Holokauszt-túlélő: "Én csak benn feküdtem a gödörben: nem mozogtam"

A romák hátrányos megkülönböztetése, társadalmi kirekesztése európai jelenség. Németországtól Magyarországig nő a velük szemben végrehajtott erőszakos bűncselekmények száma. A "megbélyegzett" kisebbséget elszigetelni, gettókba zárni igyekszik az előítéletektől megszabadulni nem bíró többség. Sok országban teret, parlamenti helyet nyer a szélsőjobboldal, gyarapodnak az újnáci mozgalmak. Intő jelek ezek a történelmi múlt tragikus eseményeit földolgozni képtelen európaiak számára. Az EP konferenciáján fölszólalt roma és nem roma közéleti személyiségek, kutatók - közülük jó néhányan közeli családtagjaikat veszítették el a nácik által működtetett koncentrációs táborokban - szinte kivétel nélkül az európai roma népességet megtizedelő holokauszt megismerésének a fontosságára hívták föl a figyelmet. Sok helyütt tudatlanságból vagy szándékosan hallgatják el a népirtás tényét. De foghíjasak a kutatási eredmények is, hiszen mind a mai napig nincsenek pontos adatok arról, hogy hány roma veszítette életét a deportálások következtében. Lakatos Elza, a Roma Sajtóközpont (RSK) munkatársa, aki kollégáival a magyarországi roma Holokausztot bemutató dokumentációs archívumon dolgozik, előadásában Katz Katalint, a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatóját idézve figyelmeztetett: "a kollektív emlékezet a zsidósággal köti össze a Holokausztot, és hiányzik, hogy volt egy közösség, akikkel ugyanaz történt, ugyanakkor, ugyanott". Az RSK folyamatosan bővülő archívuma jelenleg félszáz, a túlélőkkel folytatott személyes interjún alapuló írott dokumentumot, majd' negyvenórányi hanganyagot és több száz fotót tartalmaz - mint ilyen, az egyik leggazdagabb hazai adatbázis, amelynek digitalizálását európai uniós források fölhasználásával végzik. Az RSK célja, hogy kutatásaik eredményét az iskolai tananyagba építve, a diákok is megismerjék. Daróczi Ágnes újságíró, holokauszt-kutató, a konferencia másik magyar előadója a "velünk élő történelmet" idézve beszélt arról, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet sok európai országban "normálisnak" tekintett jelenség. Beszélnünk kell a roma Holokausztról, hogy a náci bűncselekmények ne ismétlődjenek meg, fogalmazott. "A maihoz hasonló konferenciák segíthetnek abban, hogy szembenézzünk a múlttal, és levonjuk belőle a következtetéseket. A Holokauszthoz a rasszizmus, a fékevesztett idegengyűlölet, egyes népcsoportok nyílt, hátrányos megkülönböztetése vezetett. Ez intő jel a 21. század demokratikusan gondolkodó polgárai számára" - összegezte a véleményét a konferencia végén Göncz Kinga. Keretbe. Falat története "A sok évtizedes kollektív amnézia egyik jellemző példája a várpalotai Grábler-tó esete, ahol az ország egyik legnagyobb tömegsírja van. A tó melletti akácosban 1945 februárjában hazaárulás vádjával száznál is több romát végeztek ki a nyilasok úgy, hogy a férfiakkal gödröt ásattak, majd tucatjával belelőttek mindenkit. "Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben: nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még. Ráesett a kezem a kislányra, az visszacsípett engemet. Mondom: ki vagy? Melyik vagy? Azt mondja: én vagyok a Falat. Te, mondom, húzz fel, nem bírok felállni" - emlékezett vissza később Lakatos Angéla, Mici, aki nyolc lövéssel a karjában élte túl a vérengzést, de a gödörben maradt az anyja, az apja, a testvérei, a gyerekei. A másik túlélő az akkor tizennégy éves Raffael Margit, Falat volt. Ő is mindenkit elvesztett: négy bátyját, anyját, apját, utóbbit még korábban Németországba vitték, és nem tért haza onnan. A tömegsírt azóta ellepte a Grábler-tó vize és a feledés homálya". (Az RSK archívumából)