Kettős kép a magyarokról
Az SPD alapítványát a párt nagy alakjáról, Friedrich Ebertről, a weimari köztársaság elnökéről nevezték el s az meglepő méretekben tevékeny világszerte: hatszáznál több német munkatársa dolgozik öt kontinensen. A budapesti irodát még 1989-ben állították fel. Mi a dolguk itt – hogyan látják a magyar baloldalt – és hogyan a német baloldal jövőjét? Erről kérdeztük Jan Niklas Engelst, az iroda új vezetőjét.
Kezdjük Önnel: miért csatlakozik manapság a szociáldemokratákhoz egy fiatal német értelmiségi?
Diákként tanulmányt terveztem az ifjúsági szervezetekről. A liberálisokat túl formálisnak unalmasnak találtam, a konzervatívokat nem érdekeltem, míg a „Jusok”, az ifjú szocialisták rögtön rendelkezésre álltak. Ez vezetett ahhoz, hogy az alapítvány ösztöndíjával tanulhattam az egyetemen, majd munkatársuk lettem. Dolgoztam korábban Nyugat-Afrikában, ahol főleg a szakszervezeti mozgalmakat támogattuk, majd öt évig a központban, politikai elemző voltam. Elsősorban európai gazdaságpolitikával, az EU jövőjével foglalkoztam, azzal, hol hogyan oldják meg a közös problémákat. Ezért is pályáztam meg a budapesti posztot: itt különleges problémák vannak, sokat lehet tanulni.
Ugyan mit? Az SPD vezető alakjai, Peer Steinbrück, a volt kancellár-jelölt, Martin Schulz, az EP elnöke, képviselőik, rendre igen keményen bírálják az Orbán-kormányt...
Elemeznünk kell azt a sajátos, paradox kettős képet, amely a németekben él. Az egyik a hajdani „legvidámabb barakk”, a határnyitó ország oly pozitív képe, ahol a kelet- és a nyugat-németek találkozhattak. Azután a másik kép, amely a német médiában a mai Magyarországról megjelenik – és sokakat megzavar. Hogyan lehet ilyen a politika egy uniós országban? Feladatunk lehet, hogy árnyaltabban mutassuk meg, mi, miért történik a magyar politikában. Itt pedig megmagyarázzuk, miért nem értünk egyet bizonyos jelenségekkel – és egyetértésre jussunk abban, hogy talán másként is lehet politizálni. Nem helyes mindent fekete-fehéren ábrázolni – de vannak bizonyos kérdések, amelyekben világosan meg kell fogalmaznunk, hogy véleményünk eltér. Például az EU megítélésében: igencsak komikus, amikor arról hallunk,hogy „Brüsszel diktál”, hiszen a döntéseket ismeretesen az Európai Tanács hozza – amelyet a tagállamok kormányfői alkotnak. Azt is gondoljuk például, hogy politikai célok megvalósításánál – például az alkotmány módosításánál – célszerű minél nagyobb társadalmi támogatottságot szerezni.
Remélem, azért nem avatkoznak országunk belügyeibe...
Annál is kevésbé, mivel kötelességünk a távolságtartás. Az alapítvány egyébként nem is pártokkal, hanem elsősorban civil szervezetekkel áll kapcsolatban. A szociális demokrácia egyfajta szolgáltatójaként adunk át ismereteket, szervezzük a párbeszédet. Támogatjuk például azokat a szakszervezeti szövetségeket, amelyeknél fontos nemzetközi feladatok is vannak. Talán kevesen tudják, hogy a nagy német autógyártók, az Audi, a Mercedes, nemkülönben más iparágak gyáraiban európai üzemi tanácsok is működnek, soraikban a magyarokkal. A cél, hogy a konszernek ne játszhassák ki egymás ellen egyes országok munkavállalóit. Vannak nemzetközi konferenciáink kelet-közép-európai és német előadókkal, például a fiatalok és a demokrácia viszonyáról, az EU, illetve a Balkán problémáiról, a nők helyzetéről, más időszerű kérdésekről. Pártokkal van a legkevesebb dolgunk, de az MSZP, az Együtt-PM, az LMP képviselőit adott esetben ugyanúgy meghívjuk tanácskozásainkra, vitáinkra, mint a kormánypártokat – s mindenki képviselteti is magát.
