Himnuszokról Kismartonban
Ahány ország, annyi himnusz – gondolhatja, aki nem látta a kismartoni Esterházy kastélyban a Nép’Hymnus a kortársak tükrében című kiállítást, amely a „Haydn explozív” új kiegészítéseként nyílt meg. Itt megtudja a látogató, hogyan vett át egy-egy ország új szöveggel nemzeti himnuszként már meglévőket – mindenekelőtt az angolokét.
Joseph Haydn, aki 1761 és 1803 között az Esterházy-udvar szolgálatában állt muzsikusként, karmesterként és zeneszerzőként, 1797-ben felkérésre az „Isten óvja Ferenc császárt” kezdetű versszövegre népdalt (Volck’s Lied) komponált. Ez a dal áll a most megnyílt kiállítás középpontjában. A szöveget Lorenz Leopold Haschka (1749-1827) írta, mégpedig szinte szó szerint másolva az angol himnusz szövegét. Ezzel a hazafiasság szempontját emelte ki az 1792-es Marseillaise csatadaljellegével szemben. Az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek nyelvére lefordítva 1918-ig néphimnuszként használták; rövid ideig az első Osztrák Köztársaság himnusza is volt.
A kiállítás kiemeli a dallam különleges népdaljellegét, így Haydn azon törekvését, hogy a különböző nemzetiségek falusi zenei hagyományaiból merítsen. A látogató egyben azt is megtudja, hogy a dallam megjelenik egy horvát népdalban és Németország nemzeti himnuszaként is.
A Haydn által feldolgozott melódia mindig is sokféle változatban létezett. Az „Isten óvja Ferenc császárt” költemény szövegét lefordították a Monarchiában beszélt valamennyi nyelvre, csehre, olaszra, magyarra, lengyelre, ruténra, sőt latinra és héberre is. 1918-ig a soknemzetiségű állam himnuszaként szolgált. „Sei gesegnet ohne Ende, Heimaterde wunderhold!“ kezdetű szöveggel 1929 és 1938 között ez volt az első Osztrák Köztársaság himnusza.
Haydn melódiájához azonban teljesen más jellegű szövegeket is költöttek. A melódia felbukkan egy Izlandon lakomázás közben énekelt nótában, több németországi diákénekben és egy dunántúli horvát szerelmes dalban is. Különösen ismertté váltak azok a sorok, amelyeket Hoffmann von Fallersleben költő igazított a melódiához 1841-ben. A „németek dala” hamarosan a mini államok felszámolását célul kitűző államegyesítési mozgalom himnuszává vált. 1922-ben ezt a dalt választották német nemzeti himnusznak. 1929-től tehát egyszerre két állam himnuszaként is szolgált.
Videó a kiállítás különtermében
Helmut és Johanna Kandl (1953-, Laa an der Thaya és 1954-, Bécs) videó installációt szentelt a dallam különleges átváltozásainak. A Fülbemászó címet viselő zenés filmjükben egy asszony zöldséget aprít egy falusi ház udvarán. Eközben a távirányítóval különböző tévéprogramokra kapcsol: egy-egy csatornán a dallam különböző variációkban bukkan fel. Elsőként a német nemzeti himnusz hallható egy futballmérkőzésen, majd a régi császári himnusz lengyel változata, a „Boze Wspiraj“ csendül fel a Nowy Sacz-i Scherzo Kórus előadásában, végül a horvát Vjutro rano se ja stanem kezdetű dal zárja a sort. A videóban először a Tamburica Uzlop együttes játssza, majd a berlini Prinzessin Hans formáció ismét teljesen más, egészen mai változatban adja elő. A film végül visszatér a vidéki ház udvarára, ahol a főszereplő a veranda lépcsőjén ülve kíséret nélkül énekli a horvát szerelmes dalt.
Ausztria császárhimnusza többnyelvűségével megelőzte korát. A folytatásra egészen a közelmúltig kellett várni. Ugyanúgy más nyelvet beszélő nagyobb népcsoportok integrálása volt a cél az Amerikai Egyesült Államokban, amikor 2006-ban elkészítették a himnusz spanyol nyelvű verzióját (Nuestro Himno), Németországban pedig a török változatot (Vatanımız Almanya için Birlik, Adalet, Özgürlük). Azonban mindkét kezdeményezést ellenséges reakció fogadta.
Nezaket Ekici (1970- ) török származású német, Berlinben és Stuttgartban élő performansz művész Nemzeti himnuszok című videójában az ezzel kapcsolatos kísérleteit dokumentálja. A török nemzeti himnusz dallamára a német himnusz szövegét énekli, Haydn melódiájára pedig a török himnuszét. Az eredmény nem is hangzik olyan rosszul. A két projekcióhoz kottalapok is készültek, hogy a közönség is énekelhesse a himnuszokat.
A történeti dokumentumok bemutatása mellett az Esterházy Magánalapítvány kortárs művészeket kért fel arra, hogy egy-egy alkotásukban reflektáljanak Haydn halhatatlan melódiájára és a Teremtés című oratóriumára. A zeneművek kapcsolatát a jelennel Verena Dengler, Nezaket Ekici, Thomas Hörl és Jakob Lena Knebl, Sabine Jelinek, Helmut és Johanna Kandl, Christoph Meier, kortárs művészek alkotásai teremtik meg. A művészeti koncepció Vitus Weh nevéhez fűződik.
Nyitva tartás és belépő díjak a
honlapon.
