Hogy mi van?
Bolgár György sorozata
Azt állítja Pósa Tibor
(a Magyar Nemzetben, a párizsi merénylettel összefüggésben), hogy „ilyen megrendítő esemény után újból megállapítjuk, hogy a bevándorlás helyzete Európában tarthatatlan”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a bevándorlás „helyzetét” csak a szélsőséges pártok vélik tarthatatlannak Európában (bár megtiltani ők sem mernék), az összes többi politikai erő elsősorban az emigránsok jobb beilleszkedését segítené elő, egyesek pedig a munka nélkül megszerezhető szociális juttatásokat vonnák meg a bevándorlóktól. De majd mi a bevándorlók nélküli Magyarországról megmondjuk, hogyan.
Azt állítja Tuzson Bence,
a Fidesz-frakció szóvivője, hogy a gazdasági, megélhetési bevándorlás negatív, nem támogatandó.
Ezzel szemben a tény az,
hogy minden mértékadó gazdasági elemzés szerint az Európai Unió gazdasági növekedése csakis a gazdasági bevándorlással tartható fenn, nélküle az európai lakosság száma és az unió gazdasági teljesítménye megállíthatatlanul csökkenne. Az alapvetően pozitívumokkal járó bevándorlásnak persze vannak negatív következményei is, a különböző kultúrák, vallások, szokások együttélése gyakran valóban nehéz, de nem lehetetlen. A határok lezárása viszont az.
Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök
(a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában), hogy az EU-hoz tartozó országokon belül nem beszélhetünk sem ki-, sem bevándorlásról, hiszen egy közös akarattal létrehozott gazdasági téren belül mozgunk. Ezért abszurd, amikor Magyarországon politikai felhanggal arról beszélnek, hogy tőlünk kivándorolnak Németországba vagy Londonba, mondta a kormányfő.
Ezzel szemben a tény az,
hogy ilyen abszurd dolgokat mond például David Cameron brit miniszterelnök, aki hónapok óta sürgeti az uniós országokból Angliába érkező bevándorlók számának korlátozását, akár annak árán is, hogy módosítsák az uniós szerződéseket. De persze lehet, hogy a konzervatív Cameron is Gyurcsány kottájából énekel, politikai felhanggal.
Azt állítja Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes (megnyitva a Postagalamb Olimpiát), hogy az esemény az egész ország számára tanulsággal jár, hiszen megdöbbentő, hogy egy ilyen kis madár micsoda képességekkel rendelkezik, ami segít minket abban, hogy rácsodálkozzunk a természetre, a teremtésre.
Ezzel szemben a tény az,
hogy az ország számára nem a postagalamb, hanem Semjén beszéde a tanulságos. Kíváncsiak vagyunk, vajon ezek után mit mondana a teremtésről és egy másik kis madárról, a papagájról, amely még beszélni is tud. De erről majd legközelebb, a papagájolimpián...
Azt állítja Rogán Antal,
a Fidesz frakcióvezetője (az Indexnek adott interjújában Juhász Péternek a belvárosi ingatlanügyekkel kapcsolatos tevékenységéről), hogy „ilyen hangnemben nem csak engem támadnak mostanában. Ez a politikai támadásoknak egy egészen új formája.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy ez egészen régi forma. 2007-ben például Kövér László akkori ellenzéki fideszes képviselő azt mondta a napvilágra került korrupciós esetekről szólva: „Gyurcsány Ferenc és tettestársai húzzanak el az uniós és a nem uniós pénzek környékéről, illetve az ország éléről... Az MSZP holnap, a 18-ik születésnapján már nagykorú lesz, azaz jogilag eléri a teljes büntethetőség korhatárát.” Ha jól értem, Juhász Péter is erről beszél. És a Fidesz már jócskán elmúlt 18.
Azt állítja Czakó Gábor
író (a Magyar Nemzetben a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni merényletről): „A csőcselékértelmiség világszerte a demokrácia mártírjaként ünnepelte szegény zuglapszerkesztőket, és ugyanígy dicsőítik majd a világ egy másik sarkában a gyilkosaikat. Ugyanazok?”
Ezzel szemben a tény az,
hogy Párizsban kétmillióan álltak ki a szegény „zuglapszerkesztőség” és a szólásszabadság mellett. Köztük olyan „csőcselékértelmiségiek”, mint François Hollande, Angela Merkel, David Cameron, Donald Tusk, a palesztin Mahmúd Abbász vagy – jaj, alig merem leírni – Orbán Viktor. A zuglap múlt heti számát pedig hétmillió zugértelmiségi vette meg. Nyilván azok, akik a terroristákat dicsőítik a világ másik sarkában. Kicsi a világ.
