Jeruzsálem, a főváros – Donald Trump felkavarta a kedélyeket
Az arab utca inkább a fásultság képét mutatta az elmúlt pár napban, mint hogy dühös lett volna. Voltak persze tüntetések, néhány gyújtogatás, lőttek ki rakétát Szderótra, égettek zászlókat és Trump-bábukat. Felvonultak Tunéziában és Libanonban. A Hamász gázai politikai vezetése meghirdette az új felkelést, intifádát. A pénteki imanapot a harag napjává nyilvánították. Mahmúd Abbász palesztin elnök kérte az Arab Liga tanácsának összehívását, bejelentette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul. Összehívták az úgynevezett Arab Parlamentet is, hogy tegyen végre valamit. A megszállt nyugati parton kimentek pár százan az utcára, és izraeli katonákkal csaptak össze. Hebronban bezárt a bazár.
Izrael egyébként felkészült a megmozdulásokra, fokozták az elővigyázatosságot az érzékeny helyeken. A tapasztalat szerint persze akármekkora is az óvatosság, ez nem akadályozhatja meg a zavart lelkű késelőket, a gázoló merénylőket. Nekik a politikai, nemzeti és vallási jelszó csak ürügy, hogy öngyilkosságukat mártíromsággá és szabadságharccá stilizálják. Zúgolódnak az arab publicisták, harcos prédikációkat vágtak ki pénteken az imámok. Az Erdoğan-imádó török napilap, a Yeni Şafak szerzője újabb nyugati keresztes hadjáratot vizionált, s azt írta: akik eladták Jeruzsálemet, eladják Mekkát és Medinát is. Szerinte a szaúdiak és az Öböl-sejkek alkudtak meg az Egyesült Államokkal, és kötöttek új barátságot Izraellel. Feltehetően megérezte, hogy a török elnöknek nincs ínyére az Öböl menti politika, nem tetszik neki a Mohamed bin Szalmán szaúdi királyfi által megvalósított aktivizmus.
A síita oldal, azaz Irán és a libanoni Hezbollah is megelégedett a Trump felé elengedett, szokásosan becsületsértő megjegyzésekkel. De nem csak az Egyesült Államok és Izrael esküdt ellenségei tiltakoztak. A döntést bírálta a Vatikán és az Európai Unió számos tagállama, Nagy-Britannia, amely minden regionális ügyben fontos szereplő. Valamennyi közel-keleti szereplő – beleértve Oroszországot – ellenérzéssel és értetlenül fogadta a döntést. Oroszország egyébként korábban elismerte Nyugat-Jeruzsálemet Izrael fővárosának.
Az amerikai elnök múlt szerdai bejelentésével nem okozott nagy meglepetést. Az elemzők inkább azt firtatják, miért most tette meg ezt a bejelentést. A kamerák előtt aláírta a deklarációt, amelyben Jeruzsálemet elismeri Izrael Állam fővárosának, de ugyanakkor aláírta azt az iratot is, amelyben nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva újabb hat hónapra elhalasztotta az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A beszédében pedig megígérte, hogy utasítja a külügyminisztériumot, vásároljon telket és építsen arra nagykövetségi épületet, ahová majd átköltözhet Tel-Avivból a mostani képviselet. Persze ha akarta volna, elég lett volna a jeruzsálemi főkonzulátus falára kirakni a táblát: amerikai nagykövetség.
Mit mondott és nem mondott Trump?
Az elnök azt mondta, alkalmazkodik a valósághoz, miszerint Jeruzsálem az izraeli állam fővárosa több mint hatvan éve, ahol a parlament, a kormány és a legfelsőbb bíróság székhelye van. Teljesíti a Kongresszus 1995-ös döntését, és áthelyezi a városba az amerikai nagykövetséget, amint megépül annak új épülete. Nem használta az izraeli fordulatot, miszerint a főváros egységes és oszthatatlan, tehát a keleti rész és az Óváros is a része. Azt mondta, hogy a három világvallás szent helyeinek védelmet kell kapniuk, és nem zárta ki, hogy a palesztinok is itt létesítsenek fővárost. Szerinte van lehetőség rá, hogy Izrael és a palesztinok „nagy megállapodást kössenek”.
Húsz éve írta alá Izrael a palesztinokkal az oslói megállapodást. Ebben felvázolták, hogy Izrael fokozatosan kivonul a megszállt területekről, ott létrejön a palesztin önkormányzat, a Palesztin Hatóság. Abban is megállapodtak, hogy tárgyalásokon tisztázzák a határokat, a menekültek hazatérésének ügyét és Jeruzsálem státusát. Az Egyesült Államok huszonöt éve közvetítői, békéltetői szerepet játszik ebben a folyamatban, mérsékelt sikerrel. Nincs olyan elnök Bill Clinton óta, aki ne azzal kezdte volna hivatali idejét, hogy végre megoldja a közel-keleti válságot. Speciális nagyköveteket neveztek ki a közvetítésre, részt vettek a palesztin államépítésben. Mikor úgy látszott, lehetséges az előrelépés, meghívták a csúcsvezetőket Amerikába, hogy ott hozzák végleges formába az egyezséget.
