Könnyebben birkóznak meg az idősek a pandémia következményeivel

A pszichológia régóta ismeri azt a tényt, hogy a magasabb életkor a legtöbb esetben nagyobb érzelmi jóléttel párosul. Azaz valaki minél idősebb, annál kiegyensúlyozottabb mentálisan. A tudományos kutatások már rég  kimutatták, hogy a fiatal felnőttekkel összehasonlítva az ötven év felettiek a mindennapok során sokkal több pozitív érzelemről számolnak be, mint negatívról. Ez független a jövedelemtől, az iskolázottságtól vagy a társadalmi helyzettől.

A fiatalok és az idősek boldogságra való hajlama közötti különbség mindenképp magyarázatért kiált, de arra, hogy ezt megfelelő keretek között vizsgálni lehessen, nem sok lehetőség volt – egészen mostanáig. A koronavírus-járvány azonban ideális feltételeket teremtett ehhez.

Annak, hogy az idősebbek általában hajlamosabbak a boldogságra, kétféle tudományos magyarázata lehet. Az idősek vagy eleve kevesebb stressznek vannak kitéve, mert megtalálják a módját, hogyan kerüljék el az ilyen helyzeteket, vagy az életkor előrehaladtával az ember egyeszerűen kifejleszti magában azt a képességet, hogy hatékonyan küzdjön meg a stressz okozta negatív érzelmekkel. A két megközelítés teszteléséhez a tudósoknak olyan környezetre lett volna szükségük, ahol az idősebb és a fiatalabb lakosság egyaránt tartósan stresszes helyzetben van.

„Soha nem volt még olyan helyzet, hogy etikus módon tesztelhettük volna a rendkívüli stressz hatásait ilyen összefüggésben” – mondta a The New York Timesnak Susan Charles, a University of California pszichológus professzora. A koronavírus-járvány azonban ezt is megváltoztatta.

„Ez kezdettől fogva fenyegetést jelentett az idősebb emberek számára, amelyet egyszerűen nem tudtak elkerülni – és döntő jelentőségű, hogy a stressz hosszan tartónak bizonyult” – mondta Laura Carstensen, a Stanford University időskorral foglalkozó kutatóközpontjának pszichológusa.

Áprilisban, miután nyilvánvalóvá vált a járvány potenciális időbeli kiterjedtsége, Carstensen kutatócsoportja reprezentatív mintát vett fel, amely mintegy ezer, 18 és 76 év közötti felnőttet tartalmazott az Egyesült Államok különböző részeiről. A résztvevők a felmérésben részletesen megválaszolták az előző heti érzelmeiket firtató kérdéseket. A kutatásban 16 pozitív érzelmi állapotot – például nyugodtság vagy derű – és 13 negatívat – például bűntudat vagy harag – vizsgáltak a kutatók. Az alanyoknak értékelniük kellett az érzelmeik intenzitását is.

Fotó: Dimény András

Ha az idősebb emberek valóban úgy kezelik az érzelmeiket, hogy a stresszes helyzetek elkerülését választják, akkor az eredmény az lesz – vélekedtek a tudósok –, hogy az idősek és a fiatalok érzelmi jóléte közötti különbség csökkeni fog. A kutatásból  azonban az derült ki, hogy az idősek általában jobb hangulatban maradtak a fiatalabbakhoz képest – annak ellenére, hogy mindkét csoport azonos stressz-szintről számolt be.

„A fiatalok érzelmileg sokkal rosszabbul járnak, mint az idősebbek” – vonta le a következtetést Carstensen, aki hozzátette, a tavaly április volt mindenki számára a legtöbb szorongást kiváltó hónap az újszerű helyzet miatt, az idős emberek mégis kevesebb szorongásról számoltak be.

Egy hasonló tanulmányban a University of British Columbia pszichológusai mintegy 800, mindenféle korosztályhoz tartozó felnőttet vizsgáltak a világjárvány első pár hónapjában, és ugyanerre az eredményre jutottak.

„A közbeszéd az idősebb felnőtteket homogén, kiszolgáltatott csoportként ábrázolja. A járvány körülményei között végzett, mindennapi életre vonatkozó vizsgálatunk azonban az ellenkezőjét sugallja: az idősebb kor kevésbé társult a Covid-19 fenyegetéseivel, a magasabb érzelmi jólét és a több pozitív mindennapi élmény miatt” – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.

A tanulmányok többsége megerősíti az érzelmi fejlődés és az öregedés közötti összefüggés elméletét, amelyet Carstensen fogalmazott meg, és amelyet a pszichológusok évek óta vitatnak. Ez a nézet azt tartja, hogy amikor az emberek fiatalok, céljaik elérésére, készségeik megszerzésére és a lehetőségeik kiaknázására fókuszálnak. Az életközép elérése után azonban az emberek egyre inkább tudatában vannak a szűkülő időhorizontnak, és tudatosan vagy sem, de elkezdenek a napi tevékenységek felé fordulni, amelyek eleve kellemesebbek, mint önmagunk fejlesztése.

Fotó: Merész Márton

A kor előrehaladtával az emberek hajlamosabbak a spontán találkozókra, sétákra, gyakrabban ugranak át csak úgy a szomszédba, vagy ülnek le a kedvenc padjukra a barátaikkal. Az idősebbek könnyebben elfogadják, ha a terveik nem sikerülnek, és elfogadják önmagukat is olyannak, amilyenek, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, amilyennek állítólag lenniük kellenbe. És adott esetben még azok is, akik ebben a tragikus évben elvesztették munkájukat, legalább ismerik a saját képességeiket és azt, hogy ezáltal milyen lehetőségeik vannak – állítják a kutatók.

 (Kiemelt képünk illusztráció: Fotó: Merész Márton)