Jovanotti professzor úr
Ha valaki pályája kezdetén azt mondja neki, hogy egyszer a Harvard egyetemen tart előadást, maga sem hitte volna. De a legnevesebb olasz rapper, Jovanotti, eredeti nevén Lorenzo Cherubini, az elmúlt évek során egyre inkább elkötelezte magát az emberi jogok védelme mellett. Ennek köszönhette a meghívást az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb egyetemére, első olasz művészként.
„Zene és emberi jogok” – ez volt előadásának témája azon az universitason, ahol Barack Obama amerikai elnök is diplomázott. Maga a katedra nem szokatlan neki, mivel gyakran hívják meg őt Olaszországban különböző iskolákba. „Én professzor? Ez túlzás. Csupán tanúskodni jöttem, elmesélni személyes tapasztalataimat. Abból az eseményből indultam ki, amely egy egész nemzedék számára mindent megváltoztatott a zene világában: az 1985-ös Live Aid-ből. Első ízben került sor olyan globális eseményre, amely összekötötte az óceán két partját, ezáltal kisebb lett a világ, de egyben nagyobb is, mert egységes lett egy szegény nép, egy szegény ország megmentésének szándékában. Ez az én generációmnak egyfajta Big Bang volt” – mondta a 43 éves énekes a Corriere della Serának.
Ezért vált különböző társadalmi ügyek és emberi jogok szószólójává? „Ez az én személyes történetem. Arról beszéltem a Harvardon, hogy a zene üzenete mindig is sokkal erősebb volt, mint az ideológiáké. Az emberi jogok kultúráját jobban terjesztik a dalok, amelyekre táncolunk, amelyek meghatnak minket. Az Imagine egy világot mesélt el, a Twist and Shout megvalósította azt. A rock és a pop erősebb, mint egy tiltakozó dal, mert az többnyire azokat szólítja meg, akiket már amúgy is meggyőztek. Iránban például a legjobban a szerelmes daloktól félnek, mert az elindítja a fiatalok fantáziáját. Ezért gondolom, hogy minden rock- és pop-művész az emberi jogok védelmezője. Aktív jogvédő vagyok, miközben azt éneklem: nem vagyok politikus és nem is akarok az lenni”.
Ugyanerről a katedráról nemrégiben a Dalai Láma beszélt az emberi jogokról és a békéről. „Én azért egy kicsit könnyedebben közelítem meg a dolgot. De olyan belső élményt akartam elmesélni, amit más nem láthat” – hangsúlyozta Jovanotti.
