Kincset ér a Boldogasszony papucsa
Ilyen bánásmód csak a legfontosabb hírességeknek jár. A víájpíknek. Fokozott járőrözés, zártláncú ipari kamerák, biztonsági jelzés, amely riaszt rablási kísérlet esetén. Ez a törődés azonban kivételesen nem egy államfő, egy politikus vagy miniszter érkezését kíséri – hanem egyetlen növénynek szól. Igaz, nem akármilyen növényről van szó, hanem egy kényes, ritka orchideáról, amely pechjére éppen egy Lanchashire-i golfpályán talált otthonra, ott él és virul. Az a különleges benne, hogy egész Nagy-Britanniában alig néhány példány létezik belőle.
A Boldogasszony papucsa-ként ismert virág (latinul Cypripedium calceolus) nevét jellegzetes, lábbeli alakú virágjáról kapta. Nos, a Boldogasszony papucsa szigorú biztonsági akció tárgya, miután a Siverdale golfpályán kivirágzott. A megszállott orchidea-rajongók számára ez az egyik legkívánatosabb és legértékesebb trófea. Nem véletlen, hogy a növényt szigorúan védik a törvények. Még ahhoz is a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, hogy valaki megérinthesse azt. Ennek ellenére a gyűjtők közt olyan nagy az érdeklődés iránta, hogy a növény egy kis hajtásáért is sokat fizetnek, egy virágzó példányért pedig akár ötezer fontot is megadnak. Így aztán nem csoda, hogy a körzeti rendőrörs fokozta az orchidea őrizetét. A helyszínt kordonnal vették körül, és rendszeresen járőröznek a golfpályán. Az elmúlt években kétszer is megpróbálták ellopni, illetve megcsonkítani a híres virágot, amelyet most olyan biztonsági jelzéssel láttak el, hogy ha bárki akár egy hajtást is megpróbál levágni róla, az azonosítható. Most, hogy az orchidea virágba borult, gondolkoznak azon is, hogy ipari kamerát szerelnek fel, hogy a rendőrőrsön éjjel-nappal figyelhessék a drága virág környezetét. Duncan Thomas, a területi rendőrség természetvédelmi felügyelője (igen, bizony ilyen beosztás is létezik) szerint “évek óta figyeljük és őrizzük ezt az elképesztő növényt, de még mindig meghat, nemcsak ritkasága, de az a hihetetlen színpompa is, amelyet akkor láthatunk, amikor virágba borul. Sajnos, vannak olyanok, akik el szeretnék lopni, de mi azon vagyunk, hogy ez ne sikerülhessen”. A Silverdale-i orchidea története is regénybe illő. Ma ebből a fajtából már csak kevesebb, mint egy tucat nő vadon a szigetországban. Anglia északi felén valaha rengeteg volt belőle, ám 1917-re gyakorlatilag kipusztult, mert mindet leszedték. A Cypripedium calceolus utolsó ‘túlélő’ példányát 1930 körül fedezte fel egy tudós, egy máig szigorúan titkos helyszínen, ennek köszönhető, hogy ez a ritka növény fenn tudott maradni. Jó angol szokás szerint botanikus szakértőkből megalakult egy Cypripedium bizottság, amely azzal foglalkozik, miként lehetne védeni és szaporítani ezt a növényt. A londoni Kew Gardens botanikus kertben pedig a tudósok azon dolgoznak, hogy a vadon élő példányainak magjából elültetett orchideákat gondozzák és próbálják szaporítani a botanikus kertben, de a projekt még kezdeti stádiumban van. Mivel ilyen ritka, a jellegzetes sárga és bíborszínű virágok igen keresettek az illegális orchideagyűjtők közt, akik májusban és júniusban szinte elárasztják a golfpályát, abban a reményben, hogy sikerül elcsenniük onnan egyet. 2004-ben a Silverdale-i orchidea súlyosan megsérült, mert egy tolvaj gyökerestül akarta kiásni az egész növényt. Tavaly pedig egy virágzó hajtását lopták el. Tony Marsh körzeti rendőrkapitány szerint a gyűjtők jelentik a legnagyobb veszélyt. “Tavaly több virágot is leloptak róla, valószínűleg csak azért, hogy lepréseljék. A kár sokezer font volt, bár pénzben alig mérhető”. Az éber rendőrök szerint ez rendkivül fontos növény, a természet egyik legcsodásabb jelképe. Sokan csak azért zarándokolnak ide az ország távoli vidékeiről, hogy ezt a csodát láthassák. Van, aki elsírja magát, amikor meglátja” – mondja Marsh. A különös rendőrségi feladatról beszámoló független napilap, az Independent a meghatottság mellett némi iróniát is megengedett magának az orchideának szentelt vezércikkben, mert a brit politikai lapok figyelme ilyesmire is kiterjed: “Nem tudjuk száműzni a bennünk bujkáló kisördögöt: vajon akkor is ilyen szorgalmas lenne a rendőrség, ha az orchidea egy magas hegytetőn nőne, és nem egy golfpályán? De félre a cinizmussal, és tisztelegjünk a Lanchashire-i rendőrség erőfeszítései előtt! Végül is jó érzés tudni, hogy a rendőrök ilyen lelkesen védik a természet ezen ékkövét az ember vak pusztító ösztöneitől. De fel kell tennünk a kérdést: miért álljunk meg a ritka virágoknál? Mi van az orszarvúkkal? És jó lenne, ha a vörös mókusokat is rendőrök védenék. Sőt, vajon a kékszárnyú tonhalak védelmére nem kéne a haditengerészetünket bevetni? Semmi sem lehetetlen. Lanchashire élcsapata mutatja nekünk az utat”.
