Hiánycél
Nézem a híradót, és nem hiszek a szememnek. Szerencsről megy egy riport, az az apropó, hogy Szerencs a Hegyalja kapuja. Legalábbis minden eszközzel szeretnék ezt tudatosítani, most építettek is e célból valami szörnyszülöttet.
Képzeljenek el egy ormótlan, rossz arányú, kőburkolatú toronyszerűséget, amelynek a tetejéből mindenféle irányba fagerendák meredeznek. Úgy néz ki, mint amikor egy punk elfekszi a zselézett hajtaraját. Na most, ezekből kettő van, az út két oldalán rontják a városképet, ettől lesznek ők ketten egy kapu. A polgármester asszony földöntúli mosollyal az ábrázatán bizonygatja, hogy micsoda remek dolog ez, és nem is került sokba az önkormányzatnak, csak valami kétmillióba. Százmilliót ugyanis EU-pályázaton nyertek!
Boldog az az önkormányzat, amelynél százmilliónak nem lenne helye máshol, mint két szörnytoronyban. Ott rendben van az óvoda, iskola, templom, fogyatékosellátás, gyermekélelmezés és mindaz, ami más önkormányzatok esetében súlyos gondokat okoz. Olyan súlyos gondokat, amelyek miatt össze kell gyűlni a Kossuth téren, és hülyeségeket kell ordibálni!
Kósa Lajos például arról élcelődött, hogy a költségvetés nem az „embereknek”, hanem az IMF-nek készült. És, hogy a legfőbb jelszó a „hiánycél”! Hát micsoda dolog ez kérem, hogy nem óvoda, iskola, templom, fogyatékosellátás meg még a franc tudja, micsoda, hanem a „hiánycél”! (Maargit! Hiánycél? Noormális?) Merthogy a házaspár az esti vacsoránál nem arról értekezik, hogy „hiánycél”!
Persze minden szónoklat csak a hallgatóság primitívségi szintjét tükrözi vissza, ne csodálkozzunk hát, ha Kósa Lajos ilyeneket beszél. Hallottuk, hogy minden szocialista politikus nevének említésekor füttykoncert tört fel. Ilyenféle reakciókat Kemény Henrik bábműsora alatt hallani oktalan gyermekektől. Hát, Istenem, lehet, hogy még nem nőtték ki. Mert nyilván Kósa is tudja, hogy milyen marhaságokat beszél, tükör előtt talán szégyelli is magát, de hát politikus az istenadta, neki ebből kell megélnie!
Megsúgom Kósa úrnak, hogy a házaspár tényleg nem beszél „hiánycélról”. Ők úgy sokadika táján leülnek az asztalhoz, és rádöbbennek, hogy nincs rajta semmi. Mert elfogyott a kosztpénz. Pedig ők azt hitték, hogy kitart elsejéig. De nem, mert nem spóroltak. Nem tudták tartani, amit elterveztek. Csakhogy ez így mindenki számára érthető. Mondhatjuk úgy is: a család azért halt éhen, mert nem tudták teljesíteni a „hiánycélt”!
De miért is nem sikerül teljesíteni azt a fránya hiánycélt? Mert az a hülye IMF hiába tépi a száját, az EU-milliókat baromságokra szórjuk el!
Le az IMF-el!
Kovács István
Budapest
