Ha apád rosszat mond a kormányról, te is pontokat veszítesz
Aki nincs fent a Facebookon, az Istagramon, a Linkedinen, nem twittel, nem használja a Skype-ot, a Whatsupot, a Vibert vagy a Messengert, nincs okostelefonja, okostévéje, okosórája, ha nem vásárol a világhálón, nem elektronikusan intézi az ügyeit, ha nem tölti fel összes adatát egy felhőbe, vagyis nem érzi a flow-t, amit a digitalizáció nyújt, arra minimum furcsán és értetlenül néznek. Egyelőre ugyanis még kevesen gondolnak arra, hogy miközben élvezik a digitalizáció előnyeit, olyan mértékben szolgáltatják ki magukat a különböző cégeknek és kormányoknak, hogy mára gyakorlatilag megszűnt a magánszférájuk.
Ha online élünk, mindent tudnak rólunk: kik vagyunk, kik a barátaink, milyen a politikai beállítottságunk, hol, mit és mennyiért vásárolunk, mi érdekel bennünket, milyen a szexuális irányultságunk, az egészségi állapotunk. Egy angliai példa: fiatal pár gyermeket várt, s még el sem mondták a családnak és a barátoknak, de a terhesség ötödik hetében a különböző cégek terhességi vitaminokról, babakellékekről szóló kéretlen levelekkel árasztották el őket csak azért, mert ezekre a témákra kerestek rá korábban az interneten. Óriási felháborodás lett az ügyből.
És ez csak a kezdet. Kínában, Oroszországban és az Egyesült Államokban a térfigyelő kamerák olyan fejlettek, hogy lehetővé teszik a valós idejű arcfelismerést. Vagyis nem kellenek napok arra, hogy biztosak legyenek benne, ki van a képen. Kína a vége felé tart egy olyan módszer bevezetésének, amely soha nem látott szintre emeli a polgárok megfigyelését. Pekingben és Sanghajban már tesztelik azt a rendszert, amely a járásáról is képes felismerni az embert, és nincs szükség arra, hogy a kamera lássa az arcát.
Az a terv, hogy a mesterséges intelligencia általi megfigyelést az egész országra kiterjesztik. A rendszer minden eddiginél magasabb fokra emelheti a kisebbségi csoportok megfigyelését, amelyek tagjait a kínai kormányzat előszeretettel zárja átnevelő táborokba.
Arcfelismerés az Egyesült Államokban
Fotó: AP/Saul Loeb
Kínában jelenleg több mint 200 millió térfigyelő kamera vizslatja az embereket. A hvg.hu dolgozta fel Matthew Carney, az ausztrál ABC News kínai tudósítójának a filmjét, amelyben az újságíró azt mutatja be, hogyan épül ki az országban a digitális diktatúra, s hogyan élnek majd 2020-tól az emberek, amikor is bevezetik az adatgyűjtésekre alapuló társadalmi kreditrendszert. A jelenleg tesztjelleggel futó programban legfeljebb 900 pontot lehet gyűjteni. Amikor az ember olyat tesz, ami tetszik a kormánynak, akkor pluszpontokat kap, viszont ha a hatalom erkölcsi vagy politikai megítélése szerint rosszat csinál, levonnak tőle pontokat. Az ausztrál újságíró tényfeltáró filmje döbbenetes részleteket mutatott be.
Nemcsak azt tudják majd az emberről, hogy melyik boltban vásárol, hanem azt is, hogy mit. Ha például túl sokszor és túl sok alkoholt vesz, a rendszer jelez, hogy alkoholizmus gyanúja áll fent, előveszik az illető egészségügyi adatait, megállapítják a kihágást, ami miatt persze azonnal pontot vonnak le. Minden valós időben történik, vagyis a rendszer azonnal értékeli a polgárt.
