süllyedt. Állítólag a kikötőkben 10-15 millió tonna gabona volt betárolva, ami arra várt, hogy március és május között kihajózzon. Ennek sorsa egyelőre ismeretlen, nem biztos, hogy megsemmisült, de a felhasználók számára elérhetetlenné vált, mondja az elemző. „Vasúton a balti államok kikötőit tudták eddig elérni az ukránok, de nem ez volt a jellemző szállítási irány.” Gond lehet még a vasútvonalak felrobbantása, de azokat könnyebb helyreállítani, mint egy kikötőt újra felépíteni.

A másik hosszú távú probléma: hogyan fogják elvetni Ukrajnában az olyan tavaszi vetésű növényeket, mint a napraforgó, kukorica, árpa, búza. Elképzelhető, hogy a harcok csillapodásával az ősszel elvetett és már kikelt búzából és árpából valamennyi learathatóvá válik. De kérdés, honnan lesz üzemanyag a traktorba, miképpen és miből oldják meg a gazdák a műtrágyázást, növényvédőszer-kijuttatást.

„Bizonytalanság uralkodik a világpiacon, mennek föl az árak mindenhol. Nehézséget jelentenek az Oroszország ellen meghirdetett szankciók, hiszen ez az ország is a vezető búzaexportőrök közé tartozik.
A szankciók miatt nem lehet tudni, hogy a március-április-május hónapra megkötött ügyletekből mi valósul meg. Addig a szállítmányok maradnak Oroszországban.”

Magyarországon bőven elegendők a készletek az elemző szerint, nincs veszélyben az alapanyag-ellátás: nálunk ötmillió tonna búza terem, amiből kétmillió tonnát őrölnek meg étkezési célokra. Kukoricából 6-8 millió tonna terem, amiből az ipari és a takarmányozási célú felhasználás 4-5 millió tonna. Idehaza hatszázezer hektáron termesztenek napraforgót, az 2-2,2 millió tonna termény, ebből a belföldi felhasználás 2 millió tonna. Az Európai Unió egységes piacként működik, ezért ha Magyarországon nem is volna elég valamiből, vámok és egyéb terhek nélkül lehet importálni más EU-tagországokból, Horvátországból, Romániából vagy Lengyelországból. A magyar kormány a gabona kivitelét kormányrendelettel próbálja meg szabályozni, ez a Magyar Közlöny március 5-i számában jelent meg.

Ukrajnában az orosz megszállás egyelőre a keleti régiót érinti, azt, ahol a legjobb búza- és kukoricatermesztő területek vannak. Ha nem lesz lehetőség kukorica vetésére idén tavasszal (amihez vetőmag kell, és gázolaj a traktorba), akkor a világ ellátásából kiesik 20-30 millió tonna, amit meg fog érezni mindenki. „Ebben a szektorban látszik, milyen hihetetlen globális összefonódások vannak a világkereskedelemben, senki nem tudja magát függetleníteni a másiktól. Amíg ez a konfliktushelyzet fennáll, addig pánik uralkodik a tőzsdéken és a fizikai piacokon, emelkednek az árak. Tűzszünet, de inkább béke kell a piacok a megnyugvásához. Mivel nem lehet tudni, mennyire sérültek a logisztikai láncok, a kereskedelem normalizálódása egyelőre beláthatatlan”, mondja Bálint György.

Az ukrán gazdaságban azért rendkívül fontos a mezőgazdaság szerepe, mert a kiváló természeti adottságok miatt óriási világpiaci versenyelőnye van az országnak. Ukrajna a Kelet-európai-síkság délnyugati részén fekszik, területének nagy részét kiváló minőségű feketeföldek (csernozjom) borítják, amely a leginkább alkalmas szántóföldi növénytermesztésre. A síkvidék zöme Oroszország európai területén fekszik. Az európai kontinensen Ukrajna és Oroszország rendelkezik a legnagyobb területtel, Ukrajna hatszor akkora, mint Magyarország.

