Gyerekeket is doppingoltak

Thomas Köhler az 1964-es és az 1968-as téli olimpián szánkóján aranyérmet nyert. A jeles sportoló utóbb – az NSZEP pártfőiskolájának elvégzése után – hosszú évekig az NDK sportját irányító testület helyettes vezetője volt. Napjainkban 70 éves berlini nyugdíjas és időszerűnek látta, hogy „Az érem két oldala” című megjelentesse emlékiratát. Amelynek nevezetessége, hogy - sok érintett fellépése után - hajdani NDK-s vezető most először ismeri el: tudatosan és tömegesen doppingolták sportolóikat.

Igaz, Köhler, aligha meglepően, magát nem érzi bűnösnek és a rendszer számára is mentségeket keres. Szerinte az NDK vezetése a hetvenes években mintegy „rákényszerült” a doppingolásra, mert különben nem tudtak volna lépést tartani a vetélytársakkal. Az illetékesek „kiválasztott dopping-szerek szakszerű, orvosilag ellenőrzött” alkalmazása mellett döntöttek. Ellenőrzésben nem is volt hiány: a vezető egyesületeknél 90 sportorvos dolgozott, mások a szakszövetségekben, a sportiskolákban és a kutatásban. Azoknak pedig (ezt már Köhler bírálói mondják) tudniuk kellett, milyen mellékhatásai vannak például az oral-turinabolnak, amelyet széles körben alkalmaztak. A szer meddőséget, „férfiasodást” okozott a nőknél, potencia-zavarokat, prosztata megbetegedését, növekedési zavarokat a férfiaknál -s mindkét nemnél a szívinfarktus megnövelt kockázatát hozta.

Köhler szerint a szereket szigorú ellenőrzés mellett alkalmazták és – szerinte – nem tudtak esetekről, amelyekben azoknak káros kihatásai, halálos áldozatai lettek volna. Azt mindenesetre bevallotta, hogy a „megfelelően fejlett” kiskorúaknak is adtak már szereket – főként 16-18 év közötti úszóknak. Köhler azt állította, hogy a gyerekek doppingolásáról nem tudott – azt főnöke, Manfred Ewald intézte. Az utóbbi majdnem 30 évig irányította az NDK sportját, amíg alkoholizmusáért le nem váltották. 2000-ben a doppingért 18 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, két évvel később meghalt.

Hajdani helyettese most azt is elárulta, mire számíthattak az egykor oly sikeres NDK-sport csillagai. A kitüntetések, ünneplések mellett viszonylag szerény jutalmakra: olimpiák, világbajnokságok első három helyezettje háromtól hatezer nyugatnémet márkáig terjedő összegre kapott csekket – azzal hazájuk devizás boltjaiban vásárolhattak nyugati árút.

Felháborodtak az áldozatok

A tömeges doppingolás egykori áldozatai többnyire felháborodással fogadták az egykori sportfőnök könyvét. Szerintük pofa kell ahhoz, hogy valaki 20 év után ártatlannak állítsa be magát, sőt, még az áldozatokat kárhoztassa. Thomas Köhler ugyanis azt írta: sok sportoló nagyon is tudta, mit vesz be és megtette, mert győzni akart. Szerinte nem igaz, hogy azokat, akik megtagadták a doppingot, kizárták volna a versenysportból. Példának szánkós lányokat hozott fel, akik alakjukat félve nem szedték a szereket és mégis győzni tudtak.

Az egységes Németországban több megrokkant egykori NDK-sportoló perelte már be hajdani edzőjét, vezetőjét, amiért azok tudtán kívül adtak neki ártalmas dopping-szereket. Az áldozatok a pereket rendre megnyerték. Köhler az első tiltakozásokra elnézést kért az áldozatoktól, mondván, hogy „hibákat követtek el” és „bizonyos dolgok hatását alábecsülték”. A dopping- áldozatok érdekszövetsége nem elégszik meg a bocsánatkéréssel és perelni kívánja a volt sportfőnököt.

Thomas Bach, a Német Olimpiai Sportszövetség (a német OB) szerint hasznos a könyv és üdvözli Thomas Köhler bocsánatkérését. Szeretné viszont, ha azoktól a sportolóktól is bocsánatot kérne, akik tiszták maradtak s ezért a doppingolók legyőzhették őket…