Hozzátok vissza lányainkat! – Szabadság és kereszténység

2015 novemberében Angela Merkel német kancellár egy beszédében kijelentette: a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. A megjegyzés hatalmas port kavart, s a migránsválság közepén sok kritika érte miatta Merkelt. Az adatok azonban bizonyos értelemben a kancellárt igazolták. Sokszor persze olyan polgárháborúk növelik a számokat, amelyek alapja inkább törzsi, mint vallási, végső soron azonban az áldozatok száma a vallásuk miatt megöltekét is gyarapítja.

Az üldöztetés leginkább az afrikaiakat érinti. Az Open Doors nevű segélyszervezet adatai szerint 2015-ben kétmillió nigériai keresztény kényszerült elhagyni az otthonát a Boko Haram terrorszervezet elől menekülve. A 276 iskolás lány elrablása 2014-ben nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, és ugyanakkor egyes szakértők szerint értelmetlen internetes kampányt is elindított „hozzátokvisszaalányainkat” megjelöléssel, úgynevezett hashtaggel. A lányokat megerőszakolták, házasságra kényszerítették, az internet pedig elfelejtette őket. Sajnos, mert annak ellenére, hogy történtek szökések és fogolycserék, még ma is 113-an a Boko Haram fogságában vannak. Pedig a földrészen még csak nem is Nigériában, hanem Szomáliában és Eritreában a legnehezebb a helyzet, ahol a polgárháborúk és a nyomor által megtépázott társadalmakban a káosz és a bűnözés uralkodik, utat engedve az emberek legszörnyűbb indulatainak. Szomáliában az Al-Shabab nevű szervezet terroristái tartják rettegésben a lakosságot, és igyekeznek végezni mindazokkal, akik nem muszlimok.

(MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

A keresztényüldözés ugyancsak a népirtás szintjén történik ott is, ahol maga a vallás született, a Közel-Keleten. Az elmúlt évtizedek során országonként és időben is eltérő intenzitással a nacionalizmus és a politikai iszlamizmus házasságából született vezetések irtották vagy elüldözték keresztény és zsidó lakosaikat. Ezen a tájon a kereszténység nem nyugati import és nem is a keresztes háborúk eredménye. A kereszténység pár évszázaddal megelőzte az iszlám születését, és a legtöbb itteni keresztény közösség szinte egyidős magával a vallással. A legrégebbi és legnagyobb közösség az asszíroké. Őket a 19. század során az ottománok igyekeztek megsemmisíteni, majd az első világháború alatti örmény népirtás során 250-300 ezer asszírt is lemészároltak az ottomán csapatok, főleg török és perzsa területeken. A 20. század végére Irakban maradt a legtöbb asszír keresztény. 1990-ben a népszámlálás 1,2 millióra becsülte őket, 2010-ben már csak 200 ezerre. Néhány százezren az Egyesült Államokba, Ausztráliába és Svédországba menekültek. Az Iszlám Állam megjelenésekor az asszír keresztények újabb ezreit gyilkolták meg. Az Egyesült Államok mindössze 53 asszír keresztény menedékkérőnek adott vízumot 2011 és 2016 között. Az Euró­­pába menekülők helyzete sem volt könnyebb, többször szóltak a hírek arról, hogy a keresztény menekülteket társaik a lélekvesztőkről a Földközi-tengerbe dobták.

Mike Pence amerikai alelnök jú­nius elején tartott beszédében ígéretet tett a közel-keleti és más üldözött keresztények védelmére. A hó végén azonban a Legfelsőbb Bíróság feltételesen elfogadta azt az elnöki rendeletet, amely hat iszlám többségű országból tiltja a beutazást az Egyesült Államokba. A rendelet mindenkire, így a keresztényekre is vonatkozik. Több csoport felszólította a kormányt, hogy segítsen az egyre kritikusabb helyzetben lévő szomáliai keresz­tényeken, az onnan érkező menekültek ugyanis a környező országokban akár tíz évig is várakozhatnak amerikai vízumra. De a magát nyitottnak hirdető Európába is könnyebben úszik át egy afrikai menekült, mint hogy akár látogatásra alkalmas vízumot kapjon.

Nyugat-Európa nem nevezhető teljes mértékben közömbösnek. A nyugati humanizmus viszont nem engedi, hogy a keresztények üldöztetését kiemeljék a többi üldözött közül vagy különleges bánásmódban részesítsék őket. Bár nem lehet párhuzamot húzni a két korszak között, de hasonló okokból nem akart az amerikai zsidóság segíteni külön az európai zsidókon a második világháborút megelőző években. Az amerikai közösség tartott attól, hogy azt hihetik mások, hogy szerintük a zsidók szenvedése különlegesebb lenne más szenvedésénél. Ma a jelek szerint a keresztény alapú Európa nem akar rasszistává válni azzal, hogy kiemeli a közel-keleti keresztények ügyét a többi ottani üldözötté közül.

Ők kiszabadultak a Boko Haram fogságából   (MTI/EPA/Nigériai kormány)

Az Egyesült Államok különböző szervezeteivel igyekszik segíteni, kü­­lö­­nösen az államtól független se­­gély­­szervezetek igyekeznek tenni a menekültekért. A szigorú és állandóan változó bevándorlási törvények azonban ugyanolyan nehézzé teszik az üldözés elől menekülő közel-keleti keresztény emigrációját, mint a gyanúsan rövid ideig Szíriában tartózkodó feltételezhető terroristáét.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa országaiban visszaszorulóban van a kereszténység. Mind a hívők, mind a magukat részben vallásosnak nevezők száma csökken. A jelenség többek szerint egyfajta generációs váltás következménye. Az új generációk jórészt posztmodern filozófiákon nőttek fel, s olyan társadalmakban, amelyek, ha nem is teljesen keresztényellenesek, de a vallást inkább háttérbe szorítani igyekeznek. Észak-Amerikában azonban mintha arra is lennének törekvések, hogy egyes felekezetek változtassák meg az eddig elfogadott erkölcsi normáikat. Egyes vallási csoportok engedtek is a társadalmi nyomásnak, és elfogadták például az azonos neműek házasságát. Ez sokszor a közösségen belüli szakadásokhoz vezetett. A presbiteriánusokkal emiatt szakított a 15 millió főt számláló amerikai fekete közösségek szervezete. A szakításról a szövetség elnöke így nyilatkozott: „Egyetlen felekezetnek sincs joga átírni a Bibliát.”

Annak idején az inkvizíció által üldözött protestáns menekültek tették le az Egyesült Államok liberális demokráciájának alapkövét. Ma viszont egyre többször tűz össze az állam a különböző egyházakkal Amerikában. Texas állam Houston városában például a városvezetés követelte a helyi lelkészektől, hogy a prédikációikat nyújtsák át ellenőrzésre, ha azok érintik a homoszexualitás vagy a nemi identitás kérdését. De hasonló esetek történtek más nagyvárosokban is Amerika-szerte. Ateista érdekvédelmi csoportok bibliai idézetes padokat vitettek el kisvárosok főteréről, iskolai fociedzőt rúgtak ki, amiért imádkozott a meccsek előtt, apácákat kötelezett a bíróság, hogy ingyen óvszert osztogassanak, és még lehetne sorolni az ilyesfajta eseteket. Az államtól szinte történelmileg irtózó amerikaiak tekintélyes hányada ezeket alapvető szabadságjogainak megsértéseként éli meg. Az állam és az egyház szétválasztása nem pusztán az egyházat korlátozza, az államnak sem lehet joga arra, hogy meghatározza, mit tanít egy egyház. Ez a vallásszabadság.