Kikiáltották Katalónia függetlenségét

Pénteken Barcelonában a katalán függetlenségi pártok megszavazták a „Katalán Köztársaság” létrehozását célzó javaslatot. A titkos szavazáson az indítványt 70 képviselő támogatta igen szavazattal, 10-en voksoltak ellene, ketten pedig üres papírt dobtak a szavazóurnába.

Fotó: MTI/EPA/Marta Perez

Az ellenzéki Ciudadanos (Állampolgárok) nevű liberális középutas párt, a Katalán Szocialista Párt (PSC) és a Spanyolországban kormányzó konzervatív Néppárt (PP) képviselői a szavazás előtt elhagyták az üléstermet, utóbbiak előtte padjaikat spanyol és katalán zászlókkal terítették le.

A döntést hatalmas üdvrivalgással fogadta a parlament épületének közelében, az utcán összegyűlt többezres tömeg, amely kivetítőkön követte az ülésteremben zajló eseményeket. A szavazás után elénekkeéték a katalán himnuszt, az Els Segadorst is.

A katalán függetlenség kikiáltásától a Mariano Rajoy vezette spanyol kormány nincs túlságosan elragadtatva, a spanyol alkotmány 155-ös cikkelye pedig lehetőséget teremt arra, hogy a régiót közvetlen madridi ellenőrzés alá vonják.  Ezt vetíti előre a spanyol szenátus pénteki döntése, amely nem sokkal Katalónia függetlenségének a kikiáltása után 155-ös cikkelyre hivatkozva a katalán kormány feloszlatását és előrehozott helyi parlamenti választások kiírását hagyta jóvá. Mariano Rajoy a szavazást követően a szenátus folyosóján újságíróknak azt mondta, ami pénteken Katalóniában történt, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy szükség volt a spanyol kormány intézkedéseinek elfogadására. „Ez nem csak törvényellenes, ez bűncselekmény” – fogalmazott a kormányfő. Szerinte a spanyol kormány meghozza a megfelelő intézkedéseket a törvényesség visszaállítása érdekében, és ezért már péntek délután összeül, hogy döntsön a konkrét lépések végrehajtásáról.

Ami az Európai Uniót illeti, az hivatalosan spanyol belügynek tartja a katalán kérdést, a leginkább azért, mert fél, hogy a párbeszéd a Carles Puigdemont elnök vezette katalán kormánnyal politikai instabilitás lesz a vége, ls szeparatista láncreakciót indíthat el Európában Skóciától Flandrián és Lombardián át Erdélyig. Ennek megfelelően donald Tusk, az Európai Tanács elnöke péntek délután a Twitteren azt írta, hogy semmi nem változott a katalán függetlenség kikiáltásával, az Európai Uniónak továbbra is a spanyol kormány a tárgyalópartnere.

For EU nothing changes. Spain remains our only interlocutor. I hope the Spanish government favours force of argument, not argument of force.

— Donald Tusk (@eucopresident) 2017. október 27.

Katalónia gyorsan egyedül maradt a függetlenségével, amelyet a reakciókból ítélve senki nem ismer el.  Az Egyesült Államok külügyminisztériuma közleményben rögzítette, hogy Katalóniát továbbra is Spanyolország részének tartja, az Egyesült Államok támogatja a spanyol kormány alkotmányos erőfeszítéseit egy erős és egységes Spanyolország megőrzésére. Nem örül Németország sem, amelynek a nevében Steffen Seibert kormányszóvivő péntek esti jelezte, a berlini vezetés „aggódva szemléli”, ami történik, a függetlenség kikiáltását pedig alkotmáényellenesnek tartja. Hasonlóan nyilatkozott Emmanuel Macron francia elnök is, egy esetleges láncreakcióban érintett ország, Belgium miniszterelnöke, Charles Michel pedig elővigyázatosan azt írta, a politikai válságot csak egy olyan a párbeszéd oldhatja meg, amely tekintettel van a nemzeti és a nemzetközi rendre is.

Egy független Katalóniának egyébként nyilvánvalóan újra kellene felvételiznie az Európai Unióba, de gond nélkül teljesítené a feltételeket, a GDP-je ugyanis Magyarországénak a kétszerese, ami a beérkező turizmus illeti, Portugáliával áll versenyben, az exportja pedig Görögország és Románia szintjén van. 

Eközben Carles Puigdemont szintén a Twitteren azt írta: „Katalónia mindig is a szabadság földje volt és az is marad az emberek szolgálatában, a nehéz pillanatokban és akkor is, amikor ünnepelni lehet.” 

Catalunya és i serà terra de llibertat. Al servei de les persones. En els moments difícils i en els moments de celebració. Ara més que mai

— Carles Puigdemont (@KRLS) 2017. október 27.

Katalóniában október 1-jén népszavazást tartottak, amelyen a jogosult szavazók 43 százaléka vett részt, ennek a 2,28 millió embernek a 90,18 százaléka, 2,04 millió szavazó támogatta, hogy Katalónia elszakadjon Spanyolországtól. A népszavazást szinte mindenhol rendőrségi fellépés kísérte. Miközben a hatóságok szavazóhelyiségeket zártak be és szavazólapokat koboztak el, az ezt kísérő erőszak több mint nyolcszáz sérültet hagyott maga után. Carles Puigdemont tíz nappal később parlamenti beszédben szólította fel a spanyol kormányt, hogy tárgyalások útján, nemzetközi közvetítéssel rendezzék a helyzetet. Azzal érvelt a függetlenség mellett, hogy a katalánoknak ugyan semmi kifogásuk Spanyolország ellen, de a kapcsolat már évek óta nem működik, és ez fenntarthatatlan helyzetet teremtett. 

Katalónia 1979-ben nyerte el az autonómiáját, amely aztán folyamatosan bővült, mígnem a kormányzó jobboldali Néppárt és az alkotmánybíróság 2010-ben egyes pontokban korlátozta az az önrendelkezési jogot, és törölte a „katalán nemzetről” szóló deklarációt is. A reakció ellenreakciót szült, azóta pedig a katalán politikában a Spanyolországtól való elszakadás kérdése vált a legfontosabb üggyé. A 2015-ös tartományi választásokon győztes „Igen”-koalíció egyetlen összetartó követelése a függetlenség népszavazás útján történő kikiáltása lett. A másik oldalon a függetlenség katalóniai ellenzőiből alakult meg a Ciudadanos nevű jobbközép párt, amely aztán országos szervezetet is kiépített. A nagy országos pártok közül a Ciudadanos és a kormányzó Néppárt mellett a szocialista párt is ellenzi Katalónia függetlenségi törekvéseit, míg a radikális baloldali Podemos a katalán népre bízná a döntést a saját sorsáról.