Kínából Magyarország kicsinek látszik - de kulturális értékei nagyok

Négy éve nevezték ki főkonzulnak Sanghajba. Azt tartják a városról: nem tipikusan kínai metropolisz.

Sanghaj Kínában tényleg egyfajta kirakatnak számít, s nagyban különbözik az elmaradott területektől. A keleti, tengerparti régió része, ahol mindig is sok volt a külföldi. A 19. század második felében, az ópiumháborúk után Sanghaj megnyílt a külföldi kereskedelem előtt. A kulturális forradalom idején aztán volt egy kemény pauza. De utána ismét Kína kapuja lett a város. Egészen pontosan 1978-tól. A Teng Hsziao-ping által kezdeményezett reformok teremtették meg Sanghajban a külföldi tőke befogadásának minden feltételét. Vámszabad területeket hoztak létre, magas szintre fejlesztették az infrastruktúrát. Itt fut a világ egyetlen mágnesvasútja, nemzetközi repülőterét nyolcvanmilliós forgalomra tervezték, luxusvillák épültek, a városban van Ázsia egyik legjelentősebb pénzügyi negyede. Ma már ismét Sanghajban él a legtöbb külföldi, itt van a legnagyobb tajvani kolónia is. Sanghaj – a Jangce folyó deltavidékének másik tizenöt nagyvárosával – Kína gazdaságának legerősebb motorja.

Másfelől arról is olvasni különféle fórumokon: a város hétköznapjaiban is érzékelhető, hogy alapvetően zárt társadalom a kínai. Például állítólag vevők itt a magyar libamájra, de az első – s máig utolsó – magyar étterem hamar tönkrement.

Sanghaj befogadó város. Az ópiumháborúk után önálló közigazgatással rendelkező külföldi területek működtek a városon belül, ahol gyökeret vert a nyugati kultúra. Másik példa: a második világháború idején Sanghaj menedéket nyújtott nagyon sok kelet- és közép-európai zsidónak. A reformok és a külföld felé való nyitás második szakaszától, 1992-től pedig rengeteg külhoni vállalat telepedett meg a városban. Ezek a menedzsmentben is helyi munkaerőt alkalmaznak, ugyanakkor „importálják” a nyugati életérzést, -stílust. Azt, amelyet nagy amerikai, európai városokban tapasztalunk. A kínai fiatalok számára ez nagyon attraktív. Amúgy Sanghajban rengeteg a külföldi étterem, ahova kínaiak is eljárnak.

De a magyar étterem tönkrement?

Igen, pedig remek helyen volt. De nem százszázalékosan magyar ételeket kínált, és kooperációban működött. Úgy gondolom, nézetkülönbség lehetett a magyar tulajdonos és a helyi társa között. Tény: az üzletvitelben, mentalitásban jelentős eltérések lehetnek kínai és külföldi partner között.

Úgymint?

Európai szemmel nézve a kínai „üzletmenetben” sok a véletlennek tetsző elem. Ellentétben az amerikai, európai – lineárisan tervezett – üzleti stratégiával, amely
A pontból B pontig tart, a kínaiaké kanyargósabb, külföldi számára nehezen belátható. Tele van a kapcsolatoknak a különféle viszonosságokon, szívességeken alapuló kölcsönös függőségével.

Lehet, hogy mi voltaképpen kínaiak vagyunk?

Nyilván van hasonlóság a hazai és a kínai viszonyok között. Csak más a szereplők száma. Ahogyan azért más az ő hozzáállásuk, az egyéni kapcsolataik karaktere, a hagyományaik, a kultúrájuk is. Hatalmas networkjükben mi nehezen tudunk közlekedni. És akkor még nem is említettem a nyelvi problémákat.

A magyar állam milyen reményekkel nyitotta meg sanghaji főkonzulátusát?

Minden létező probléma dacára Kína hatalmas piac. Ám valóban messze van. Odajutni is drága. Kis- és középvállatok számára ez már önmagában is komoly kihívás. A kapcsolatrendszer állami fejlesztésének az a célja, hogy magyar vállalkozások és kulturális, oktatási körök mégis lehetőséghez jussanak ott, hogy aztán itthon profitábilisabbak legyenek. A magyar állam ösztönzi az említett szereplők próbálkozásait, megteremtve azt a jogi, politikai, kapcsolati hátteret, amely nagyobb biztonságot ad nekik.

Kína kettős megítélését jelzi: Pekingben most kezdődik az olimpia, Sanghajban két év múlva világkiállítás lesz, miközben a tibeti események miatt világszerte nagy a tiltakozás. Ha úgy tetszik: Kína egyfajta kommunista diktatúra, ahol még ma is elítélnek olyanokat, akiknek nem tetszik a rendszer.

