Kancellári alkony – Angela Merkel végjátéka
Termete Helmut Kohlt idézi. Míg a néhai kancellár inkább „kiülte” a problémákat, a CDU emelkedő csillagának tekintett Jens Spahn kibeszéli őket. Hangosan és felzúdulást keltve. Megnyilatkozásaival gyakran Angela Merkelt célozza. Akinek annyira az idegeire ment a pártellenzéki szerepét játszó Spahn, hogy az új nagykoalíciós kabinetben miniszteri tárcát adott a kancellári ambíciókat dédelgető, 37 éves politikusnak. Méghozzá az egészségügyet. Nem könnyű.
Spahn a CDU káderfiatalításának egyik arca. Újoncnak mégsem nevezhető, 2015 júliusától a pénzügyminisztérium parlamenti államtitkári székében sokat tanulhatott mentorától, Wolfgang Schäublétól. 2015 más szempontból is fordulatot hozott a homoszexualitását fölvállaló hívő katolikus pályafutásában. A menekültválság kapcsán „államcsődöt” vetett Merkel szemére. Nyílt beszédet követelt, szerinte az arab-muszlim kultúrkörből érkező bevándorlók veszélyt jelentenek a szabadelvű német társadalomra. A 2017. szeptember végi Bundestag-választások után, amikor a CDU 9, a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) 10 százalékot veszített, és az elvándorlók elsősorban a jobbszélen nyomuló Alternatíva Németországnak (AfD) pártra voksoltak, azzal ostorozta Merkelt: nézzen szembe a valósággal. A választókat hidegen hagyja a dübörgő gazdaság, a hiánymentes államháztartás, a csökkenő munkanélküliség. A migráció idején semmit sem számítanak a statisztikai mutatók, az embereket elsősorban a (köz)biztonság, a biztonságérzet romlása, az identitás, a kultúra és a nyelv sorsa aggasztja. A CDU-nak inkább a társadalom minden szintjén érzékelhető félelemmel kellene foglalkoznia, ha meg akar maradni néppártnak.
Spahn offenzívája rávilágított pártja egyik fő problémájára, amelyet – akit – úgy hívnak: Angela Merkel. A kereszténydemokraták jelentős része már szabadulna a pártot lassan 18 éve irányító, a kancellári posztot 2005 óta betöltő politikustól. Akitől nem egyszerű megválni. A Muttinak, Anyunak becézett Merkel veszített népszerűségéből, de a konzervatív táborból még mindig ő a leginkább támogatott. A CDU és Merkel egymás foglyai. A róka fogta csuka helyzetet bonyolítja, hogy az elmúlt másfél évtizedben a pártját középre toló kancellár semlegesítette lehetséges riválisait. A semlegesítés bonyolult személyi sakkjátszma. A lehetséges kihívókat olyan pozíciókba helyezte, ahonnan nem jelenthetnek rá komoly veszélyt. Az Alsó-Szászországot hét évig irányító, Spahnhoz hasonlóan kancellári álmokat dédelgető Christian Wulffot például 2010-ben úgy ütötte ki, hogy államfőt „csinált” belőle.
Merkel miniszteri tárcát adott SpahnnakAkárhogy nézzük is, eljött a Kanzlerdämmerung, a kancellári alkony időszaka. Merkel ugyanabban a cipőben jár, mint Helmut Kohl, Helmut Schmidt vagy Willy Brandt: egyikük sem tudott a pályafutása csúcsán szépen visszavonulni – véli Michael Spreng. A berlini politikát jól ismerő publicista és médiatanácsadó szerint óriási fegyvertény, hogy a 12 éve kormányzó Merkel túlélte az elmúlt hónapokat. Egyben csodálatra méltó, hogy a lesújtó választási eredmények, a liberálisokkal és a zöldekkel folytatott tárgyalások kudarca, a nagykoalícióba visszacsalogatott szociáldemokratáknak tett fájó engedmények, különösen a pénzügyi tárca átengedése miatt a CDU soraiban forrongó hangulatot pár személyi döntéssel sikerült lehűtenie. Tegyük hozzá, a fásultság jeleit mutató kancellár a talpon maradását nagy mértékben annak köszönheti, hogy meghallotta az elégedetlenkedők üzenetét, és a téma hosszas elhárítása után végül megnyitotta az utódlási-öröklési küzdelmet.
