Ki akar válni a a Független Államok Közösségéből a Moldovai Köztársaság

Az Ukrajnával egyszerre, még tavaly nyáron európai uniós tagjelölti státust elnyerő Moldova Köztársaság bojkottálta a FÁK legutóbbi, december 26-27-i szentpétervári informális csúcstalálkozóját – írja a Népszava. Az Ukrajna elleni háború kirobbantása után az Európa-párti moldovai kormányzat korlátozta az ország részvételét a szervezet rendezvényein, az EU-tagjelöltség elnyerése után pedig Nicu Popescu moldovai külügyminiszter bejelentette, hogy felfüggesztik részvételüket a FÁK-ban.

Hosszú folyamat kezdődik el

Moldovában vita van arról, hogy célszerű-e teljesen kiszakadni a Moszkva által dominált posztszovjet szervezetből, milyen károkkal járhat ez a lépés a kis és szegény országra nézve, de arról is, hogy összeegyeztethető-e az EU integrációs törekvés és a FÁK tagság egyidejű fenntartása. Azzal a moldovai vezetés is tisztában van, hogy az EU-tagjelöltség gyorsított és könnyített elnyerésétől a tényleges uniós tagságig hosszú és göröngyös az út, ám azzal is, hogy a kettősség fenntarthatatlan, a politikai döntést mielőbb meg kell hozni.

A FÁK-ból való kilépést, a „civilizált” és jogilag rendezett válást nehezíti, hogy az országnak számos olyan kötelezettségvállalása, szerződése van más FÁK tagországokkal, amelyeket teljesítenie kell, és amelyekre szüksége van, felmondásuk csak abban az esetben ésszerű, ha azokat kétoldalú egyezményekkel helyettesítik. Mindenekelőtt a posztszovjet térségre kiterjedő vízummentességről van szó, valamint gazdasági előnyökről, amelyeket azonban az utóbbi időben Moszkva igencsak megnyirbált. Moldova 2014-ben írta alá a társulási egyezményt az EU-val, majd 2020-ban az elkötelezett nyugatbarát, EU-párti Maia Sandu nyerte meg az elnökválasztást, következő évben pártja a parlamenti választáson győzedelmeskedett, a moszkvai kormányzat pedig újabb és újabb gazdasági korlátozást léptetett életbe mintegy büntetésképpen, főképp a gázárral és a gázszállításokkal zsarolta Chisinaut. Mindez azonban fordítva sült el Moszkva számára, a moldáv piaci szereplők kezdték keresni az alternatív megoldásokat, az ország erőfeszítéseit támogatta Románia és az EU, így a FÁK-piac már nem meghatározó Moldova számára, a Deutsche Welle szerint az uniós piac ma már a moldovai áruk közel 70 százalékát felszívja.

A moldovai hatóságok mindenesetre vizsgálják azokat a megállapodásokat, amelyeket Moldova a FÁK részeként írt alá, és ezt követően megkezdődnek a tárgyalások a szervezetből való esetleges kilépésről, ezt maga Maia Sandu elnök közölte decemberben. Hozzátette, a FÁK-on belül több száz olyan megállapodást írtak alá, amely nem csak Moldova és Oroszország kapcsolatait érintik.

Nicu Popescu külügyminiszter leszögezte, a moldovai hatóságok már nem vesznek részt a FÁK találkozókon vagy más, e szervezet keretében rendezett eseményeken, amivel egyértelműen jelzik, hogy az ország „abszolút prioritása” az uniós tagság.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió Moldovában is csökkentette az oroszbarátságot, de az ország a nyugati és/vagy keleti integráció tekintetében továbbra is megosztott. Minden kutatás egyértelműen jelzi az Európa-párti tábor erősödését, Maia Sandu és kormányzata támogatottságának növekedését. 

Ami kétségtelenül bonyolítja Moldova és a FÁK, azaz, Oroszország válását, az Transznisztria, a szakadár Dnyeszteren túli terület, ahol évtizedek óta orosz „békefenntartók” állomásoznak.

