Házat és vízibölényt kapott ajándékba az önkormányzattól

Az újságíró az ellenzéki BJP fővezérére, L.K.Advanira utal, aki előbb bejelentette: tehene megjósolta, hogy ők fognak győznyi, majd a szavazás alatt dalra fakadt. A 'dühös fiatal hős' Omar Abdullah, aki moszlim létére a nemzet érdekében szavazott, és aki az egész nap legjobb beszédében kikelt a moszlim politikusok elemi Amerika-ellenessége ellen. A 'szeplőtlen szépség' pedig maga Rahul Gandhira, az "első család" eleddig tirkos fegyverként tartogatott fiára vonatkozott, aki a Kongresszus Párt vezérszónokaként lépett be immáron az indiai politika halhatatlanjai közé.
.
Mindenki a televízió előtt ült - ez is a show-jelleget támasztja alá. Az indiai média már hetekkel a szavazás előtt a számok bűvkörében élt: meglesz-e a Kongresszus és Manmohan Singh mögött a többség, vagy sem? A Kongresszus Párt lázas szervezőmunkája alatt egy kő sem maradt felfordítatlanul. A korrupt indiai politikai élet számos szereplőjét az ellenük folyó perek elhúzásának lehetőségével vagy felmentés ígéretével nyerték meg, a többieket érvekkel győzték meg arra, hogy a kormányra szavazzon, vagy maradjon távol. Az egészet végig Sonia devi, "Sonia istennő" irányította az a háttérből. Mivel a kérdés az utolsó pillanatig nem dőlt el, minden adott volt, ahhoz, hogy a "történelmi" szavazás a valaha legnézettebb politikai műsorrá váljon.

Egy kelmeboltban néztem végig a közvetítést.

Rahul Gandhi magas orrhangon, nem túl lehengerlő stílusban előadott beszédében Indiai politikustól szokatlan módon egy szegény asszony, falubeli Kalawati történetét adta elő. Az asszony, akinek férje hatalmas adósságaik miatt két évvel ezelőtt öngyilkos lett, egyedül neveli öt gyermekét, van, hogy két napig nem jut ételhez. Gandhi szerint a "Kalawati-k" miatt, vagyis az asszonyhoz hasonló sorsú, további 300 millió ember miatt kell megszavazni a szerződést. Beszédét gúnyos ének töri ketté: Kalawati-Mayawati éneklik a BJP soraiból, a Manmohan Singh által az utolsó héten maga mellé állított Samajwadi Párt első asszonyára utalva. - Az ellenzék kiindulási pontja a félelem - fejezte be Gandhi - Nem szavazhatunk a félelem alapján többé - attól félve, hogy Indiát kiszolgáltatja a szerződés, vagy hogy nem nőttünk fel a feladathoz. Ideje, hogy India leszámoljon a félelemmel, a kétségekkel.

A Gandhi-fiú (aki Jawaharlal Nehru unokája, Mahatma Gandhihoz nem fűzik családi kötelékek) beszédét másnap a legtöbb újság idézte.

Aztán délután négy körül hirtelen egy pár másodperces film újrajátszása veszi át a képernyőt. Az időzített bomba, a Kongresszus Párt állítólagos vesztegetési kísérletét dokumentáló felvétel bemutatásával egyidőben a parlamentben a BJP képviselői tízmillió rúpiával töltött táskákat kaptak elő - állításuk szerint ennyivel akarták őket megkenni a Kongresszus Párt képviselői, hogy átszavazzanak. Kiabálás, a pénzt rázzák és dobálják, miközben újra a bejátszás jön. Immáron századszor mutatják - villogó piros karika mutatja, hova kell nézni.

A hosszú nap végén, este bejelentették, amit tudni lehetett: 275-255 arányban győzött Singh és kormánya. A győztes Kongresszus Párt egyes tagjai ekkor győzelmi táncra perdültek, majd - a bollywoodi filmek "grand finale"-jának megfelelően - Sonia háza előtt hatalmas tábortűz és utcai tánc. Következett.
Másnap Singh is King, vagy Bushmohan Singh - olcsó jelszavak, monumentális címlapok: a sajtó egyik fele ünnepel, a másik korrupcióval vádol. A független lapok a meg nem jelent ellenzéki parlamenti képviselők távolmaradásának okait vizsgálták.

Egyiküknek "leesett a vércukra a parlamentbe menet", egy másik "vért hányt a Lok Sabdha mellékhelységében", egy harmadik pedig "szikh emberként nem szavazhatott a miniszterelnök ellen. "A politikában megjelent a mocsok, immár visszavonhatatlanul" - kommentálta a legtöbb komoly lap a történteket.
Egyvalaki biztosan nyert a dolgon: az egycsapásra híressé vált Kalawati két nappal a szavazás után egy házat és egy vízibölényt kapott ajándékba a helyi
önkormányzattól.