Könyv / Rákfenék / Ajánló

Az újság – éppen a sajtószabadság okán – független a valóságtól. Magyarán: azt ír, amit akar. Nem kortársi leleplezés ez, Karel Čapek mondta majd kilencven évvel ezelőtt. S ő csak tudta, hisz maga is dolgozott redakcióban. Tapasztalta: a betű fegyver. Kétélű.

Mert amikor Josef Holouseket pennájára tűzte a független Hírmondó és a klerikális Őrjárat, senki nem hitte el neki, hogy nem folytak ádáz orgiák a lefüggönyözött szobákban, noha a ház ablakain sosem volt firhang. Azonban ezt a tényt súlyosbító körülményként értékelte a helyi közvélemény, mondván: mértéktelen tagadásba menekül a nyomorult, hiszen az újság megírta... Tehát „van valami a dologban”.

Interpellálták is a külügyminisztert, hogy miképpen kerül Holousek a Mussolini elleni merényletbe, s hogy vajon nem bolsevik kém-e. Emiatt egyesek már várták a tárcavezető lemondásának hírét.

Aztán kinyomtatták, hogy Holousek a lelkifurdalások miatt felakasztotta magát, felvágta ereit, és mérget ivott. („A modern liberalizmus öngyilkosok kötélhurkában végződik.”) Ám amikor egy járókelő találkozott az eleven Holousekkel (aki épp oldalast vásárolt vacsorára), a hírt, hogy tudniillik él az elparentált, azzal hárította el a szerkesztő: ha él, „az az ő dolga”. Az újság elvégezte a magáét, amikor megírta, hogy meghalt. Punktum.

Čapek humora sokoldalú. A külpolitikai szerkesztő, aki képes ugyanazt a szóvirágos cikket megírni cseh, német, francia, olasz, magyar, egyiptomi szemszögből („veszélyben a haza, a szakadék szélén állunk...”), s ehhez alig kell változtatni az egyenszövegen (hisz „mi, csehek, vagyunk olyan jó britek, mint bármelyik angol, barátocskám”), erősen emlékeztet Karinthy Frigyes Dr. Ugyanaz nevű krokijának hősére.

Keservesen mulatságos természetrajza ez írónak, olvasónak.

(Karel Čapek: Egy tisztes polgár meghurcoltatása és más történetek a média természetéről. Fordította Mayer Judit. Alinea Kiadó.)