Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Kósa Lajos,
a Fidesz frakcióvezetője (a Kossuth rádió 180 perc című műsorában), hogy a pedagógusok a rendszerváltás óta a legnagyobb béremelésben részesültek.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem. 2013-ban ugyanis 34 százalékkal emelték a pedagógusok fizetését, míg 2002-ben 50 százalékkal. Igaz, a bérek 2017-ig folyamatosan emelkednek, de összességében így is csak 50 százalékkal, ráadásul a béremeléssel együtt megszüntették a túlóradíjakat, a pótlékokat és emelték a kötelező óraszámot. De hát ezt Kósa is, Balog is, Orbán is tudja. Csak a pedagógusok nem?

Azt is állítja Kósa
(a párt lillafüredi frakcióülése után tartott sajtótájékoztatóján), hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától kezdve a többi, ezzel foglalkozó nemzetközi szervezetig úgy becsülik, hogy jelenleg 30-38 millió ember van menekülttáborokban vagy már úton, így katasztrofális következményei lehetnek annak, ha nem állítjuk meg ezt a hullámot.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az ENSZ egy évvel ezelőtti összesített adatai szerint ez a szám nem 30, hanem csak 14 és fél millió az egész világon, de ha hozzászámítjuk 2015-öt is, amikor több mint egymillió ember érkezett Európába, akkor sem lehet több 16-17 milliónál. A helyzet mindazonáltal tényleg katasztrofális, csak az a kérdés, hogy ennek a katasztrófának az enyhítéséből Európa mennyire veszi ki a részét. Magyarország igyekszik semennyire.

Azt állítja Orbán Viktor
(a parlamentben, Tóbiás József MSZP-elnöknek válaszolva), hogy nem egyszerű dolog MSZP-sként az oktatásról vagy az egészségügyről beszélni, mert „az iskolák és a kórházak is csődben voltak, erről kár vitatkozni”. Ezeket az intézményeket 1200 milliárd forinttal kellett szanálni, mondta.

Ezzel szemben a tény az,
hogy akár kellett volna, akár nem, az iskolákat és a kórházakat nem szanálták. Az oktatásra fordított állami kiadások összege 2009-ben 1237, 2010-ben 1262, 2011-ben pedig 1211 milliárd forint volt, az egészségügyben pedig a három egymást követő évben 1270, 1334 és 1362 milliárd forint. Tehát nemhogy hozzátettek volna 1200 milliárdot, de reálértékben, sőt volt, hogy nominálértékben is elvettek belőle. Olvasható mindez a KSH adataiban és a Kormány.hu-n is. Úgyhogy erről tényleg kár vitatkozni.

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (a szokásos heti kormányinfón), hogy Németország az elmúlt tíz évben nem követett el nagyobb hibát, mint hogy a németek nyomására át kellett Európán engedni 170 ezer embert regisztráció és kontroll nélkül.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem kellett volna kontroll nélkül átengedni őket, csak éppen a magyar kormány mosta kezeit, és úgy tett, mintha ezzel semmi dolga nem volna. A szerb határzár megépítése után ugyanis Horvátországba tolták át a menekülteket, az onnan hozzánk érkezőket pedig a magyar hatóságok azonnal továbbküldték Ausztriába, anélkül hogy megnézték volna, vajon a horvátok regisztrálták-e őket. Erre nem a németek kényszerítettek minket, csak így volt a legegyszerűbb, nemde?

Azt állítja Georg Spöttle
német–magyar biztonságpolitikai szakértő (az M1 állami hírcsatornán), hogy pártja még mindig nagyon összezár Merkel kancellár mögött, a CDU legutóbbi kongresszusán például kilenc percen át tapsoltak neki – akárcsak Sztálinnak vagy Rákosinak –, és „ezen mindenki le volt döbbenve”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy senki nem volt ledöbbenve, ugyanis a német politikában ez a szokás. Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellárnak például 2005-ben 13 percen át tapsoltak pártjának küldöttei, de ugyanezt a rekordot tartja maga Merkel is ugyancsak 2005-ből. A mostani kilencperces tapsot egyébként 2010-ben is túlszárnyalta kilenc és fél perccel, 2014-ben pedig tíz perccel. Szóval nagyon le vagyunk döbbenve. De Sztálin és Rákosi egyébként is foroghat a sírjában: 1988-ban a berlini közönség 67 percen át volt képes tapsolni Luciano Pavarottinak. Igaz, ő nem beszélt, csak énekelt.

Azt is állítja Spöttle
(ugyanott), hogy a migránsok gyakran hazudnak az életkorukról Németországban, ezért a hatóságok kénytelenek fogászati, illetve koponya-CT-vizsgálatra küldeni őket, aminek az ára viszont 1600 euró.

Ezzel szemben a tény az,
hogy három évvel ezelőtt Németországban egy koponya-CT-vizsgálat átlagos ára mintegy 200 euró volt, ha pedig valaki ma Magyarországon egy magáncégtől rendel ilyet, akkor az ár 10 ezertől 24 ezer forintig terjed, vagyis maximum 80 euró. Ugyanez MR-vizsgálat esetén 58 ezer forint, tehát nem egészen 200 euró. A német állam egyébként valóban komoly megterhelésnek van kitéve, de talán még Budapestről nézve sem mindegy, hogy mekkorának.