De tovább is mennek. Nemcsak az adott ember böngészési adatai és tettei befolyásolják a pontokat, hanem a családtagok, a közeli barátok viselkedése is. Ha apád rosszat mond a kormányról, te is pontokat veszítesz – derül ki a filmből. A pontok alapján új társadalmi kasztrendszer épülhet Kínában. Akinek magas pontszámai vannak, VIP polgár lesz: kedvező feltételekkel kap hitelt, a hotelekben a legjobb szoba jár neki, a legjobb képzéseket és állásokat is neki tartogatják. Aki viszont alulpontozott, az nem hagyhatja el az országot, nem vásárolhat azt, amit akar, a rendszer ott korlátozza a szabadságát, ahol csak tudja.
Már élesben megy
A The Independent éppen a héten megjelent cikke szerint Peking nemrég tett közzé néhány érdekes adatot azzal kapcsolatban, hogy a "megbízhatatlanok" sem vonatra, sem repülőre nem vásárolhatnak jegyet. A rendszer eddig 4,5 millió személy számára tagadta meg a vonat, és 11 millió számára a repülőjegy vásárlását. Pontlevonás jár, ha az ember megszegi a törvényt, viszont önkéntes munkával és véradással plusz kreditpontokhoz juthat az illető. De negatívan hat a pontszámra, ha valaki álhírt oszt meg a neten, ahogy az is, ha túl sok videojátékot vásárol. Hogy pontosan milyen büntetést kaphatnak még az egyének, azt nem tudni, de valószínűleg lassítják a net sebességét, nem juthat be bizonyos iskolákba, nem kaphatnak meg bármilyen munkát, nem foglalhatnak akárhol szállást, sőt, akár még a háziállat tartását is megtilthatják neki. Az egyének vagy a vállalkozások által kapott közösségi kreditpontokat ráadásul a megbízhatatlanok esetében rendszeresen nyilvánosságra is hoznák.
A trend nemzetközi. Néhány éve derült fény például a második világháború után létrehozott Öt Szem szövetségre. Ebben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada és Új-Zéland titkosszolgálata működik együtt, s érzékeny információkat osztanak meg egymás között. E szövetség a világon a leginkább koncentrál arra, hogy összegyűjtse és elemezze a világ különböző pontjairól beszerzett adatokat. Egy volt CIA-ügynök, Edward Snowden szivárogtatta ki az együttműködés egyes részleteit. Kiderült: a szövetségesek lehallhatják a világ optikai kábelforgalmát, megfigyeléseket folytatnak az okoseszközök kameráin és mikrofonjain keresztül, s annak ellenére hogy megállapodtak, nem kémkednek egymás állampolgárai után, Snowden óta tudjuk, bizony megtették. Ráadásul azért, hogy az egymásról szerzett információkat megosszák maguk között. Így kerülték ki a helyi jogszabályokat, amelyek megtiltották, hogy egy adott ország a saját állampolgárai ellen kémkedhessen. Ha az Öt Szem – és ki tudja, az idők során hány szem lett belőle – úgy dönt, összeköti az adatbázisait, annak végzetes következménye lenne a szabadságjogokra és a magánéletre.
De maradjunk Európában. Angliában is tesztelik már azt a rendszert, amely a térfigyelő kamerák segítségével felismeri az autót vezető sofőrt, az adatokat elküldi a rendőrségnek, és amikor megállítják az autót, addigra mindent tudnak a benne ülő vezetőről. Németországban vasútállomáson tesztelték azokat a térfigyelő kamerákat, amelyeknek télen, nyáron, sapkában, kabátban, bármilyen körülmények között fel kellett ismerniük a kísérletben szereplő embereket. A siker 80 százalékos volt a több hónapig tartó tesztsorozatban. Budapest teljes bekamerázása is napirenden van, az indok ugyanaz, mint mindenhol: vagyis a bűnmegelőzés és a terrorelhárítás.
