Gyász és további szurkolás
Tragédia – mondják a lengyelek, akiknek élet-halál kérdése volt a legjobb nyolc közé jutás a foci EB-n, de kiestek az egyébként a leggyengébbnek tartott A csoportból. Nagyon jellemző a lengyelekre: gyászolnak, de máris előre néznek, néhány hónap és lehet küzdeni a Mundial selejtezőin, ez az összetartó, nagyon fiatal csapat pedig mindenre képes – ez össznépi vélemény.
Az utolsó meccs, amely után a lengyelek búcsúztak a játékoktól, egyébként példátlan politikai összefogást hozott. A lelátón együtt izgult a hazaiak győzelméért a rendszerváltozás utáni összes élő lengyel elnök – annak idején Lech Walesa az államfői poszt átadásakor sem volt hajlandó találkozni utódjával, a baloldali Aleksander Kwasniewskivel, most Komorowski jelenlegi köztársasági elnök mellett mindketten ott voltak a VIP páholyban. Mint ahogy a jelenlegi miniszterelnök, Donald Tusk is a helyszínen szurkolt, és számos volt kormányfő, a baloldal vezére, Leszek Miller, vagy éppen a lengyel parasztpárt elnöke, Waldemar Pawlak.
És persze a stadion 40 ezres közönsége, a szurkolói zónákban összesen fél millióan, s a televíziós képernyők előtt pedig ismét rekord számú néző – Lengyelországban több mint 16 millióan. Jól mutatja az érzelmeket az a gigantikus fehér-piros zászló, amelyet 48 óra alatt varrtak meg: 1500 négyzetméteres, 30-szor 50 méter nagyságú, majd 200 kilót nyomott, amit kifeszítettek Wroclawban a tribünön. Most elteszik, de eredetileg többre szánták, minimum a negyeddöntőig akarták vele buzdítani Lewandowskiékat.
A lengyelekre azonban nagyon is jellemző, amit a média sugároz: ugyan a hazaiak részvétele nélkül, de a mienk ez az EB – mondják, írják -, nincs ok tehát az elkeseredésre, továbbra is szurkolni kell. Hogy kinek? Hát a legszimpatikusabbak az írek kibicei voltak, viselkedésükről legendákat zengtek és példának állították mindenki elé őket (arról nem is beszélve, hogy a zöld szurkolók nagy része továbbra is ott maradt a helyszínen), de sajnos kiestek. A spanyol focistákat imádják a lengyelek, lehet nekik szorítani. Nem szabad tehát eltenni a fehér-piros sálakat, kalapokat, pólókat.
Annál is inkább, mert a focistákon kívül Lengyelország vendégül látja Shakirát, aki ugyan nem lép fel, de mégis nagy sztár, no meg Victoria Beckham is eljött, sztárokban tehát nincs hiány. Le kell viszont mondania sztár státusáról a krakkói állatkert jósló elefántjának, aki bizony csődöt mondott. Már a nyitó mérkőzés előtt is a lengyelek sárgadinnyéjét választotta – azaz azok győzelmét jósolta -, pedig elvehette volna a döntetlen kosarában levőt is, de ugyanígy tett a cseh-lengyel meccs előtt is – azaz tudománya csődöt mondott. Ettől függetlenül a rendezéssel nagyon elégedettek az ide látogatók. A lengyel televízió felmérése szerint a turisták 92 százaléka elégedett a rendezéssel (beleértve az infrastruktúrát és a sokat emlegetett biztonsági intézkedéseket is), olyannyira, hogy 81 százalékuk vissza akar térni az országba a foci EB után is, rengetegen pedig meg akarják hosszabbítani ittlétüket.
Azt bizonyosan el lehet mondani, hogy a Varsó melletti Legionowóba települt biztonsági-irányító központ nem unatkozott, és feltehetően lesz munkája a továbbiakban is. De nem unatkozik itt se felnőtt, sem gyerek. A kicsik számára a lengyelek mini Euro 2012-t szerveztek, 15 különböző ország csapatát állították ki lengyel csöppségekből, a 16. állam, a német maga küldött gyereklabdarúgókat. Lejátszanak minden meccset, s bizony a fiatalok nagyon büszkék: már a nyitó lengyel-görög eredménye is a mini Euro-n más lett, itt a lengyelek győztek. A 2012-es dátumot pedig úgy ünneplik, hogy ennyi focilabdát küldenek a szegény országok gyermekeinek – az első küldemény Kongóba indult.
