Kelet-európai szélsőjobb

A Nagy-Románia Párt nem vonult, nem vonulhatott az utcára, nem indított el és működtetett mozgalmat olyan léptékben, mint a Jobbik.

S bár van stabil szavazóbázisa, az gyakorlatilag évek óta változatlan. A 2008-as parlamenti választások során nem is tudott mandátumot szerezni, nem lépte át a parlamenti küszöböt. Alig fél évvel későbbi viszonylagos sikerét is az hozta, hogy szövetségre lépett a szintén jobboldali, keresztény-fundamentalista elveket valló Új Generáció Pártjával és vezérével, a román médiában bizarr karriert befutó Gigi Becalival.

A frigy mintegy százezer szavazattal hozott többet a két pártnak, mint fél évvel korábban. Most tehát átlépték azt a küszöböt, amit a parlamenti választásokon nem, de ez az előrelépés a Jobbik térnyeréséhez képest elenyésző. A Jobbik ugyanis egymaga megnégyszerezte azt az eredményt, amit 2006-ban a MIÉP-pel közösen elért.

Mi a közös a román és a magyar jobboldalban? Valószínűleg az egyetlen igazán közös vonás az a módszeresen kitervelt és kiaknázott médiahack, amellyel a pártvezérek, mandátumért versengők elérik, hogy folyamatosan a figyelem középpontjában legyenek.

Gigi Becalit nem sokkal ezelőtt még maga Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke is lebohócozta, lepaprikajancsizta. Jelenlegi szövetségese az állandó magánéleti, társasági botrányai, félreérthető nyilatkozatai miatt (mint egy politikai valóságshow szereplője) afféle celeb lett, médiaszereplő. Mára a csurkai retorikától és habitustól nem sokban eltérő Vadim Tudor felismerte ennek a „népszerűségnek” a jelentőségét, és ki is aknázta.

Agrárkérdés

Mi különbözik a magyar és a román szélsőjobb működésében, retorikájában? Bármilyen furcsa, a román szélsőjobb nem alapoz a rasszizmusra és az etnikai feszültségekre úgy, ahogyan ezt a magyar szélsőjobb teszi. Vannak persze obligát antiszemita, cigány- és magyarellenes kiszólások, de esetlegesek, és nem is épülnek be a román szélsőjobb működésébe, ígéretgépezetébe. Az EP-választáson kifejezetten jóléti csalikkal, a szociális feszültségekre és félelmekre alapozva értek el sikereket a román szélsőjobbosok, és nem a magyarokkal való riogatással.

Vadim Tudor láthatólag a Romániában jelentős számarányú agrárproletárok szavazatainak megszerzésére utazott, és nem azok érdekelték, akik a romániai magyarok hatalmától féltek. Egyszerre élt unióbarát és unióellenes retorikával: szétvertük a román mezőgazdaságot, hogy csatlakozhassunk – most itt az ideje, hogy uniós pénzt hozzunk bele vissza...

Magyarország felől nézve sokatmondó lehet a román szélsőjobb változását illetően az, hogyan épül be az ortodox egyház a pártéletbe, és viszont: miként nyer egyre nagyobb teret a pártpolitika az egyházi viszonyok között.

Kettős mérce

A román politika kapcsolata az egyházakkal nyíltabb, és ezért kiszámíthatóbb, mint a magyar politikáé. Ha talál magának uniós szövetségest a jobbos ortodoxia, akkor a szövetség alapja ez a keresztényinek mondott ideológia lehet.

A magyarveszély egészen különös formában tér vissza a román szélsőjobb politikájában. Nem úgy általában a magyarok a céltáblái a Nagy-Románia Pártnak, hanem az RMDSZ mint párt, amelynek szavazóbázisa az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen akkora, mint az Új Generáció Pártjával megerősített Nagy-Románia Párt szavazóbázisa. Ráadásul az RMDSZ szavazói – kesereg Vadim Tudor – militánsabbak, fegyelmezettebbek, mint a román szélsőjobbosok.

Az RMDSZ-t vagy Tőkést kifejezetten modernista álláspontról kritizálja Vadim Tudor, „anakronisztikus”, „középkori” politikai jelenségként aposztrofálva őket. A kettős uniós mérce az erdélyi magyar politika kritikájában is megnyilatkozik. Mindannyiunk érdeke a közös európai közösség – fogalmaz Vadim Tudor –, ám mi a célja az RMDSZ-nek és Tőkésnek? Hát a szegregáció! – utal az általa sajátosan értelmezett erdélyi magyar autonómiatörekvésekre.

A magyarországi szélsőjobb megerősödésével a románok egyelőre nem tudnak mit kezdeni. Nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy miről szól a magyarországi szélsőjobb mozgalom. Az pedig, hogy miről szólnak a nyugat-európai szélsőjobb mozgalmak, határozottan zavarba hozza őket. A franciákkal keresik ugyan az együttműködés lehetőségét, de mit kezdjenek a hollandokkal, akik Románia uniós tagságának megvonására és a román bevándorlók kiutasítására tett ígérettel értek el történelmi sikert? (Ilyen értelemben a román szélsőjobbosok háttérbe szorulnak a bolgárokkal szemben, akiket bekapcsol az európai vérkeringésbe az iszlámellenesség. A bolgár Támadás Párt cigány-, török- és iszlámellenes politikája sokkal inkább közel áll a Jobbikhoz, mint az ortodox országuralomra törő román szervezkedés.)

Orbán, az ellenség

Az egyetlen igazán néven nevezett és hosszú évek óta nehezen tolerált magyarországi ellenség a román szélsőjobb számára Orbán Viktor, akit Vadim Tudor egyszerűen terroristaként aposztrofált. Az ellenszenv oka Orbán nemzetegyesítő retorikája, amelyet a román állami integritás elleni felbujtásként értékel a szélsőjobb pártvezér. Magyarellenes üzenetekkel csak akkor tudott látványosan fellépni a Nagy-Románia Párt, ha Orbán nyilatkozataira, romániai szereplésére reagált.

Ebben az értelemben tehát nehéz a magyarellenesség térnyeréséről beszélni, legalábbis ha a romániai szélsőjobb sikerét értelmezzük. Az viszont, hogy a Jobbik hivatkozhatott a romániai magyarellenességre, biztosan hozott neki jó néhány szavazatot...