Guardiola Münchenben

Kétszázötven médiamunkás harmincnégy kamerával a világ tizenkét országából volt kíváncsi múlt hétfőn Pep Guardiola müncheni bemutatkozására. A világhírű edző az FC Bayern (FCB) vezetői, Uli Hoeneß, Karl-Heinz Rummenigge, Matthias Sommer kíséretében lépett az emelvényre. „Guten Tag, Grüß Gott” – köszöntötte a jelenlevőket. Ezzel egy csapásra belopta magát a „jónapotozó” északnémet és az „adjon Isten"-nel köszönő vallásos bajor szívekbe. Öthónapos, napi négyórás intenzív nyelvtanulásának sikerét bizonyítja, hogy terveiről folyékony németséggel beszélt.

Szerényen jelentette ki a sajtókonferencián: „Számomra nagy megtiszteltetés a müncheni meghívás. Ezt tekintem karrierem eddigi csúcspontjának.” Igaz vagy nem, a jelenlévők annál is inkább szívesen hallgatták az elismerést, mert a katalán trénert a világ minden nagy csapata szívesen látta volna kispadján. A Barca elnöke azt mondta neki, hogy írjon le egy számot, annyit fizet neki, ha marad. Guardiola ellenállt a kísértésnek. Négy év után nem hosszabbította meg szerződését Barcelonában. Egy évre visszavonult feleségével és három gyerekével pihenni New Yorkba. Beiratkozott vendéghallgatóként a Columbia egyetem bölcsészkarára, a menzán ebédelt, golfozni járt, és – ahogy mondta – élvezte, hogy senki sem ismeri.

Hogy miért a müncheni ajánlatot fogadta el? Mert szereti a hagyományokkal rendelkező klubokat, amelyek beágyazottak a társadalomba, nincsenek kitéve a labdarúgáshoz nem értő olajmágnások, sejkek pillanatnyi hangulatának, és megalapozott anyagi háttérrel rendelkeznek. „Az FCB-nél ezek a tulajdonságok együtt vannak” – tette hozzá. Ezért írta alá a hároméves szerződést a bajorokkal. Nincs hivatalos adat arról, hogy mennyit keres Münchenben, de a szakma ismerői évi tizennégymillió euró körüli összegről beszélnek.

Az hírlik róla, hogy a pénz nem nagyon érdekli, sem a hírnév. Erre persze azt lehet mondani, hogy megengedheti magának, mert érdekli vagy nem, hírneves. Ezt már aktív futballistaként megszerezte. Tizenegy évig volt a barcelonai álomcsapat irányítója. Az edző, Johan Cruyff, az Ajax Amsterdam egykori legendás középpályása vitte az első csapatba. Tizenkilenc éves volt. A trénerként is világklasszis Cruyff alakította játékfilozófiáját, és kreált belőle „védekező középpályást, aki offenzívan gondolkodik” – mondja játékáról az argentin César Menotti, akit a sportirodalom a labdarúgás egyik legintelligensebb trénerének tart.

Utóbb Guardiola vezetésével a Barca négy év alatt tizenkilenc lehetséges spanyol és nemzetközi cím közül megnyert tizennégyet. Közte kétszer a spanyol bajnokságot, egyszer a kupát, kétszer a bajnokcsapatok Európa-kupáját. 2009-ben a hármat együtt. Hasonló sikerhez Alex Fergusonnak csaknem harminc évig kellett ülni a Manchester United kispadján. A francia Le Monde írja: „Új dimenziót adott a futballnak. Amit Bobby Fischer a sakkban, a Beatlesek a popzenében tettek, azt Guardiola a labdarúgásban.” Szakemberek szerint tökéletesítette azt a játékstílust, amelyet Cruyfftól tanult. Lapos, gyors körömpassz (tiki-taka), a csatár gyorsan vált középpályásra, és viszont. Barátságos modora mögött szigorú, az utasításai betartását a nagy sztároktól is megkövetelő szakember áll. Ronaldino és Ibrahimovic saját bőrén érezte ezt a szigort. Mindkettőt eltávolította a Barcától. A sztárallűrjeiről ismert Ibrahimovictól akkor vált meg, amikor a zseniális svéd azzal ment oda hozzá, hogy nem akar a csapattal utazni a közös buszban, neki külön autó kell, mert csak úgy tud koncentrálni. Guardiola szelíden azt mondta neki, hogy „jó, akkor te többet nem játszol a Barcában”, és közben barátságosan megveregette a vállát. Úgy ad taktikai utasítást, hogy mindig megmagyarázza, miért. Erőssége nem az, hogy közepes tehetségű játékosból sztárt neveljen, hanem, hogy technikailag képzett individualistákból olyan csapatot formáljon, amelyben tudását mindenki úgy állítja a közösség szolgálatába, hogy megőrzi egyéni karakterét.

Münchenbe érkezése után a szerény stílusát dicsérő kommentárok mellett kételkedő kérdések is elhangzottak. Például az, hogy Münchenben is meg tudja-e ismételni a Barcánál elért sikerét. Olyan játékosokkal mint Messi, Inistea, Xavi könnyű volt, de Münchenben Badstuber és Boateg vár rá. A választ persze csak az eredmények adják majd meg. Guardiola szerint azonban az FCB-nél is kitűnő játékosok állnak rendelkezésre. Egyetlen kívánsága volt, hogy szerződtessék Dortmundból a jövő egyik ígéretének számító Mario Goetzét. Megtörtént.
Az FCB vezetői pedig azt várják az új trénertől, hogy a nemzetközileg jónak ítélt, de amúgy szürkének tartott bajor csapatnak szerezzen olyan csillogást, amit a müncheniek eddig a Barcánál, a Real Madridnál, a Milannál csodáltak irigykedve. Arra, hogy ez az igény méltányos-e, augusztus harmincadikán, Prágában kaphatják az első választ, amikor az idei szuperkupában azzal a Chelseavel találkozik az FC Bayern, amely sok szerencsével az utolsó percben elvette tőle tavaly a bajnokok ligája győzelmét, és amelynek kispadján Guardiola személyes riválisa, José Mourinho ül.