Jön a két Pröll?
Még távolinak tűnik a jövő év áprilisa, Ausztriában mégis mintha már eldördült volna a startpisztoly: a véleményeket alaposan befolyásoló kis formátumú napilap, a Kronen Zeitung és agg tulajdonosa, Hans Dichand már jelezte, kit szeretne a következő államfőnek. Egyúttal az eddig oly hevesen támogatott szociáldemokrata kancellárt, Werner Faymannt is leváltaná.
A lap jelöltje a két Pröll. Erwin, Alsó-Ausztria újabban teljhatalmú ura, a Néppárt legbefolyásosabb politikusa a Krone szerint a Hofburg új lakója lehetne. Josef, az unokaöcs pedig, a jelenlegi koalíció alkancellárja és pénzügyminisztere a kisebbik partner ÖVP elnöke.
Hogy kik ők? Röviddel ezelőttig a Pröll névről az osztrákoknak inkább a nagybácsi jutott az eszébe.
Erwin Pröll, az agráregyetemi végzettségű, környezetvédelmi témák iránt érdeklődő, 1946-os születésű férfiú 33 éves korában került be a helyi kormányba, 1992 óta pedig Alsó-Ausztria tartományi előjárója, aki minden választást fölényesen megnyer. Az itt hagyományosan legerősebb Néppárt abszolút többségét csak 2003-ban szerezte vissza, ám azóta tartja - utoljára tavaly március elején nyert vele az ÖVP ismét választást. Kompetenciája megkérdőjelezhetetlen, otthonos az országos politikában is. Már csak azért is, mert barátság fűzi a szociáldemokraták ugyancsak a háttérből irányító fontos emberéhez, Michael Häupl bécsi polgármesterhez. Az Osztrák Néppárt politikai irányvonaláról nélküle nemigen születik döntés, és a mindenkori vezér összeteheti a két kezét, amiért nem kíván megválni szűkebb pátriájától.
Az unokaöcs alig múlt negyven éves. 2003-ban, amikor Wolfgang Schüssel akkori kancellár a 34 éves fiatalembert környezetvédelmi miniszterként kormányába emelte, sokan a Pröll-rokonságnak tudták be a felemelkedést. Másként gondolkodott, aki ismerte a politikus addigi pályáját. Josef Pröll egy néppárti európai parlamenti képviselő munkatársaként kezdte, majd Wilhelm Molterer akkori mezőgazdasági miniszter kabinetfőnöke, később pedig a nagyhatalmú Parasztszövetség elnöke lett: utóbbi minőségében már erősen befolyásolta az akkori kabinet környezetvédelmi és agrárpolitikáját.
Környezetvédelmi miniszterként azzal is bizonyította politikusi tehetségét, hogy a legtöbbször kibékíthetetlen érdekellentét ellenére e poszton is képes volt megőrizni a mezőgazdaságban dolgozók nagyrabecsülését. Schüssel 2006-os választási veresége és távozása után sokan mérget vettek volna rá, hogy a legnépszerűbb néppárti miniszterként ő lesz az utód. Nem így történt. (Hiba volt, mondják ma sokan). Feladata azért volt: Wilhelm Molterer, az új néppárti vezér megbízásából a kudarc okait elemezte, s foglalta – ügyesen - programadó dokumentumba. Majd a későbbi szociáldemokrata kancellárral, Werner Faymannal a nagykoalíció koordinátori feladatait látta el, hasznosítva egyik erényét, azt hogy gyorsan felismeri a konszenzus lehetőségeit, s képes visszafogni az indulatokat.
Nem lenne rossz választás a kormány élére, feltéve, hogy pártja megszerzi a legtöbb voksot a négy év múlva esedékes választáson… A Kronen Zeitung ötlete mégis meglepetést keltett, hiszen addig Werner Faymann volt az üdvöske, Dichand „keresztfia”, az ő választási győzelmét segítette a lap elképesztő kampányával.
Kérdés, milyen esélyei lennének Erwin Pröllnek, ha a Néppárt jelölné. (Ausztriában közvetlenül a lakosság választja az államfőt, hatévenként)¬. És indít-e egyáltalán ellenjelöltet Fischerrel szemben. Utóbbi ősszel jelenti majd be, megméretteti-e ismét magát. De aligha kétséges a válasz: Heinz Fischer rendkívül népszerű, szinte nincs politikai ellenfele, az osztrákok kedvelik, hiszen a magas pozíció nem tette elbizakodottá, megtartotta józan ítélőképességét. Ráadásul szereti ezt az állást, jókedvűen végzi a munkáját.
(Ha kíváncsi az államfő portréjára, olvassa tovább a szervuszausztria-hu Dosszié rovatát)
