Jubileum kis szépséghibával
Az ausztriai egyetemi hallgatók inkább csak fegyverszünetet tartottak. A kétnapos – Bécsben és Budapesten megrendezett – Bologna-konferencia adott legutóbb okot arra, hogy utcára vonuljanak. Eközben Beatrix Karl, az illetékes miniszter a fiatalok által oly gyűlölt folyamat jobb megvalósítását ígéri. Ezt a diákok keveslik: szerintük ez a képzési forma úgy csőd, ahogy van, mert megfosztja őket az igazi képzéstől, s helyette valamiféle uniformizált és minimalizált kiképzést nyújt.
„Bologna ég” címmel 63 szervezet vezette a bécsi utcákra hívet, és soraikban korántsem csak egyetemisták voltak. Csatlakoztak hozzájuk mindazok, akiknek bajuk van a globalizációval.
A tízéves évfordulót ünneplő miniszterek szükségesnek látták a konferencia záródokumentumában is megemlíteni a diákok tiltakozását, jelezve, hogy talán még sincs minden rendben az ötlettel vagy megvalósításával. Hiszen magát az elgondolást az osztrák ellenzők közül is a legtöbben alapvetően jónak tartják. Mi baj lehetne azzal a szándékkal, hogy nemzetközileg egységesítsék a tanulmányokat és az azokról kapott bizonyítványt, megkönnyítve ezáltal az igazi mobilitást.>
A baj az ausztriai megvalósítással van, azzal, hogy nem szánják rá a szükséges pénzt, s ezzel az újonnan bevezetett fokozatok vajmi keveset érnek a piacon, még a hazai boldogulást sem segítik elő.
Beatrix Karl, Ausztria alig két hónapja hivatalban lévő tudományügyi minisztere minden jel szerint tisztában van a hiányosságokkal. Miközben odakinn több ezren tüntettek, a miniszter asszony a jubileumi konferencián a jobb megvalósítás szándékát jelentette be. Sőt, ennél többet: a tízpontos akcióterv a hangzatos Bologna reloaded címet kapta.
Egyebek között olyan bizottság – a nemzetköziség jegyében Task Force – létesítését, amely minden érdekelt intézmény és csoport képviselőjét egyesítve összesítené a gondokat és a megoldási javaslatokat. Karl javaslatát az érintettek nem igazán kedvelik, mondván, hogy bizottsággal tele a padlás, inkább gyorsan és hatékonyan tenni kellene valamit, hiszen az oly nagyra tartott bachelor fokozat nemcsak hogy kevés tudást nyújt, de még elfogadottsága is igen korlátozott.
Karl arra hivatkozik, hogy a szakmai főiskolák egészen jól megvalósították a bolognai folyamat alapgondolatát, tehát nem az elmélettel van a baj.
Talán – teszi hozzá-, mert ezeknek az oktatási intézményeknek a struktúrája nem olyan megkövesedett, mint az egyetemeké. Az ilyen megjegyzést a harciasabbak mindjárt úgy értelmezik, hogy a miniszter készül megnyirbálni az egyetemi autonómiát. Erre következtetnek több más megnyilatkozásából is. Ahogyan például arról beszélt, hogy hiába az irányelv, a gyakorlati megvalósítás az egyetemek hatásköre, ott dől el a tanmenet. Tény viszont, hogy maga a bolognai folyamat éppen e tekintetben szigorúbb.
A nagyobb rugalmassághoz több pénz kellene – mondják a szakértők, erre pedig éppen mostanában alig van esély. Karl ugyan azt ígéri, hogy minden centért harcolni fog, nyílt titok azonban, hogy a tárca költségvetése zsugorodik.
Kérdés, hogy az elvonás mennyiben érinti a felsőoktatást, s a szintén ide tartozó tudományos kutatási alap lobbistái eredményesebbek lesznek-e. A túlzsúfolt egyetemek hallgatói létszámcsökkentése mindenesetre nehéz dió, bármennyire is célszerűnek látszana egyes szakokon korlátozni a felvételt, vizsgához vagy kvótához kötni, még a gondolat is heves tiltakozást vált ki. A diáklázadások, az egyetemisták tüntetései a jelek szerint még jó ideig a nagy egyetemi városok utcaképéhez tartoznak majd.