Új kormányzati arcnak számít a szövetségi mezőgazdasági tárcát irányító rajna-pfalzi Julia Klöckner. A katolikus-konzervatív borászcsaládból származó, 45 éves politikust először 2002-ben, Spahnnal egy időben választották meg Bundestag-képviselőnek. Az abortuszt ellenző Klöckner kezdetben teljes mértékben támogatta Merkel menekültpolitikáját, majd, érzékelve a közhangulat változását és az egyre erőteljesebb polarizációt, jelentős szigorításokat, így a befogadások számának korlátozását sürgette. Többé-kevésbé hasonló pályát futott a CDU új főtitkára, a Merkel utáni korszakra szóló új pártprogram kidolgozásáért is felelős, 55 éves Annegret Kramp-Karrenbauer. A hívő katolikus családból származó, háromgyermekes családanya csaknem hét évig volt a Saar-vidék tartományi kormányfője. A neve kezdőbetűi után AKK-nak hívott politikus is részlegesen leszakadt Merkel menekültpolitikájáról, és kötelező DNS-vizsgálatokra küldené a kísérő nélküli kiskorú menekülteket életkoruk megállapítása érdekében. Érdekesség, hogy a Spahnhoz hasonlatosan a konzervatív értékeket hangsúlyozó Klöckner és Kramp-Karrenbauer egyaránt ellenezte az azonos neműek házasságát, amit tavaly június végén szavazott meg a Bundestag, s amelynek nyomán karácsony előtt pár nappal Spahn házasságot kötött élettársával, Daniel Funke újságíróval.
A Merkel által most döntéshozói helyzetbe hozott kereszténydemokrata politikusok között többségben vannak a nők. Viszont nincs a CDU-s miniszterek között egyetlen keletnémet származású sem, amit rossz néven vettek és még rosszabb üzenetnek értékeltek az új tartományokban. Merkel nem reagált a sokszínű német társadalomra sem. Bár a szövetségi köztársaság lakosságának jó húsz százaléka „migrációs hátterű”, azaz külföldi gyökerei vannak, a berlini kormányban továbbra sincs bevándorló családból származó CDU-s tárcavezető.
Míg a fiatalabb korosztályokat képviselő arcoktól markánsabb konzervatív profilt és politikát várnak, Merkel roppant nehéz idők elé tekint. Múlt ősszel a német választók azt az üzenetet küldték a CDU-CSU-nak és a Szociáldemokrata Pártnak (SPD), hogy elég volt a nagykoalícióból, valami mást, valami újat szeretnének. Jó 170 nap és soha nem látott hajmeresztő fordulatok után megint nagykoalíció irányítja Németországot, és változatlanul a fekete-piros kényszerházasság gondoskodik a stabilitásról. A küzdőtér időközben gyökeresen megváltozott, a legnagyobb ellenzéki párttá előlépett AfD teljesen átalakította a politikai környezetet és kommunikációt. Ősszel Bajorországban és Hessenben rendeznek tartományi választásokat, 2019-ben a kis Bundestag-választásnak számító európai parlamenti erőpróba lesz, ráadásul három keleti tartományban, köztük az AfD fellegvárában, Szászországban választanak új törvényhozást. „Minden nagyon sürgetővé vált, minden a cselekvés felé nyom minket” – mondta Merkel. Akinek a szociáldemokratákkal együtt gyorsan kell bizonyítania, hogy nem így mennek a dolgok tovább.
