Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (abból az alkalomból, hogy José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével aláírta a partnerségi megállapodást az uniós támogatásokról), hogy ha jól hasznosulnak a pénzek, hét év múlva fejlett ország lehetünk.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem lehetünk. Ahhoz legalább évi 8-10 százalékos növekedés kellene, amilyen sosem volt, ráadásul még a magyar kormány is csak évi 2,5-3 százalékos GDP-bővülést ígér 2017-ig az idén előterjesztett konvergenciaprogramjában. De ha mondjuk valamilyen csoda folytán 2020-ig sikerül 4 százalékra feltornászni a növekedést, Magyarország akkor sem lenne képes elérni a fejlett országok szintjét, legjobb esetben is csak az uniós átlag (ami még nem a fejlettség szintje) háromnegyedét. Egy dolog biztos: Orbán jóslásban már utolérte Nyikita Hruscsovot.

Azt állítja ugyancsak Orbán Viktor
(szokásos pénteki interjújában a Kossuth rádióban, az Európai Unióval kötött partnerségi megállapodásról), hogy Magyarország a kommunizmusért kap egyfajta elégtételt az Európai Uniótól, hiszen az uniós támogatások a szegényebb országok felzárkóztatását segítik, és azok az országok szegények, ahol kommunizmus volt. Szerinte a felzárkózási támogatás mindenkinek jár, akin a kommunizmus úgy keresztülment, mint Magyarországon, az elmúlt negyven-negyvenöt évben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az uniós támogatás nem azoknak jár, akiken a kommunizmus keresztülment, és semmiképp sem elégtétel, hiszen a szegényebb régiók megsegítése már akkor is működött, amikor a volt kommunista országok még nem voltak az unió tagjai. Az EU célja ugyanis nem a történelmi elégtétel, hanem a gazdasági, társadalmi különbségek csökkentése, ezért aztán még a fejlett országok (például akár Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia) elmaradottabb területeinek és ágazatainak is ad felzárkóztatási forrásokat. De talán majd Orbán elveszi tőlük. A történelmi igazságtétel nevében.

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy a nálunk befektetett külföldi tőke a magyar emberek munkájának eredményeként évente körülbelül annyi profitot visz ki tőlünk, mint amennyi támogatást az unió ad, tehát a magyarokban nem alakulhat ki olyan érzés, hogy az országot kizsákmányolják, mert végül is a kivitt profitot uniós forrásokkal pótoljuk.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. A külföldi tőkebefektetések hasznával a tulajdonos azt csinál, amit akar, mint ahogy a magyar vállalkozó is nyugodtan elihatja, elkaszinózhatja, esetleg befektetheti külföldön. Az Audi például nem egyszerűen a magyar emberek munkájából húz (és visz ki) profitot, hanem abból, hogy majdnem hétmilliárd eurót ruházott be Magyarországon, idehozta a tudását, technológiáját, a gépeit, sőt még remekül el is tudja adni, amit itt gyárt. Az Audi óriási befektetése és tudása nélkül a magyar munkaerő nem tudna Audit vagy vele versenyképes autót készíteni. Ezek után nem tudom, miért bántotta annyira Orbánt a Marx-szobor a Közgázon. Vulgármarxizmusból mindenesetre megérdemli a jelest.

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere (a német egység napján és a magyar–osztrák határnyitás 25. évfordulója alkalmából rendezett német nagykövetségi fogadáson), hogy „soha nem nyitottuk volna meg az osztrák–magyar határt, ha elhittük volna mindazt, amit a kommunista újságok írtak annak idején Nyugat-Németországról”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem is ők nyitották meg, hanem a (kommunista?) magyar kormány, bár lehet, hogy Németh Miklós és Horn Gyula sem hitte el, amit a kommunista újságok írtak. Netán nem is azt írták, mint amire Balog Zoltán emlékszik?

Azt állítja az Emberi Erőforrások Minisztériumának
Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága (a strasbourgi európai bíróság döntése után, amely elmarasztalta a magyar egyházügyi törvényt és elutasította a magyar kormány fellebbezését), hogy az Emberi Jogok Bíróságának döntése „beleillik egyes nemzetközi érdekcsoportok Magyarországgal szembeni támadássorozatába”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a strasbourgi bíróság olyan testület, amelybe minden európai ország (nemcsak az unióból) delegál egy bírót. Ha ez egy nemzetközi érdekcsoport, Oroszországtól Svájcig, Németországtól Szerbiáig, akkor tisztánlátásáért gratulálok az EMMI-nek. Viszont akkor jó lesz vigyázni, mert már Putyin is ellenünk támadt.