Kína egyedi fejlődési utat jár be. A „kínai színezetű szocializmus” különbözik az összes többi rendszertől. Ebben egyelőre túlsúlyban vannak a centralizált elemek. Kérdés: mi a megfelelő választás az útkeresésben? Kiépíteni az európaihoz, amerikaihoz hasonló rendszereket, amelyek amúgy országonként maguk is eltérnek? Vagy folytatni azokat a történelmi hagyományokat, amelyek Kínában, Ázsiában jellemzők? A társadalmi berendezkedések közti különbségek egyébként nemcsak Kína és a nyugati világ viszonylatában léteznek, hanem az
ázsiai régió országai között is. Mindenesetre a kínaiak a reform és a nyitás korszakában folyamatos kiigazítással próbálják olyan szintre fejleszteni a gazdaságot, amely lehetővé teszi demokratikus intézményrendszerek bevezetését is. Mindeközben tekintettel kell lenniük az óriási lélekszámú lakosságra, az életszínvonal emelésére, az ország működőképességének fenntartására is. Ehhez gyors és koncentrált döntések kellenek.

Mondana erre példát?

A világ egyik legnagyobb és legrafináltabb Forma–1-es versenypályája a sanghaji. Tizennyolc hónap alatt építették meg. A városban most nagyjából 130 kilométer hosszú, magas színvonalú metróvonal van. Az expóra 430 kilométer lesz az összpálya, egyidejűleg 150 metrómegálló épül.

Ha jól értem a lényeget: a gazdaság visszahat a politikára.

A fejlődés és az ország adottsága diktál. Ez kényszerít ki változtatásokat a politikai mechanizmusban. A külső szemlélő számára ez talán nem látszik annyira, de tény. Megreformálták például a falusi választások rendszerét, a politikában is teret nyertek kisebb reformok. A fokozatosság elve szerint.

Mennyire élnek még Kínában a kommunista idők előtti tradíciók?

A kulturális forradalom után komoly erőfeszítéseket tettek, hogy újra felfedezzék, megpróbálják beemelni az emberek gondolkodásába. A kulturális forradalmat, a szélsőbaloldali kampányokat követő szellemi, ideológiai vákuumot valamiképpen meg kellett szüntetni. A kínai eszmerendszerek egyébként nagyon gyakorlatiasak, és nem önmagukban léteznek. Ritka, hogy valaki kizárólag buddhista, és semmi köze a taoizmushoz, konfucianizmushoz. Ezek az értékek jelen vannak a családok hétköznapjaiban. A kínaiak pragmatizmusát mutatja az is: mindig azt veszik elő közülük, amelyikre szükség van.

Jól érzi magát közöttük?

Igen. Azt szoktam mondani a munkatársaimnak: ha semmit sem csinálnánk, csak ülnénk az irodánkban, akkor is jönnének a lehetőségek. Valóban elképesztő az ország fejlődése.

Egyébként „von Haus aus” Kína-kedvelő?

Von Haus aus szombathelyi vagyok. Szüleim pedagógusok. A német volt az első idegen nyelv, amelyet megtanultam. Eredetileg zeneirodalommal akartam foglalkozni. Tíz évig hegedültem, öt évig fagottoztam. Ám a diplomácia sem volt meredek váltás, mert az is érdekelt. Mint olyan hivatás, amely szélesebb kitekintést adhat az embernek. 1987-ben felvettek a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemére. A távol-keleti, illetve kínai szakot a hazai Külügyminisztérium javaslatára választottam. Emellett külkereskedelmi diplomát szereztem, később Sanghajban is jártam egyetemre, majd a kilencvenes években a pekingi Külügyi Akadémián töltöttem még fél évet.

A magyar külügyi javaslat összecsengett a saját szándékkal?

A nyolcvanas évek vége felé Magyarországon és egész Európában megnőtt az érdeklődés az ázsiai országok iránt. Azt gondoltam: ha külföldre megyek tanulni, érdemes olyasmivel foglalkozni, amivel itthon nem lehet ilyen mélységben. Kína miatt hittem: lesz jövője ennek a tanulásnak. Ma azt látjuk: az egész világ Ázsia felé tart, ott növekszik legjobban a gazdaság, komoly üzleti, kulturális, oktatási lehetőségek vannak a térségben.

És Magyarország milyennek látszik Kínából nézve?

Nagyon kicsinek. De ismerik kultúránk bizonyos darabjait, alkotóit. Például Liszt Ferencet. Kínában működik a világ legnagyobb taglétszámú Kodály Társasága is. Sanghajban közismert az építész Hudec László, aki a város legnevezetesebb épületeit tervezte a múlt század első felében. Petőfi Sándor teljes életművét lefordították kínai nyelvre, a „Szabadság, szerelem” szerepel a tankönyvekben. Tradicionálisan szimpatizálnak velünk. Ami hiányzik: a modern Magyarország-kép ott – idehaza pedig a mai Kínával kapcsolatos ismeretek. Ezen mindkét országban sokat kell és lehet is dolgozni.