Igencsak elszaladt velünk a szekér!

Felelősöket ne keressünk, de lássuk be: az elmúlt két évtizedben „igencsak elszaladt velünk a szekér”. Kiszabadultunk a diktatúra igájából. beléphettünk az annyira óhajtott „szabad világba”. Hamar megtapasztalhattuk minden előnyét, a hatalmas árubőséget, és azt hittük, hogy mindez csak úgy az ölünkbe hullik.

Nem mértük fel eléggé, hogy ezekért a javakért erősen meg kellene dolgoznunk. Tévhitünket a politika is felerősítette. Elhitette, hogy hasznos munka nélkül is lehet jól élni. Elég aktát tologatni, a pénzzel manipulálni, ügynökösködni, menedzselni, és sorolhatnám. Előbb-utóbb ki kellett pukkanni ennek a luftballonnak.

Tudom, sokan megköveznek érte, de állítom; hál’ Istennek, hogy ez most, talán még időben megtörtént, és még javunkra is szolgálhat. Legfontosabb lenne, hogy politikusaink végre belássák: összefogással, teljes odaadással és effektív munkával lehet csak fejlődni, pláne jól élni. Talán a korruptak, az adócsalók tömege és a kivételezettek széles rétege is belátja, hogy ami rövid távon előnyük, az az ország (s idővel saját maguk) romlásához is vezet.

Ugyanakkor a másik oldalon az ellátottak – szociális, egészségügyi, nyugdíjasok – is belátják és elfogadják, hogy addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. Magam, aki az 1945 előtti és utáni, valamint az ötvenes évek nyomorúságát és az abból sarjadó összefogást megéltem, nem hiszem el, hogy most ugyanez jobb életfeltételek között ne lenne megvalósítható.

Ehhez természetesen vezetőink őszintesége, a bajok feltárása és a kilábalás terheinek az érintettekkel történő egyeztetése, valamint a további szédítések befejezése szükséges.

Németh Kálmán
E-mail