Jöttek, láttak – vesztettünk

Egyetlen nap alatt, az önkormányzati választásokon veszett el – ahogy Szász Jenő, a Fidesz által támogatott pártelnök mondta – „a jobboldal esélye” Erdélyben. Az egykori polgármester maga ismerte be a választások után, az Erdélyi Magyar Televíziónak adott nyilatkozatában: a most induló két magyar ellenzéki szervezet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) együtt sem ért el annyit, mint 2008-ban az MPP egyedül. Noha négy éve az akkori „siker” is csak kudarchoz, és nem mandátumokhoz vezetett.

Pedig Kövér Lászlóban láthatólag „eleitől fogva” bíztak erdélyi szövetségesei, rá építették a kampányukat. Ennek ellenére már hónapok óta egyértelmű: Kövér nem húzónév, nem volt ritka, hogy csupán néhány főből állt a hallgatósága. A Magyar Országgyűlés elnökét a román politikai elit is „leírta”. A Nyirő-újratemetés kapcsán kirobbant nyilatkozatháború kapcsán először arra figyelmeztetett Victor Ponta kormányfő, hogy könnyen persona non grata lehet Kövér, aztán – az első felindulás után – úgy nyilatkozott: a román politika bölcsebb annál, hogy felüljön a provokációinak.

A Fidesz és Kövér László óvó árnyékában elszenvedett totális vereség az EMNP-t, az MPP-t, de még az RMDSZ-t is váratlanul érte. A szavazás előtt különféle felmérésekre hivatkozva mindenki azt várta, hogy a Fidesz „előretolt helyőrségei” a magyar szavazatoknak legalább hét-nyolc, de inkább tíz százalékát szerzik majd meg, és a polgármesteri hivatalok jelentős részében is Tőkés (és Kövér) emberei ülhetnek majd. Ehhez képest az RMDSZ „túlnyerte magát”: 203 önkormányzatot vezethetnek a szövetség emberei, a Magyar Polgári Párt mérhetetlen teljesítményt nyújtott. Az Erdélyi Magyar Néppárt két (!) polgármesteri kinevezést tudhat magáénak.

A csúfos vereséggel a szebb reményeket táplálók nem tudtak mit kezdeni. A korábban RMDSZ-színekben politizáló, majd az MPP-hez átigazoló Benedek Imre szívgyógyász, a marosvásárhelyi polgármesterjelölt az eredmények közzététele után először azt nyilatkozta, ő is elfordul azoktól a választóktól, akik nem támogatták őt: ezentúl nem műti a helybélieket, csak a moldvai betegeket. Benedek Imre a választási kampányban az egyik legláthatóbb, legtámogatottabb jelölt volt: óriásplakátjain mindenütt mellette szerepelt Kövér László, rendezvényein szép számmal képviseltette magát a Fidesz küldöttsége. Ennek ellenére a százötvenezres Marosvásárhely lakói közül alig több mint ezernyolcszázan gondolták úgy, hogy ez a politikai pártcsalád vonzó alternatíva.

Szász Jenő, aki először 1996-ban, majd másodszor 2000-ben nyerte meg a székelyudvarhelyi választásokat, most szintén nagyot bukott. Pedig felsorakozott mellette Kövér László, Tarlós István is, aki felajánlotta Budapest testvérvárosi kapcsolatát – nem a hivatalban lévő polgármesternek, hanem az ellenzékből választásokra készülő Szász Jenőnek. Az ő választási kampányát erősítette Nyirő Józsefnek a különös véget érő majdnem-újratemetése is. Mindhiába. Sem a Kövérrel és a Jobbikkal kacérkodó Szász, sem az Orbán Viktor stratégiai partnereként megnevezett Tőkés László, sem Benedek Imre nem kellett az erdélyi magyar választóknak.

A választók többsége az MPP és az EMNP kampányával kapcsolatban azt mondta: riasztó volt, hogy folyamatosan negatív üzenetekkel támadták az RMDSZ-t. A szövetség rovására megfogalmazott, hónapokon át tartó kritika fordítva sült el: sokan szavaztak a kiöregedettnek tartott szervezetre olyanok is, akik korábban elfordultak tőle. Az is hozzájárult a kudarchoz, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetséggel szemben „fantomhadsereget” állított fel Szász Jenő és Tőkés László is. Az EMNP és az MPP is súlyos emberhiánnyal küzdött, a jelöltlistákról hiányoztak a versenyképes nevek. A Néppárt már csak azért sem küldhetett polgármestereket az önkormányzatok élére, mert nagyon sok településen képtelen volt jelöltet állítani.

Az RMDSZ kiegyensúlyozott, profi, de visszafogott kampányt folytatott, a negatív propagandára ritkán válaszolt, de tájékoztató és reklámanyagai mindenütt megjelentek. A június 10-i választást az EMNP-vel és az MPP-vel szemben megnyerte a szervezet, az erdélyi szavazók azonban sokat vesztettek a magyar–magyar pártharcon. Egyetlen olyan erdélyi városban sem sikerült vezető tisztséget szerezni az önkormányzatokban, ahol a magyar érdekképviselet jelenléte perdöntő.

Az igazán nagy veszteség azonban az, hogy a kétezres évek közepén megindult folyamat, az etnikai átszavazások rendszere megtorpant. A magyar választókat nem érdekelte sem Kövér László, sem a Fidesz. A román választók, akik korábban egyre szívesebben szavaztak a magyar jelöltekre (így lehetett magyar polgármestere Szatmárnémetinek, és magyar megyei önkormányzati vezetője Szatmár megyének) most megijedtek a kampány konfrontatív, gyakran románellenes felütéseitől.

„Összezártak” a román szavazók, és az RMDSZ-t is büntették a Magyarországról érkezett politikai import miatt. Sok kis, vidéki településen csatát nyert az RMDSZ, de Erdély nagyvárosaiban háttérbe szorult. Frunda György mellett a második helyen végzett a nagyváradi polgármesterjelölt Cseke Attila is. Kolozsváron Eckstein-Kovács Péter kiváló, kétnyelvű kampányt folytatott, de ő sem tudta hozni a várt eredményt.

A Fidesz Romániába jött, és vesztett. Stratégiai partnereiről kiderült, hogy nem valódi politikai szereplők, nem versenyképesek. A választók kettős állampolgársággal sem bizonyultak megvásárolhatónak. Kövér László visszatért Budapestre, nyomában azonban meggyengült magyar önkormányzati képviseletek, nehezen feldolgozható magyar–magyar konfliktusok maradtak. Kiszolgáltatottá vált és nagyon sokat vesztett a magyar jobboldal Erdély-politikáján a helyi magyarság.