Hogyan bánjunk az európai szélsőjobbal?
A populista szélsőjobb különösen veszélyes Közép-Kelet-Európában, ahol kevesebb a demokratikus tapasztalat, annál több a szegénység. Ugyanakkor a szélsőséges pártok, mozgalmak veszély jelentenek egész Európa stabilitására, hallhattuk Heinz-Albert Huthmachertől. Az SPD Ebert-Alapítványának budapesti irodavezetője az e kérdésekről a Political Capital Intézettel közösen rendezett nemzetközi tanácskozást vezette be. Ott – elsősorban a magyar kutatók – új megközelítésben szóltak arról, mit jelent ma a szélsőbb s mit lehetne, kellene tenni visszaszorítására.
Szabados Krisztián, az intézet nemzetközi igazgatója emlékeztetett: a hazai szélsőjobb néhány éve még marginális volt, 2008-ben támogatottsága nem volt mérhető – majd kisvártatva bekerült az Európai Parlamentbe. A kutató szerint nem érzelmi alapon kell megközelíteni a kérdést s le kell számolni a kudarcot vallott stratégiákkal. Így azzal, hogy ha átveszik a szélsőjobb nyelvét, azzal elcsábíthatók az ilyen eszmék hívei. Ez nem következett be, viszont a módszer általánosságban legitimálta ezt a nyelvet, a Jobbik kitört karanténjából. Hasonlóan tévesek olyan, ezúttal baloldali nézetek, miszerint hasznos a Jobbik létezése, hiszen szavazatokat vesz el a Fidesztől. E tévedés következményei láthatóak voltak és lesznek. Mivel a szélsőjobb erősödik – ha jelentőségét nem is kell eltúlozni – kihívást jelent, potenciális veszélyével foglalkozni kell. Visszaszorítására nincs általános módszer, országonként más a helyzet, így más fellépés szükséges. Miközben a szélsőjobb alakulatai tanulnak is egymástól, amint a bolgár tapasztalatok magyar átvétele mutatja.
A szélsőjobb ügyesebben kommunikál
A szélsőséges mozgalmak alakulása elsősorban politikájuk társadalmi beágyazottságán múlik, nem pedig azon, mit tesznek ellenfeleik, vélte Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. Tévhit, hogy hatalomra kerülésük után ezek a pártok összeomlanak: nem történt ez így sem Ausztriában, sem Szlovákiában, Dániában, vagy Olaszországban s amely pártok bekerülnek a parlamentbe, általában erősödnek.
Krekó óvott a populizmus fogalmának leegyszerűsítésétől. A szélsőjobb sikerének egyik alapja, hogy –ellentétben más pártok bonyolult nyelvezetével – közérthetően fogalmazza meg üzeneteit. Ezt a fajta „populizmust” ellenlábasai is gyakorolhatnák. Akárcsak azt, hogy a szélsőjobb válságos társadalmi helyzetekben azonnal a helyszínen van s általában is gyorsan tud közvetlen, személyes kapcsolatot teremteni a választókkal. A kutató szerint tévedés, hogy egyedül a nehéz gazdasági helyzet áll a radikalizálódás mögött, hiszen a bevándorlás-, a kisebbség-ellenesség erőteljesen jelentkezik a skandináv országokban is. Ide tartozik, hogy a szélsőjobb szavazói – Magyarországon is – távolról sem csak a lecsúszott rétegekben találhatók, hanem a képzett, jómódú értelmiségben is. Egyébként téves ezeket a mozgalmakat a harmincas évek európai fasiszta mozgalmaival összehasonlítani – s téves általában a kérdés „hiszterizálása.” Ez csak a szélsőségesek malmára hajtja a vizet, az üldözött szubkultúrát csak még vonzóbbá teszi a fiatalok számára. Hatékonyabb lenne egyszerűen nevetségessé tenni eszméiket, jelszavaikat.
Michal Bilewicz, a Varsói Egyetem kutatója emlékeztetett, hogy míg ott az előző évized közepén két szélsőjobb párt is bejutott a parlamentbe, támogatásuk a kormányzás után szertefoszlott. Jóllehet emögött ott van a megjavult gazdasági helyzet, annak romlása ismét megerősödésüket hozhatja. Egyébként Magyarországon és Lengyelországban a legnagyobb mértékű Európában a faji előítélet, az idegen-gyűlölet. Tanulságos, hogy lengyel lakosság nem-szavazó 50 százaléka a leginkább előítéletes.
A szélsőjobb elleni brit stratégia egyik módszere az agyonhallgatás, hallhattuk Vidhya Ramalingamtól, a brit Stratégia Dialógus Intézet kutatójától: ilyen nézetek képviselőivel a demokratikus pártok képviselői nem vitáznak, hirdetéseiket a média nem közli.
