Igaz kémtörténetek nyári használatra

Szegény Peter Westenthaler, lassan háttérbe szorul az ő

A bizottság még éppen csak elkezdte működését, és máris a politikusok és a titkosszolgálatok kapcsolatai kerültek reflektorfénybe, mégpedig egy jó kétéves ügy kapcsán. A közvélemény már régebben tudja, hogy az osztrák rendőrök közül többen „bűnbe estek” és képtelenek voltak ellenállni Nurszultan Nazarbajev kazahsztáni államfő embereinek, akik életre-halálra keresték a diktátor ellenségeit. A rendőrség berkein belül később többek ellen diszkrét nyomozás indult korrupció vádjával.

Az eset 2007 nyarán nagy feltűnést keltett. Rakhat Alijev, a legidősebb Nazarbajev lány 44 éves férje, Kazahsztán akkori bécsi nagykövete legközelebbi munkatársaival együtt elsáncolta magát a nagykövetségen, mert bár apósa, az államfő hazahívta, neki inkább maradhatnékja volt. Az alig fél évvel azelőtt kinevezett férfiút, korábban kazahsztáni külügyminiszter- helyettest otthon köztörvényes bűnügyekkel vádolták meg, azzal, hogy saját ügyletei érdekében okmányhamisítást, zsarolást, sőt két rendbeli emberrablást követett el. (Utóbbit sokak szerint Nazarbajev személyes utasítására.)

Lehet, hogy mindez megfelelt a valóságnak, ám az ügynek volt politikai háttere is.

Alijev azután lett kegyvesztett (azóta Nazarbajev legidősebb leánya el is vált tőle), hogy elhatározta: 2012-ben indul az elnökválasztáson. A jelenleg 69 éves Nazarbajev azonban ezt a posztot újra magának szeretné, sőt ennek érdekében már elfogadtatott olyan alkotmánymódosítási rendelkezéseket, amelyek korlátlan lehetőséget nyújtanak újraindulásához. Kedveli a hatalmat: egyenesen a Kazah Kommunista Párt éléről került az 1991-es fordulat után a köztársasági elnöki székbe, amelyhez azóta is ragaszkodik. Veje pedig kifejezetten terhessé vált.

A kazah politikai krimi Bécsben

Alijev nem adta meg magát, barikádot emelt a kazah nagykövetség elegáns kertvárosi villája köré, ahonnan akkorra már értékes ingóságainak egy részét több teherautóval elszállíttatta, majd később maga is odébb állt.

Ő maga egy schengeni (görög) vízum jóvoltából Európában tartózkodik, a pletykák szerint londoni lakása is van. Hol Svájcban bukkan fel, hol Ausztriában, ahol igen széles kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Legendák szólnak a nagyobb összegű kenőpénzekről, amelyek feltehetően sok barátságot is hoztak számára.

Tény, hogy az osztrák hatóságok húzzák-halasztják Alijev kiadatását. Másfelől a kazahsztáni titkosszolgálat is „áldoz”a rendetlenkedő exvő kézre kerítésére. Csakúgy röpködnek a nevek, ki mindenkire gyakoroltak nyomást egyik vagy másik fél emberei, s miféle megengedhetetlen kapcsolat alakult így ki. Most éppen veszélybe került Martin Bartenstein volt gazdasági miniszter bizottságelnöki posztja. Róla tudható, nem is tagadja, hogy cégeit üzleti kapcsolatok fűzik Kazahsztánhoz, ami miatt elsősorban az ellenzéki szabadságpárti bizottsági tagok nem zárják ki elfogultságát.

Másrészt a parlamenti képviselőket mindig erősen foglalkoztatja a titkosszolgálatok munkája. Faggatózásuk érthető, ám a plenáris üléseken a belügyminiszternek vagy a védelmi miniszternek feltett kérdéseik néha sok információt szolgáltatnak a figyelmes külföldi hírszerzőknek. Kis rosszindulattal lehet ezeket a kérdéseket üzengetésnek tekinteni: a bizottság most azt is vizsgálja, vajon egyik-másik esetben tudatosságról, avagy inkább naivitásról van-e szó.

A vizsgálat máris felvetett egy további szempontot: nevezetesen azt, nincs-e túl sok titkosszolgálati szervezet Ausztriában. A hadseregen belül például mindjárt kettő is működik: Norbert Darabos védelmi miniszter máris leszögezte, hogy kifejezetten károsnak tartaná összevonásukat.