Kiszagolják, ha beteg környezetet a hal- és korallivadékok

A beteg korallzátonyok olyan kémiai jeleket bocsátanak ki, amelyek elriasztják a korall- és halivadékokat, így nem telepednek le egy degradálódott élőhelyen – mutatta ki egy új amerikai kutatás. A vizsgálat először tárja fel, hogy a korall-lárvák otthonkeresésük során képesek kiszagolni a különbséget egészséges és károsodott zátony között.

A korallzátonyok világszerte hanyatlást mutatnak. A kutatók szerint az összeomlás egyik oka a túlhalászat, ami csökkenti azoknak a növényevő halaknak a számát, amelyek eltávolítanák a zátonyokat benövő sarjadékokat. Amint a tengeri hínár megveti lábát a zátonyon, fordulópont következhet be, melynek során a korallnövekedés megáll, és új korallok is ritkán telepednek meg – írja az MTI.

Az új tanulmány arról tanúskodik, a tengeri hínárok kibocsátotta kémiai jelzések miként riasztják el a korallivadékokat a letelepedéstől a hínárok uralta területen. A halivadékokat szintén nem vonzotta a károsodott zátonyok körüli vizek szaga. Az eredmények azt sugallják, hogy a túlzott halászat érintette korallzátonyok védett területekké tétele valószínűleg nem elegendő regenerálódásukhoz, mivel a kémiai jelzések a halászat leállítása után is elriasztják a halakat és korallivadékokat. A vizsgálatot a Science folyóirat közölte.

A kutatók három tengeri régiót vizsgáltak meg Fidzsinél, mindegyik szomszédságában halászható területek voltak. (Az ország az egészséges élőhelyek védelmére, és a károsodott zátonyok regenerálódására halászatot tiltó régiókat jelölt ki.) Mind a korall- és halivadékokat riasztották a túlhalászattól szenvedő, és tengeri hínárok uralta zátonyok kibocsátotta kémiai jelzések, ugyanakkor vonzották őket a korallokkal teli, halászatot tiltó régiók jelzései. Mindkét csoport fiatal egyedei előnyben részesítették ama kémiai jelzéseket, amelyeket az egészséges környezet indikátorfajainak számító korallok bocsátottak ki, és mindkettő kerülte az olyan növényeket, amelyek a pusztuló élőhely indikátorfajai.

A kutatás először tesztelt korallivadékokat a korábban csak halaknál alkalmazott módszerrel, és feltárta, hogy a fiatal korallok erős preferenciát mutatnak az egészséges zátonyoktól származó szagokra. Mark Hay, a vizsgálat egyik szerzője elmondta, a korallok nemcsak meg tudják egymástól különböztetni az egészséges és beteg környezetet, hanem árnyalatnyi eltéréseket is érzékelnek, és óvatos döntéseket hoznak a letelepedésről.

A vizsgálat szerint a fiatal halak leginkább az egészséges zátonyok körüli vizeket részesítik előnyben. A kutatók egészséges és degradálódott élőhelyekről származó vizet öntöttek egy olyan tartályba, amely lehetővé tette, hogy a halak kiválasszák, melyik irányban akarnak úszni. 15 faj 20 egyedének preferenciáját tesztelték, és kiderítették, hogy fajtól, családtól vagy táplálékláncban elfoglalt helytől függetlenül, a 15 faj mindegyike nyolcszor nagyobb preferenciát mutatott az egészséges környezetből származó vízre. Három korallfaj lárváit tesztelve pedig kimutatták, hogy az ivadékok 5:1 arányban az egészséges környezetből származó vizet részesítették előnyben.

Az eredmények szerint a koralloktól származó kémiai jelek befolyásolták is a halak preferenciáját. A kutatók többféle korallt helyeztek vízbe, majd tanulmányozták a halak viselkedését ama vízben, amely a koralloktól származó kémiai jelzéseket hordozta. Az Acropora nasuta korallfaj kémiai jelzései háromszor jobban vonzották a károsodott élőhelyről származó vízhez a 15 tesztelt halfaj egyedeit. Hasonló preferenciát mutattak ki a korallivadékoknál is.

Az Acropora korallok könnyen kifehérednek, az algaversengés erősen érinti őket, emellett más stressztényezőkkel szemben is védtelenek. Az adatok arról tanúskodnak, hogy az eme koralloktól származó kémiai jelzések elsősorban azért vonzóak a halaknak és koralloknak, mivel kibocsátójuk általában egészséges környezetre jellemző faj. A szívós koralloktól – amelyek a túlhalászattól szenvedő területeken is boldogulnak – származó kémiai jelzések nem vonzottak annyi hal- és korallivadékot.

A kutatók hínárt is beáztattak a tesztkörnyezetbe, ekkor kiderült, hogy a Sargassum polycystum – amely könnyen elszaporodik és el is nyom egy korallzátonyt – kibocsátotta kémiai jelzések 86 százalékkal csökkentették a víz vonzerejét a halaknak az alga jelzéseitől mentes környezethez képest. A korallivadékok esetében a csökkenés 81 százalékos volt.

A kutatók a későbbiekben azt tervezik, hogy nagyobb területekről távolítanak el hínárokat bizonyos zátonyokon, és nyomon követik, mindez miként befolyásolja a képződmény egészségi állapotának helyreállását.

Hay szerint a megfelelő időben és helyen végzett minimális beavatkozás nagyban elősegítheti a túlhalászott zátonyok helyrerázódását, ami visszavonzhatja a halakat a régióba, amelyek aztán megtelepedésük után megtisztítják a zátonyt a hínártól. Sőt, amint az algák száma megcsappan, a képződmények még nőhetnek is, a nagyobb korallok pedig még több halfajt vonzhatnak.