Trumpot több olyan ember is körülvette már a kampányában, akik Izraellel szoros kapcsolatban álltak. Hivatalba lépésekor kinevezte vejét, Jared Kushnert, hogy különleges megbízottként hozza össze a rendezést a térségben. A The New York Times december 4-én közölt egy kiszivárogtatást, amely azt állítja, hogy az elnöki vő megállapodott a szaúdi trónörökössel, s létrejöhet a palesztin állam a megszállt területek egy részén. A zsidó telepek jó része eszerint megmaradna. A menekültek és leszármazottaik hazatérési jogát ejtették. Jeruzsálem státusáról nincs szó, viszont az új állam fővárosa a Kelet-Jeruzsálem peremén fekvő Abu Dis település lehetne. A kiszivárogtatás után több palesztin politikus dühödten állította, hogy ez legfeljebb 15 százalékban azonos a szaúdi béketervvel.
A látszat azonban az, hogy Trump mostani lépésére nincs ellenválasz, legfeljebb teátrális gyűlések és ülések. Sok oka van ennek, mindenekelőtt az arab országok belső strukturális gyengesége és tartós versenyképtelensége a világban. Az arab tavasz demokráciaígérete megbukott, helyette jött a dzsihadista fanatizmus előretörése és a despotikus rendszerek visszatérése. Az arab világot belső konfliktusok szaggatják. Szíria és Jemen véres polgárháborútól szenved, Irak szétesett állam képét mutatja, megosztja a térséget a szunnita–síita viszály, Irán hegemonisztikus törekvései. A palesztin kérdés és Jeruzsálem a sokadik volt ebben a sorban.
Turistaszemmel
A város háromezer éve lett a zsidó nép fővárosa, amikor Dávid király megszerezte a jebuzeusok törzsétől. Itt épült Salamon temploma, ahol a frigyládát őrizték. A templomot a rómaiak lerombolták. A város Jézus keresztre feszítésének és az evangéliumok szerinti feltámadásának helye. A muzulmán hagyomány szerint Gábriel arkangyal felébresztette álmából Mohamed prófétát, és Jeruzsálembe röpítette. Onnan szárnyas paripa vitte a mennyekbe, ahol Allahtól megkapta az iszlám hit alapjait. A Sziklamecsetben lévő sziklán, azon a kövön, amelyen Ábrahám/Ibrahim fel akarta áldozni fiát, Izsákot/Iszmaelt a judaizmus, illetve az iszlám hagyománya szerint, a hívők látni vélik a csodaló patájának nyomát.
Turista ritkán téved az Óvároson túli arab területekre, pedig ezek is több százezres negyedek. Lakóik jeruzsálemi lakosok, van személyi igazolványuk, társadalombiztosításuk, de nem fogadják el az izraeli állampolgárságot. Szavazhatnak a helyi választásokon, de többnyire nem teszik. Az arab negyedek közlekedése, infrastruktúrája érezhetően elmarad a zsidó városi kerületektől. A zsidók lakta részek, lakótelepek egy része az 1967 után megszerzett területen épült fel.
Miért ne lépett volna ebben a helyzetben Trump úgy, ahogy tette? Számára fontos, hogy ezzel a külvilágnak is megmutassa, következetes vezető, nem alkalmazkodik a régi beidegződésekhez és megtartja ígéreteit. Trump konfliktuskereső alkat, ezt mutatja teljes nyilvános szereplése. A feszültség még jól is jöhet számára, amikor az oroszokkal folytatott kokettálását vizsgálja Robert Mueller különleges ügyész. Fontos számára továbbá a fundamentalista neoprotestáns, úgynevezett evangelizáló keresztények támogatása. Egyes vizsgálatok szerint ez igen nagy tömeg, akár 90-100 millió amerikait is jelenthet. Igaz, ők sem egységesek mindenben, de sokan vannak közöttük, akik fanatikusan elkötelezettek Izrael mellett. Diana Butler Bass egyháztörténész szerint ez a közeg azért követeli Jeruzsálem elismerését Izrael fővárosának, mert ez a feltétele szerintük, hogy a zsidók „hozzáférhessenek a Templom-hegyhez”. Utána megkezdődhetne a Templom újjáépítése.
