Kedves Ákos!

„Több mint ostobaság, felelőtlenség amúgy is kissé ideggyenge társadalmunkat távolról beriadóztatni” – olvasható Ennyi című reagálásodban (június 9.), amikor is meglehetősen hiányosan ismertetted az Amerikai Magyar Népszava kiadójának nagy visszhangot kiváltó, történelmi párhuzamokkal teli fejtegetését a hazai fejleményekről.

Az derék dolog, hogy a 168 Óra portálján részleteiben lehoztátok (s egy linkkel teljesen is olvashatóvá tettétek) Bartus László első pillantásra valóban megdöbbentő fejtegetését. Summázó kommentárod azonban nem igazán stimmel. Az egykor kitűnő tényfeltáró újságíró nyolc éve New Yorkból ostorozza a hazai valóság egyre rémisztőbb fejleményeit, és abban van is némi igazad, hogy néha valóban „túlmozogja a szituációt”. Időnként tényleg mosolyogtató, amikor vehemens írásai azt sugallják, hogy „aki tisztességesen akar élni, annak ilyen viszonyok közepette muszáj emigrálnia”, vagy hogy „ideje, hogy a láncokat lerázva felkeljünk a diktatúra ellen”. S ezzel valóban belecsúszik a háború utáni emigráció „jó tanácsainak” színvonalába, hiszen könnyű odaátról megmondani a tutit...

Az unió első fasiszta állama című mostani elemzése azonban sem nem ostobaság, sem nem felelőtlenség. A sokkoló cím magyarázataként rögtön leszögezi, hogy a fasiszta jelzőt nem a hazai közbeszédben használatos jobbos = fasiszta, balos = kommunista terminológiában használja, hanem Mussolininak a húszas évektől kialakult hatalmi berendezkedéséhez hasonlítja. (Egyúttal igen találó párhuzamot vonva a katolikus egyházzal történő megegyezéssel.) És egyáltalán nem használja Hitler fajgyűlöletre épülő nácizmusának szinonimájaként. Így nem stimmel az a sommás megállapításod, hogy Bartus „összetéveszti a látszatdemokráciát az aljas diktatúrával, a tekintélyelvű, álkonzervatív pöffeszkedést a nyilas rémuralommal”. Ő ugyanis pontosan megkülönbözteti a fideszes törekvések „fasiszta” jellegét a Jobbik valóban rasszista (új)náci retorikájától és tevékenységétől.

Lehet, hogy túlzónak tűnik a történelmi párhuzam, de nagyon is elgondolkoztató. És nehogy „felelőtlen” vagdalkozásnak tartsuk a meglepő hasonlatot, mint ahogy egy-két éve a legtöbben még ugyanígy megmosolyogták a nagy váteszeket: Heller Ágnest, Bauer Tamást, Debreczeni Józsefet és a többi „huhogót”, akik igencsak sötét képet festettek a Fidesz várható nagyarányú győzelmének esetére. Pesszimista jóslataikat sokszorosan túlszárnyalta az a kíméletlen antidemokratikus cunami, amely a politikai, gazdasági, jogi, média-, kulturális, oktatási és főleg morális viszonyokat elöntötte. Mivel az elbizonytalanodott tömegeket maga mögé állítani tudó, életképes, demokratikus ellenzék egyelőre nem létezik, csak abban reménykedhetünk, hogy nagy nehezen végre kialakul egy olajfa-koalíció a populista önkényuralmi törekvésekkel szemben. Ezt erősítheti a NATO és az EU-szövetség vagy akár a még átfogóbb nemzetközi szervezetek, az ENSZ határozott kritikája, tiltakozása, és így valóban mégsem jöhetnek létre a hosszú évtizedekkel ezelőtti időkre hajazó viszonyok a 21. század elején. Viszont bátran javasolható, hogy mindenki olvassa el Bartus László ominózus és további „huhogó” cikkeit, és gondolkozzon el azon, hogy mit is kéne tennie.

Szeretettel üdvözöl egykori rádiós kollégád:

Szentirmay László

Tisztelt Mester Ákos!

Ön a mértéktartást és arányérzéket kéri számon Bartus Lászlón, aki azt állítja, hogy „Orbán Viktor egy merőben új típusú fasiszta államot hoz létre”. Én úgy vélem, hogy ebben a kérdésben Önnek kellene kicsit jobban mértéket tartani, és az arányérzékén javítani, mert Orbánék romboló tevékenységében – sunyin, rejtve, nyíltan soha ki nem mondva – igenis felfedezhetjük a fasiszta rendszerek meghatározó jegyeit. Ilyen „ismerős” jellemző a rasszizmus és a fajüldözés hallgatólagos támogatása egyházi segítséggel; a „centrális erőtér” kialakítása egy uralkodó kisebbség számára; olyan választási rendszer létrehozása, amely bebetonozza a mai uralkodók hatalmát; a demokrácia és a parlamentalizmus színjátékká züllesztése; a szegényebb és elesettebb társadalmi csoportok mélyszegénységbe, nyomorba döntése; a másként gondolkodók egzisztenciális ellehetetlenítése; a sajtószabadság végletes korlátozása; a visszamenőleges jogalkotás tilalmának semmibevétele; a társadalmi csoportok bűnös megosztása – és még sorolhatnám!

Amennyiben Önnek ezek csak „vészjósló jelek, akkor tisztelettel, de ki kell mondanom: nagy baj van az arányérzékével, és a mértéktartása is nagyon eltúlzott.

Tisztelettel egy nagyon régi és hűséges olvasójuk.

Vonnák I. Péter
okl. „nyugger” mérnök

Utóirat: Gondolataimat Bartus Lászlónak is elküldöm. További sikeres munkát kívánok az egész szerkesztőségnek.

Rémképek?

Bartus László írása félelemkeltő. Talán rémképeket vizionál, és nem alaptalanul. 1944 előtt senki nem gondolta, hogy az történik, ami megtörtént. A történelem nem ismétlődhet meg, de az üldözésnek nagyon sok formája lehetséges. A mostani folyamatok nem adnak okot optimizmusra. Senki nem hiszi el a figyelmeztető jeleket. Azt, hogy nyíltan lehet megalázni embereket büntetlenül. Akik átélték (túlélték) azt az időszakot, másképp látják a mostanit.

A Bartus-írás lehet vészjósló, de a jelenség érzékelhető.

Somogyi Klára
Budapest

Az ördög falra festése

Bizonyos szempontból egyik levélíróval sincs vitám. A tisztességes ellenvéleményeket köszönettel veszem, megfontolom, és – mint látható – aggály nélkül közreadom. Ám változatlanul azt gondolom: ami vészesen hasonlít valamire, az nem azonos azzal, amire emlékeztet. Én legalábbis így hiszem. Vagy még inkább: remélem. Ha nem remélhetném, akkor nyilvánvalóan nem ellenzéki újságot írnék, hanem antifasiszta röplapot.

Mester Ákos