Tagadhatatlan mindeközben, hogy komoly előnyei vannak a big datának: így nevezzük a cégek, az intelligens hálózatok, a magánszektor és az egyéni felhasználók által világszerte és napi szinten előállított óriási adatmennyiséget. Strukturálva és alaposan elemezve főleg a személyre szabott szolgáltatásokban, például az egészségügyi diagnosztikában és megelőzésben nyilvánulnak meg az előnyök.
Jöhetnek a VIP állampolgárok, itt az új kasztrendszerThymian Bussemer, Christian Krell és Henning Meyer Szociáldemokrata értékek a digitális társadalomban című munkája a negyedik ipari forradalom kihívásait tekinti át. Megállapítják: a digitális eszközök ugyan kiszélesítik a lehetőségeinket, ugyanakkor új korlátokat és kényszereket jelentenek, előnytelenül változtatják meg a társadalmakat és az intézményrendszereket. Merthogy a hatalom ma azok kezében koncentrálódik, akik a legfontosabb adatokkal, a legjobb algoritmusokkal és a legjobb technikai háttérrel rendelkeznek, mint például a Google vagy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA). Vajon mire használják ezt a tudást? Erősítik vagy csökkentik a jövedelemkülönbségeket? Segítenek-e abban, hogy a megtermelt javak újraelosztása élhetőbbé tegye a társadalmakat, erősödjön a szociális lába az országoknak? Hol a szerepe az etikának e kontrollkényszeres szemléletben? Lehet-e az ellen tenni, hogy a technológiai fejlődés ne mélyítse tovább a már amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket egy olyan világban, amely ismét elkezdte elfogadni az amúgy elfogadhatatlan mértékű egyenlőtlenségeket? Hosszasan lehetne sorolni a dilemmákat, ám válasz egyelőre nincs rájuk. Az adatkezelés egyik nagy problémája, hogy az adatok birtokosai, a Facebook, az Amazon vagy a Google monopolizálják a saját helyzetüket, s a profit növelése érdekében egyre több adatot adnak el és kötnek össze. Ugyanakkor elzárkóznak attól, hogy ellenőrizhetők legyenek, és nem fogadják el például az európai adatvédelmi szabályokat. Hiába vannak óriási bírságok, ezek nem rázzák meg őket.
Kutatók szerint azonban a java még csak most jön, amikor a gazdasági és szociális hatások nemcsak megjelennek, de felerősödnek és továbbgyűrűznek. Az adatok alapján automatizált döntéshozatal magában hordozza a diszkriminációt, az adatgyűjtések és adatlopások következtében megszűnik az anonimitás. S ugyan mindenki számára egyértelmű, hogy diszkrimináció történik, a titkos adatokkal alátámasztott döntéssel szinte lehetetlen vitatkozni. A társadalom amúgy is legsérülékenyebb rétege lesz leginkább kitéve a hátrányos megkülönböztetésnek.
A jogvédelem tehát sosem látott kihívások előtt áll. Ám nincs könnyű helyzetben, mert alapvetően mi szolgáltatjuk ki saját magunkat. Az Öt Szem-aktákat feldolgozó újságíró, Glenn Greenwald Miért fontos a magánélet? című előadásában szemléletesen mutatja be, mi történik: „Sokszor mondják nekem, hogy nem igazán aggódom a magánéletem kiszivárogtatása miatt, mivel nincs semmi, amit rejtegetnem kellene.” Greenwald ilyenkor fog egy tollat, leírja az e-mail-címét, s így szól: „Itt az e-mail-címem, azt szeretném, hogy amikor hazaér, küldje el nekem az összes e-mail-fiókja jelszavát, mert szeretném végignézni, mit csinál online, miről olvas, és szeretnék minden érdekes dolgot publikálni belőle. Elvégre ha ön nem rossz ember, nem csinált semmi rosszat, akkor nincs mit rejtegetnie!”
Hogy hány ember adta meg Greenwaldnak az e-mail-címét és a jelszavát?
Egyetlenegy sem.
