A sértődött mozdony – Emmanuel Macron is Greta Thunberg célkeresztjében
Greta Thunberg és tizenöt társa – mint a magyar újságok is beszámoltak róla – feljelentett öt országot, Franciaországot, Németországot, Argentínát, Brazíliát és Törökországot, hogy nem tartják be a gyermekek egészségének és jogainak védelméről szóló, általuk harminc éve aláírt ENSZ-egyezményt. A feljelentést nem követi igazi per, hiszen az egyezmény szerint az ügyben „eljáró” ENSZ gyermekjogi bizottság csak ajánlásokat tehet a különböző országok számára. Éppen azért nem a legnagyobb szennyezőket, mint az Egyesült Államokat vagy Kínát perelték be, mert azok nem is ratifikálták a fenti egyezményt. Mindenesetre a dolog igen kínos a klímaharc lovagjának szerepében tetszelgő Emmanuel Macronnak, hiszen Thunberg és társai éppen ezt a szerepet vitatják el tőle.
Őt magát is a rendszer részének tartják, amely felelős „a jogaik megsértéséért és a jövőjük lerombolásáért”. Pedig nem volt ez mindig így. Február elején Macron az Elysée-palotában fogadta Thunberget, miniszterei akkor arról beszéltek, hogy „a világnak szüksége van olyan figyelemfelhívó személyiségekre”, mint ő. Az elnök zöldpolitikájának valóságát ismerő francia környezetvédő szervezetek már akkoriban fogcsikorgatva nézték a stáb kommunikációs hadjáratát, de még kevesen figyeltek a szavaikra.
Macron a mostani kijelentéseire válaszul egyenesen „a társadalmat veszélyesen megosztó” beszédmóddal vádolta Thunberget, miniszterei pedig lényegében gyűlöletkeltéssel. A francia elnök a maga sajátságos stílusában nemcsak Thunberget „tette helyre”, hanem a francia klímatüntetőket is, akiknek azt ajánlotta, hogy „menjenek inkább Lengyelországba tüntetni”, hiszen Varsó, egyébként Magyarországgal közösen, blokkolja az uniót 2050-re szénenergia-mentessé varázsoló programokat. A dolog logikája nehezen vitatható, a sárga mellényesek menjenek Szaúd-Arábiába tüntetni, ha drága a benzin, az állattenyésztők, akik tiltakoznak a szabadkereskedelmi megállapodások ellen, tüntessenek Argentínában vagy Új-Zélandon, ahonnan bekerül az olcsó hús Franciaországba, egyébként a távolság miatt nagy „ökológiai költséggel”.
Kulturált országokban odáig azért senki sem merészkedett, mint a magyar kormány, amely egyszerűen „kihasznált beteg gyerekként” emlegeti Thunberget. Mintha az Asperger-szindróma bármilyen szerepet is játszana véleményének megalkotásában és képviseletében. Ha Thunberg arról beszélne, hogy a Föld lapos vagy hogy a klímaváltozást a Mars-lakók okozzák, akkor joggal aggódhatnánk a mentális egészségéért, de tudjuk, hogy tulajdonképpen csak tudományos közhelyeket tesz közérthetővé, és publicitást ad nekik.
Mi lehet hát a probléma Greta Thunberggel? Hogy fiatal, hogy nő, hogy nem hajlandó olyan embereket támogatni, akik maguk is felelősek a klímakatasztrófáért, és persze elveszi a megszólalás monopóliumát az erre hivatott nagy öregek elől, akiknek a bölcsessége a mai zsákutcába vezetett mindannyiunkat. Az utánozhatatlan Alain Finkielkraut, az Akadémia filozófusa egyenesen siralmasnak tartja, hogy „felnőttek földig hajolnak egy gyerek előtt”. A rossz nyelvek meg is jegyezték, hogy például Jeanne d’Arc alig volt idősebb Greta Thunbergnél.
De fordítsuk Finkielkraut helyett komolyra a szót. Maga a francia egészségügyi miniszter kérdezte, teljesen ártatlanul persze, hogy vajon kik állhatnak a környezettudatos francia kormányt ilyen méltatlanul bíráló Thunberg mögött. Közben azt is jól tudjuk, a francia szélsőjobboldal meggyőződése, hogy „valakik” csúnyán manipulálják a „beteg svéd kislányt”. Ennek persze igencsak ellentmond, hogy Thunberg tulajdonképpen semmiféle ideológiai vagy politikai üzenetet nem képvisel. Még a kapitalizmus visszásságairól sem beszél, egyszerűen arra kér mindenkit, hogy hallgassuk meg a tudomány igazságait, és cselekedjünk ezek fényében a bolygónk érdekében.
Egy másik francia miniszter mostani vádjai szerint Thunberg „reménytelenségbe és aggodalomba löki a fiatal generációkat”. A svéd lány azonban nem tartozik a klímakatasztrófát elkerülhetetlennek tartók táborába sem. Éppen azt képviseli, hogy még mindig lehet tenni valamit. Különben mi értelme volna az egész médiahadjáratának? A szemmel láthatólag megbotránkozott francia kormány felhívta a figyelmet, hogy Franciaország azon országok közé tartozik, amelyek a legtöbbet tesznek a klímavédelem érdekében. „Franciaország a globális felmelegedés elleni harc mozdonya”, ahogy az egyik miniszter mondta.
A valóságban azért az a helyzet, hogy maga Franciaország sem tartja be a híres-neves párizsi klímacsúcsnak az országra vonatkozó vállalásait. A klímaváltozást vizsgáló különböző szervezetek véleménye egyértelmű ebben a kérdésben, Franciaország túllépi a szén-dioxid-kibocsátás vállalt mértékét, és „nincs a párizsi egyezmény által meghatározott pályán”. Macron elnöksége alatt az ország a 15. helyről a 21.-re csúszott vissza a globális felmelegedés ellen leghatékonyabban küzdő országok listáján. Még riasztóbb lehet a tény, hogy egyetlen úgynevezett fejlett állam sincs azon a pályán, amely lehetővé tenné a párizsi klímacsúcs vállalásainak teljesítését.
Meglehet, Thunberg nem téved olyan nagyot, amikor árulásról és üres szavakról beszél, utalva az olyan politikusokra is, mint Macron. Végül is az igazán fontos kérdés tulajdonképpen az, hogy vajon Thunberg szolgálja-e a klímavédelem, az emberiség ügyét. Erre minden ellentmondásossága ellenére is alighanem igennel válaszolhatunk. A migránsoktól való rettegés helyett első számú témává a bolygónk túlélése vált. Nyilvánvalóan éppen ez zavar sokakat.
Ezzel szemben Macron igyekszik magát a „cinizmus, a kényelmesség és a semmittevés” és a „csupán leleplező vádbeszéd” – ennek a képviselője lenne Thunberg – közti középút képviselőjének láttatni, aki „megpróbál cselekedni”. Szavai az igen mérsékelt európai terveket is blokkoló kelet-európaiakról természetesen helytállók. Azt is nehezen lehet eltagadni a francia elnöktől, hogy a nemzetközi politika színpadán nagy erőfeszítéseket tesz a klímavédelem ügyében. Azonban az is tény, hogy Franciaország nem tartja be a maga által vállalt célokat, és így hiányzik a szavak és a tettek közötti koherencia.
Greta Thunberg pedig éppen arról beszél, hogy cselekedni nem a kamasz lányok tudnak, hanem az államelnökök. És ez nehezebb, mint megsértődni.