Grúzia 2008-ban, Ukrajna 2014-ben lépett ki a FÁK-ból, miután Oroszország megtámadta az előbbit, illetve elcsatolta a Krímet. A szervezet létrehozásának elsődleges célja nyilván az volt, hogy Oroszország befolyási övezetében tartsa a volt szovjet tagköztársaságokat, valamint az a tény, hogy ezek az államok ezer szállal kötődtek egymáshoz, amelyek megszüntetéséhez kevés volt a Szovjetunió felbomlásának deklarálása. A FÁK alapító dokumentumait 1991. december 21-én írták alá. Moldova csatlakozása nem volt zökkenőmentes. A független állam első köztársasági elnöke, Mircea Snegur a parlamenttel való konzultáció nélkül írta alá a társulási egyezményt. A parlament ezért ne is ratifikálta a megállapodást, erre csak 1994-ben került sor, amikor a szovjet múlt iránt nosztalgiázó parlamenti többség alakult.

Felerősödtek a kritikus hangok

„Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nyilvános támadást vagy provokációt a békefenntartó csapataink ellen, amely valódi kárt okoz az örmény-azerbajdzsáni normalizációs folyamatnak" - reagált Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője december 30-án a Hegyi-Karabahban állomásozó orosz békefenntartókat ért örmény kritikára. A jereváni vezetés az utóbbi időben, az azeri-örmény konfliktus kiújulása miatt már többször fogalmazott meg burkolt bírálatot a térség békéjét szavatolni hivatott orosz békefenntartó erők tehetetlensége kapcsán, de múlt csütörtökön Nikol Pasinján miniszterelnök korábban elképzelhetetlen kijelentést tett. „Ha az orosz csapatok nem képesek biztosítani a stabilitást és a biztonságot Hegyi-Karabahban, akkor utat kell engedniük az ENSZ békefenntartó missziójának. Az orosz békefenntartó erők „Hegyi-Karabah elnéptelenedésének néma tanújává válnak” azzal, hogy nem nyitják meg újra az elzárt utat – nyilatkozta az örmény kormányfő.

Amint arról a Népszava is beszámolt, az Ukrajna elleni háború kirobbantása, de mindenekelőtt az orosz hadsereg verhetetlenségi mítoszának összeomlása, az orosz haderő szorult helyzete már Oroszország posztszovjet térségbeli tekintélyét is aláássák. A Törökországot maga mögött tudó Azerbajdzsán egyre merészebben lép fel a hegyi-karabahi konfliktusban és veszélyezteti azt a törékeny fegyverszünetet, amelyet a 2020 őszi azeri-örmény háború után Moszkva közvetítésével hoztak össze. December 12-én újabb fejezet nyílt ebben a konfliktusban, amikor magukat környezetvédelmi aktivistáknak valló azerbajdzsáni civilek elzárták az Örményország és a túlnyomórészt örmények lakta szakadár enklávé közötti egyetlen utat. A hegyi-karabahi tisztviselők szerint az élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyagkészletek vészesen fogytán vannak. Az orosz békefenntartókat épp a Lacin-folyosó mentére telepítették, mert itt van az egyetlen út Örményország és Hegyi-Karabah között.

Vlagyimir Putyint már nem csak Recep Tayyip Erdogan török elnök hozta kínos helyzetbe azzal, hogy kamerák kereszttüzében megvárakoztatta, ezt szeptemberben már Szadir Dzsaparov kirgiz elnök is megengedte magának a szamarkándi csúcson. A következő hónapban Kirgizisztán indoklás nélkül, egyoldalúan lemondta az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSzSz) hadgyakorlatát a területén.

A FÁK vezetők októberi találkozóján Emomali Rahmon tádzsik államfő bírálta Putyint. Azt mondta, Tádzsikisztánt és a régió más országait Moszkva kívülállóként kezeli, és ezek az államok több tiszteletet, (azaz több befektetést) érdemelnének az oroszok részéről.

(Kiemelt képünk: Catherine Colonna francia külügyminiszter (k) fogadja Annalena Baerbock német (b) és Nicu Popescu moldovai külügyminisztert a Moldovát támogató országok harmadik konferenciáján Párizsban 2022. november 21-én. MTI/EPA/Yoan Valat)