Isten kiválasztottja

„Nem kell állandóan sietni, sürgölődni, megelőzni, legyőzni valakit, a következő hivatali vagy más magaslatot megmászni. Álljanak meg, nézzenek körül és meglátják, milyen gyönyörű és csodával teli az élet, mennyi derűt, örömöt, jóérzést tud adni az embereknek. Bizonyára ez a művészetem lényege” – így vall szelídséget és szeretetet sugárzó alkotásairól Jelena Volkova, a legismertebb orosz naiv festő.

2011. augusztus 4., 17:41

A most 96 éves Volkova a festészetben autodidakta, és még írni-olvasni sem az iskolában, hanem otthon – egy eldugott ukrajnai faluban - az apjától tanult. Később segéd mozigépészként dolgozott, varrónőként próbálkozott. A háborúban súlyosan megsebesült, elvesztette a férjét, egyedül nevelte a fiát. Ma már Moszkvában él. Negyvenöt évesen kezdett festeni.

„Nem keverem a festékeket, egyenest a tubusból festek. Nem is tudom, mifélék kerülnek a kezembe, a nevüket sem ismerem. Teszem, amit a festmény súg. Olykor sokáig keresem a megfelelő színt, jó sokat próbálok ki a vásznon, a fölöslegeseket eltávolítom. Mégsem sikerül! Aztán egy idő múlva odapillantok, és látom, hogy minden szín a helyén van. Magam sem tudom, hogyan. Talán a festékek, amíg meg nem száradtak, maguk is képesek a vásznon összekeveredni, és olyasmi jön létre, amiről a festő nem is álmodott. A festmény saját magát festi meg”.

2005-ben a

Tretyjakov Galériaretrospektív kiállítást rendezett munkáiból, Volkova akkor híresült el hazájában: „Amikor azt mondják, Isten kiválasztottja vagyok, azt gondolom, hogy valóban így van. Amikor meg nem mondják, én sem gondolok erre”. Októberig a kortársművészeti magán- vállalati és állami gyűjtemények moszkvai fesztiváljánakkeretében rendezett kiállításonláthatóak különleges, emberszemű állatportréit három más, már nem élő orosz naiv festő: Mihail Rzsannyikov, Vaszilij Grigorjevés Alekszandr Szuvorovalkotásainak társaságában.

Ajánlat:


Jelena Volkova: önarckép a fiával - és egy napjainkban készült fotó