Hatalmas a felháborodás, 400 dollár büntetéssel megúszta a diákszövetségi elnök, hogy sorozatosan megerőszakolt egy másik diákot
A Baylor Egyetem egykori diákszövetségi elnöke szabadon távozhatott a bíróságról. Mindössze egy 400 dolláros büntetéssel és három év felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszott egy borzalmas tettet.
A 23 éves Jacob Walter Anderson még 2016-ban, egy diákszövetségi bulin követett el sorozatos nemi erőszakot egy akkor 19 éves, végzős lányon, akinek nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány italába kábítószert tett, majd az este folyamán többször visszatért a kábultan heverő, addig szűz áldozathoz és újra meg újra megerőszakolta. - Le vagyok sújtva a döntés hallatán - mondta a nő, aki Anderson szemébe nézett a bíróságon, miközben így folytatta: - Borzalmas lehet olyannak lenni, mint amilyen te vagy. Hogy azzal a tudattal élsz, hogy egy erőszaktevő vagy, hogy tudod, majdnem megöltél, hogy tönkretetted az életemet, elraboltad a szüzességemet és sok minden mást is.
Jacob AndersonAndersonra az ügyészség először 20 év börtönbüntetést kért 100 ezer dolláros kártérítés megfizetése mellett. Ennek ellenére, „ismeretlen okoknál fogva”, októberben felajánlottak neki egy enyhébb, erőszakos fogva tartási vádat, amit elfogadott, így úszhatta meg ennyivel az ügyet. Andersont az eset után kirúgták az egyetemről.
Az áldozat ügyvédje szerint a jómódú családból származó Anderson szüleinek pénze győzte meg az igazságszolgáltatást arról, hogy enyhébb ítélet szülessen. - Negyven éve vagyok a szakmában de még nem láttam ehhez fogható igazságtalanságot - mondta az ügyvéd a Today Showban.
Az ügyésznő úgy vélte, hogy az ellentmondásos tanúvallomások miatt ez volt az egyetlen járható út. Az áldozat viszont kérelmezte, hogy Anderson kerüljön fel a nemi erőszaktevők listájára. - Mit fognak mondani a következő áldozatának, amikor megkérdezi, miért nem tudott arról, hogy ez a férfi már követett el nemi erőszakot? - tette fel a kérdést.
Dokumentumfilm is készült az eltusolt ügyekről
Annie E. Clark a Chapel Hill-i Észak-karolinai Egyetem hallgatója volt, amikor egy barátnője bevallotta neki, hogy megerőszakolták az egyik diákszövetség beavató buliján. Clark tökéletesen átérezte a lány helyzetét, mivel ő maga is áldozat volt. A fiatal lányok nem tudták, mit tegyenek. Szégyellték magukat, és hiába keresték, nem találták, hogy mi az eljárás ilyen esetekben – vagyis amikor korábban történt erőszak, és nem mentek azonnal kórházba –, mit diktál ezekben a helyzetekben az egyetem szabályzat. Clark ezért úgy döntött, hogy elsőként ő jelenti a támadást.
„– Miért vagy itt? – kérdezte tőlem az egyetemi adminisztrátor. – Szeretném bejelenteni, hogy mi történt velem és szükségem lenne tanácsadásra is. Megerőszakoltak – válaszoltam. – Nos, a nemi erőszak olyan, mint a foci. Ha játékosként visszagondolsz a meccsre, Annie… van bármi, amit másképp csináltál volna? – kérdezett vissza az adminisztrátor, majd átnyújtott egy többoldalas kérdőívet, amelyet ki kellett töltenem az »állítólagos« megerőszakolásomról” – számolt be később a kalandjáról z áldozathibáztatás és a bürokrácia útvesztőiben
Clark segítség híján saját kezébe vette az ügyet, és megpróbált kapcsolatba lépni más egyetemek abúzust elszenvedőivel, legyenek akár nők, akár férfiak. A beszámolókból arra jutott, hogy szinte kivétel nélkül minden felsőoktatási intézményben az első lépés az, hogy különböző – sokszor az erőszak szempontjából teljesen irreleváns – kérdésekkel bombázzák az áldozatokat. Úgy látta, hogy az áldozathibáztatás – mint „a valóság felderítése” – szinte mindenhol az első, amibe a feljelentő ütközik. Egyes intézmények vezetői ezt azzal magyarázták, hogy a megvádolt hallgató számára kényelmetlen környezetet teremthet a vádaskodás. Ennek ellenére általában pont az ellenkezője volt megfigyelhető. Azokat, akik előálltak bántalmazásuk történetével, sokszor ribancnak, férfiak esetében melegnek vagy hazugnak titulálták, főként akkor, ha a vádlott a közösség egy népszerű tagja volt.
