„Középkori állapotok”

Érdekes a javaslat körül vitázó két miniszter személye. Mindkettő nő, mindketten a kormányzó kereszténydemokrata párthoz, a CDU-hoz tartoznak. Ursula von der Leyen, a munkaügyek felelőse, korábban családügyi miniszter volt. Többek között azért, mert az egyébként gyermekorvosi képzettségű, 52 éves politikusnőnek 7 gyereke van. Igaz, a közéleti és a családi kötelezettségek egyeztetését nyilván igencsak megkönnyíti, hogy az arisztokrata, egyetemi tanár férj nagy gyógyszeripari vállalat vezérigazgatója. A népszerű politikusnő egyébként tavaly pártjának egyik lehetséges jelöltje volt a köztársasági elnöki posztra.
A családügyi tárcát 2009 őszén adta át a most 33 éves Kristina Schrödernek. A szociológusnő tavaly ment férjhez és a közelmúltban jelentette be, hogy nyárra gyereket vár, de terhessége teljes idejét szeretné végigdolgozni.

Kötelező 30 százalék?

Von der Leyen szerint a kormánynak el kellene rendelnie, hogy legalább a tőzsdén lévő nagyvállalatokat kötelezzék 30 százalékos nő-arányra a vezető testületekben és a felügyelő bizottságokban. Nézete szerint, tekintettel a magasan képzett nők arányára, a gyakorlatban semmi akadálya nem lehet annak, hogy a rendelkezést akár már 2 éven belül, esetleg hosszabb határidővel, végrehajtsák. Szégyen és tarthatatlan, hogy Németország ebben a vonatkozásban egy szinten van Indiával és elmarad Oroszország, Brazília és Kína mögött – ezek középkori állapotok, mondotta.

Utóda, Kristina Schröder, hasonló nézetet képvisel a kérdésben, mint amilyent a gazdaság képviselőitől is lehet hallani. Hogy t.i. feltétlenül szükséges és lehetséges a női vezetők arányának növelése – ezt azonban nem lehet pusztán rendelettel elérni. Rá kell bízni a dolgot a vállalatokra, döntsenek ők, mikor és milyen arányban neveznek ki nőket a csúcspozíciókra. Ezek az önkéntes döntéseik legyenek azután kötelezők - így a kérdés sokkal könnyebben megoldható. Annál is inkább, mivel a helyzet a különböző ágazatokban igencsak eltérő. Vannak területek, ahol könnyű több nőt bevonni a vezetésbe, de vannak olyanok is, ahol még a minimális bővítés is nagy erőfeszítéseket jelent.

Merkel óvatos

Nő-társai párton belüli vitájában óvatosan foglalt állást a sikeres egyenjogúsítás iskolapéldája, Angela Merkel kancellár. Szóvivője útján jelezte: a kérdésben szükség van társadalmi vitára, egyeztetésre a gazdasággal. A szóvivő emlékeztetett: 10 éve kérték fel a vállalatokat, önkéntesen, fokozatosan vonjanak be több nőt a vezetésbe – ám a felhívásnak alig volt következménye. Kötelező arányokat a kancellár-asszony mégsem kíván támogatni. Annál is kevésbé, mivel helyettese és koalíciós partnere, a liberális Guido Westerwelle, már nyilvánosan leszögezte: az FDP (mint a gazdaság érdekeinek képviselője) nem járul hozzá kötelező nő-kvótákhoz. Egyébként ugyanezt a véleményt képviseli Merkel testvérpártja, a bajor CSU is.

Sürget az EU

Miközben a német vita folyik, adott esetben eldönthetik a kérdés a fejük felett is. Az Európai Bizottság a tervek szerint már áprilisban előterjeszti elgondolásait, hogyan és milyen határidővel kellene ez Unió tagországaiban bővíteni a női vezetők arányát. Az illetékes biztos, Viviane Reding, már tavaly arról beszélt: 2015-ig el kívánja érni, hogy a felügyelőbizottságokban 30 százalékos arányban kerüljenek be nők – 5 évvel később pedig már 40 százalékos legyen az arány. A jelenlegi német helyzet: 200 legnagyobb vállalat vezetésében 2 százalék a nők aránya, míg Kínában 8, Oroszországban 11, az USA-ban 14, Svédországban 17 százalék...
Amire a terv ellenzői a norvég példára hivatkoznak. Ott már 2003-ban, a világon elsőként bevezették a nők kötelező 40 százalékos arányát a tőzsdei cégek vezetésében. Következmény: 70 vezető női menedzser összesen 300 posztot tölt be különböző felügyelő bizottságokban – nem egy nagyvállalat pedig kivonult a tőzsdéről, hogy kivonja magát a rendelkezés alól.