„Hatalmas területe, természeti erőforrásai, mint a termőföld és ásványkincsek, valamint a 44 milliós népessége ellenére sem tudott szert tenni középhatalmi státuszra, ami nem csak belső okokkal magyarázható: Ukrajna valójában Európa utolsó nagy tartalék területe, amelyről nem dőlt el még, hogy hosszabb távon az EU vagy az Oroszország dominálta tér részét képezi-e”, írta egy korábbi elemzésében dr. Karácsonyi Dávid, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének tudományos munkatársa, akit Ausztráliában, a darwini egyetemen értünk utol.

„Ukrajnának a mezőgazdasági terményeken túl van még egy fontos exportcikke, ez pedig a munkaerő. Világszerte tapasztalható jelenség, hogy az elöregedő népességű országok elszívják a munkaerőt máshonnan. Ukrajnából rengetegen vállaltak munkát a visegrádi országokban éppúgy, mint Oroszországban.” Jól látszik ez most Lengyelországban: eddig 885 ezer ukrán menekült Lengyelországba az orosz invázió elől, vélhetően a korábban oda ingázó vendégmunkások jelentős részével együtt. Az orosz ajkú ukránok Oroszország irányába menekültek, ahol gyorsan tudnak integrálódni – szintén a munkaerőhiány miatt. A háborús események egyelőre az ország keleti részét érintették, a menekülthullám tekintetében ez még csak a kezdet. Kérdés, hogy a menekültek közül hányan térnek vissza Ukrajnába harcolni, illetve a nyugati országokban maradók milyen fizikai-mentális állapotban vannak, és nyelvtudás hiányában mennyire képesek elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

„Az orosz és az ukrán nép közötti kapcsolat nemcsak kulturális és etnikai gyökerű, hanem a legtöbb esetben rokoni szálakat is jelent: szinte nincs olyan ukrajnai, akinek ne lenne moszkvai rokona és fordítva. Emiatt nem csoda, hogy háborúellenes tüntetések zajlanak nemcsak Oroszország több nagyvárosában, de a két éve brutálisan megtört Belaruszban is. Az orosz–ukrán konfliktus méreteiből fakadóan jócskán túlmutat a posztszovjet térség határain, a globális világrendre van hatással.”

Óriási a bizonytalanság, senki nem tudja, mi fog következni, a geopolitikai elemzők is csak találgatnak. Az orosz hadsereg morálja láthatóan alacsony, a megszállás nem úgy halad, ahogy elképzelték. „Lehet, hogy Putyinnak nagy a támogatottsága Oroszországban, de ők az idősebb generációkból kerülnek ki, Ukrajnában viszont nem őket küldik harcolni, hanem olyan fiatalokat, akik a 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején születtek. A háborúba küldött orosz fiatalok ugyan nem akarnak lázadni Putyin rendszere ellen, de meghalni sem akarnak érte.” Karácsonyi Dávid szerint az orosz katonák félelemből cselekednek, míg az ukránok a hazájukat védik, és nagy kérdés, hogy ebben a helyzetben a sarokba szorított Putyin mit fog lépni, hiszen biztos, hogy nem akar gyengeséget mutatni. A helyzet eszkalálódása további polgári áldozatokkal járhat.

„Olyan események zajlanak Ukrajnában, amilyenek Európában 1945 óta nem történtek: utoljára az ostromlott Berlin volt a hárommilliós lélekszámú Kijevhez fogható méretű város. Az a népesség, aki most érintett az invázióban, kétszer akkora, mint a jugoszláv konfliktusban volt. Több mint háromszáz civil vesztette életét eddig, 1,2 millió menekült indult útnak, városok váltak romhalmazzá. Ehhez képest, hogy az invázió miatt ellehetetlenül a gabonaexport, másodlagos szempont”, mondja Karácsonyi Dávid. Úgy véli, ha a helyzet kívánja, a világgazdaság átstrukturálja az ellátási láncokat: a gabona jön majd Argentínából, a cseppfolyós földgáz pedig Észak-Amerikából. Amennyiben Oroszország elszigetelődik, legfeljebb néhány országra számíthat vevőként, köztük Kínára, abba az irányba létesült már földgázvezeték, és szükségük van minden nyersanyagra. Oroszország akár hosszú időre is bezárkózhat, mert megvan mindene, ami kell – ám a nyugati technológiák nélkül nem lesz könnyű dolga. Đ