Clarkék erőfeszítéseiről The Hunting Ground (A vadászterep) címmel dokumentumfilm is készült. A 2015-ös Sundance Filmfesztiválon és a CNN-en is bemutatott produkcióban a készítők elsősorban arra igyekeznek rávilágítani, hogy az egyetemi adminisztrációk azért nem veszik elég komolyan vagy tussolnak el ügyeket, mert nem akarnak rontani a statisztikájukon vagy hírnevükön. Félnek attól, hogy potenciális tehetős támogatók elfordulnak tőlük, ha megtudják, hogy ilyen incidensek előfordulhatnak campusaikon. A filmben korábbi tanárok és adminisztrátorok is szerepelnek, akik alátámasztják, hogy nyomás hatására tussoltak el ügyeket. Megszólal egy, a Notre Dame-i Egyetemen korábban dolgozó rendőrtiszt is, aki azért mondott fel, mert nem bírta elnézni, ahogyan ezeket az eseteket az intézmény vezetősége kezeli. Elmeséli, hogy kifejezetten megtiltották, hogy az egyik nemi erőszakkal vádolt futballistát akkor „zaklassa” kérdéseivel, amikor a fiatal bármilyen atlétikai komplexum területén tartózkodik.
Az ellenkezője is megtörtént
Kevés dolog árthat jobban az áldozatoknak, mint amikor valaki saját céljaira, igaztalanul talál ki súlyos vádakat. Ez történt Brian Banks futballista esetében, akit 2002-ben vettek őrizetbe Wanetta Gibson megerőszakolásáért. Gibson azt állította, a sztárfutballista bevonszolta őt a Long Beach-i Polytechnic High School lépcsőházába és megerőszakolta. Banks 41 éves börtönbüntetéssel nézett szembe, ami miatt, bár kitartott ártatlansága mellett, belement egy vádalkuba az ügyészséggel. Ez öt év letöltendő és öt év felfüggesztett börtönbüntetésről szólt, és nemi erőszak elkövetőként bekerült az országos bűnügyi nyilvántartásba.
Brian BanksGibson és az édesanyja beperelte az iskolát is, mondván nem biztosított biztonságos közeget a diákoknak. Másfél millió dolláros kártérítést nyertek. Banks letöltötte öt éves büntetését, és öt éves, szigorú megfigyelés alatt töltött felfüggesztett idejét töltötte már szabadlábon, amikor 2011-ben, legnagyobb meglepetésére, Facebookon megkereste vádlója, Gibson. A nő találkozót kért tőle, amibe Banks belement, felvette a beszélgetés, amiben Gibson elnézést kért tőle és bevallotta, miért találta ki a nemi erőszak történetét.
Banks már büntetése alatt felkereste a California Innocence Projectet, amely jogtalanul elítélt rabok ügyeivel foglalkozik. Akkor azt mondták neki, nincs elég bizonyíték a kezükben, a felvett hanganyaggal azonban már tudtak mit kezdeni. A felvételt ugyan nem lehetett egy bíróság előtt lejátszani, mivel az a nő beleegyezése nélkül készült, de a szervezet talált rajta olyan információt, melynek segítségével már össze lehetett állítani egy vádiratot. A bíróság végül visszavonta a Banks elleni ítéletet, Gibsont pedig az összeg visszafizetésére és további kártérítésekre ítélte. Kiderült, hogy a lány azért hazudott, hogy édesanyja ne tudja meg, aktív szexuális életet él.