Hogyan látja a német megfigyelő a szociáldemokrácia helyzetét a mai Magyarországon?
Első benyomásaim szerint problémái sokrétűek. A baloldal több pártra bomlott akkor, amikor az új választási rendszerben csak nagy ellenzéki pártnak van lehetősége átvenni a kormányzást. Nálunk kiszámolták, hogy ha az SPD egyeztette volna jelöltjeit a Zöldekkel, hússzal több mandátumot nyerhettünk volna – s ha a Balpárttal is, amellyel jelenleg lehetetlen az együttműködés, még jóval többet. Egyébként mind az SPD-nél, mind az MSZP-nél szerepet játszik az örökség. Nálunk sokan elfordultak a szocdemektől, mert „Agenda 2010” keretében támogattuk, hogy a pénzügyi egyensúly érdekében szociális reformokat vezessenek be. Itt az MSZP-t 1990 előtti múltja miatt támadják. Sajátos ezt a fiatal elnököt, akinek sikerült pártját talpra állítani, a kommunizmus örökösének nevezni. Az, hogy „kiárusították” az országot, erősen vitatható. Magyarország a váltás után nyitni kívánt az európai piacok felé, versenyképességéhez beruházásokra, infrastruktúrára volt szüksége – ezért a polgári politikusok is ugyanúgy privatizáltak. Más kérdés, hogy vannak területek, ahol célszerűbb az állami tulajdon: nálunk is vitatják, nem célszerűbb e bizonyos szolgáltatásokat köztulajdonba venni. A múltat nem lehet retusálni, de itt sem lehet minden fekete-fehér: nem lehet mindenkit diszkreditálni, mert kapcsolatban állt egy rendszerrel, mindig voltak emberek, akik népük érdekében cselekedtek. Ugyanakkor a múltat fel kell mutatni, ki kell mondani, mi volt rossz – s akiknek személyes felelősségük van, azt viselniük kell. Egyébként pedig minden demokratikus párt, amelynek képviselőit megválasztották, legitim.
E kérdésekről az „utódpárt”, a Die Linke kapcsán Németországban is sokat vitáznak...
Az említett „Agenda 2010”, a szociális reformok miatt erősödhetett meg az utódpárt PDS-ből és a nyugati WASG-ból létrejött Balpárt. Elsősorban nem e párt múltja a gond, hanem álláspontja alapvető kérdésekben: hogy nem kell hadsereg, hogy ki kell lépni a NATO-ból – hogyan lehetne így együtt kormányozni? Ám a napi reálpolitikában – amint erre tartományi parlamentekben, éppen keleti tartományokban, nem egy példa van – lehet velük együtt dolgozni. Amennyiben a nagy világ- és Európa-politikai kérdésekben a következő években közelednek az álláspontok, lehetővé válhat az együttműködés magasabb szinten is.
A jelek szerint ismét egyszer CDU-SPD nagykoalíció alakul Berlinben. Nem hozza-e a veszélyt, hogy ismét sokan elfordulnak a „megalkuvó” szocialistáktól?
Van ilyen veszély – de olyan is, hogy ismét a CDU javára írják az SPD vezette tárcák eredményeit... Egyébként a koalíciós tárgyalások még javában folynak, eltökélt célunk, hogy az SPD az esetleges közös kormányban megvalósíthassa fő választási ígéreteit. Végül pedig pártunk tagságának még el kell fogadnia a kialkudott feltételeket. Úgy gondolom, e szavazásnál szoros eredmény várható, sokan szeretnék, ha ellenzékben maradnánk.
Mi lenne ilyen esetben?
A CDU és a Zöldek koalíciója már meghiúsult. Merkel kancellár megpróbálhatna kisebbségben, adott kérdésekben az SPD külső támogatásával kormányozni, de ez nem lenne különösen megnyugtató. S lehet esetleg új választás, új kérdőjelekkel: bekerül-e ezúttal újra a liberális FDP, illetve az Európa-ellenes AfD – avagy abszolút többséget kap a pártjánál jóval népszerűbb Angela Merkel.
