Hamburgi változások

Nem is kis drámák Németország második legnagyobb városában: vasárnap lemond a főpolgármester, ugyanaznap elbukik terve, hogy demokratikusabbá tegyék a közoktatást. Ole von Beust távozásával egy éven belül a hatodik vezető CDU-politikus távozik, ami tovább nehezíti Angela Merkel kancellár és CDU-elnök helyzetét.

2010. július 19., 10:35

Az 1.8 milliós Hamburg Berlin után Németország második legnagyobb, egyben tartományi joggal rendelkező városa. Rendhagyó, a kereszténydemokratákból és a Zöldekből álló kormány igazgatja – erre csak a Saar-vidéken van még példa. Rendhagyó volt az is, ahogyan von Beust kilenc éve hatalomra került a városban, amelyet hagyományosan, 44 évig a szociáldemokratát irányítottak: innen származott a sikeres kancellár, Helmut Schmidt is.

Von Beust 2001-ben egy saját pártot alakító populista demagóggal, Ronald Schill-lel szövetkezett, neki ígérve a belügyi tárcát. A sajátos partner hozott is 20 százalékot, így velük a CDU kormányra került. Amikor azonban Schill két évvel később von Beust annak (egyébként vállalt) homoszexualitásával próbálta zsarolni, az kipenderítette. S a CDU, élén a rendkívül népszerű főpolgármesterrel, a következő választáson abszolút többséget kapott. 2008-ban már nem – akkor született a rendhagyó szövetség a Zöldekkel. Ami a helyi viszonyok ismeretében nem is annyira meglepő: a két párt vezetői, szavazói lényegében ugyanabból a liberális polgári rétegből kerülnek ki.

Elbukott iskolareform

Ezek a nézetek álltak iskolareform-javaslataik mögött, amelyet a vasárnapi népszavazás többséggel elutasított. A reform azt célozta, hogy minden gyerek együtt tanuljon az általános iskola 6. osztályáig s csak ez után válthasson át (aki tud és akar) gimnáziumba. A konzervatívok, akik végül felülkerekedtek, ellenezték, hogy a jobb szociális háttérből érkező gyerekek 4 helyett 6 évig „kényszerüljenek” együtt tanulni szegényebb, gyakran bevándorló-családokból érkező társaikkal. Szerintük ez visszavetné őket csakúgy, mint az (igényesebb) gimnáziumokat - és a többieken sem segít.

Ole von Beust alkalmasint sejtette a kezdeményezés kudarcát, de még az eredmény bejelentése előtt közölte visszalépését. Azt azzal indokolta, hogy 32 év után belefáradt a közszolgálatba. Szerepet játszhatott ebben az is, hogy a nagyváros súlyosan eladósodott. Távozásával pártjának helyzete nehezül: utóda, Christoph Aalhaus belügyi szenátor távolról sem olyan népszerű, mind elődje s hírnevét több kellemetlen anyagi ügy tépázta már meg. Fontosabb, hogy von Beust-tal ellentétben igencsak konzervatív, ami nehezítheti az együttműködést a partner Zöldekkel.

Több, mint kellemetlen von Beus távozása Angela Merkel kancellár és CDU-elnök számára. Roland Koch hesseni és Jürgen Rüttgers északrajna-veszfáliai kormányfő visszalépése, Christian Wulff alsó-szászországi miniszterelnök köztársasági elnökké jelölése és más vezető CDU-politikusok sorozatos távozása után egyre kevesebb tapasztalt társára támaszkodhat, éppen most, amikor igencsak lecsökkent az FDP-vel kevés sikerrel kormányzó kereszténydemokraták népszerűsége. Nem beszélve arról, hogy a fekete-zöld együttműködésnek az országos politika szempontjából érdekes lehetősége is tovatűnhet.

Súlyosbodik a helyzet a parajdi sóbánya térségében, ahol csütörtök hajnalban újabb beszakadások történtek. A környék továbbra is veszélyzónának számít, miközben a szennyezés már messze túljutott a helyi határokon.