Galánthai Esterházy Melinda hercegné 90 éves
Burgenlandban a tartomány jótevőjeként tisztelik, aggódva figyelnek egészségére, különösen mostanában, amikor már ritkán jelenik meg a helyi társadalmi eseményeken. A kisebb aktivitás megbocsátható: Galánthai Esterházy Melinda hercegné, az 1989-ben Zürichben elhunyt Pál herceg özvegye ezekben a napokban töltötte be 90. életévét. Előrehaladott kora nem jelenti azt, hogy elhanyagolja legfontosabb küldetését. A burgenlandi kultúra támogatására, a hercegi dinasztia mecénási szerepének továbbvitelére már jó tizenöt éve létrehozta a megfelelő alapítványokat, a menedzseri feladatot pedig unokaöccsére bízta.
Az Esterházy hercegek történetét Burgenlandban kicsik és nagyok egyaránt kívülről fújják. Tudják, hogy a korábban jelentéktelen nemesi család a XVII. századtól a Habsburgok törökellenes harcának hű segítője volt, s ezért adományozta I. Lipót császár I. Esterházy Pálnak (Magyarország nádorának) a hercegi címet. A következő hercegek liberalizmusukkal és humanizmusukkal vívták ki a népszerűséget, művészetpártolásuk máig érezteti hatását. Kismartonban muzsikált és komponált 30 éven át Josef Haydn, s a hercegek jó ízléssel vásárolták a II. Miklós által alapított galériába a műkincseket, gyűjtötték a könyveket.
Az időnként politikai szerepvállalással is járó felemelkedésnek és vagyonosodásnak a Monarchia bukása vet véget, az első világháború után a cseh és horvátországi birtokok vesznek el, a magyarországi 128 hektárt a második világháború után államosítják.
A dinasztia 12. hercege, Pál ennél kicsit előbb, 1944-ben budapesti légópincében ismeri meg Ottrubay Melindát, az Operaház prímabalerináját, egy budapesti törvényszéki elnök leányát, akit két év múlva feleségül vesz. Melinda hercegnének már nem sok jutott a fejedelmi életből. Férjét 1948-ban a Mindszenty-perben koholt vádak alapján elítélték, s mivel a magát mindig magyarnak valló család sarja semmiféle külső segítséget nem volt hajlandó elfogadni, börtönélete egészen 1956-ig tartott. Ekkor kiszabadul. A gyermektelen házaspár nyugatra menekül, ám Kismartonban csak rövid időre áll meg. Pál herceg meggyőződéses royalistaként nem bízott az akkor már független Osztrák Köztársaság kormányában, s inkább Zürichben telepedett le. Éles pengeváltások következnek: a bécsi kormány több ezer hektár birtok – államosítással felérő – eladására kényszeríti. Pál herceg 1989-ben bekövetkezett haláláig nem békült ki teljesen az osztrák hatóságokkal, holott felesége igyekezett enyhíteni az ellentéteket.
Nagyvonalú mecénás
A halálakor 15 milliárd schilling értékűre (kb. 1,3 milliárd euróra) becsült vagyont Melinda hercegné örökölte. Mai népszerűségét azzal alapozta meg, hogy nem adta el a birtokokat – amelyek Burgenland tizedét teszik ki -, hanem annak egyben tartása, működtetése mellett döntött, s kezdettől fogva a történelmi és kulturális emlékek megőrzésén fáradozott.
A vagyonhoz huszonegy kastély, 60 gazdaság, 414 falu, 350 ezer hektárnyi erdőterület tartozik, nem beszélve a Fertő-tó jelentős részéről. A hercegné közreműködésével jött létre a Fertő-Hansági Nemzeti Park, nevéhez óvodák, idősotthonok létesítése fűződik. A hercegné érdeme a megállapodás a tartományi kormánnyal, amelynek értelmében a várak és kastélyok ugyan Esterházy-tulajdonban maradtak, de jelképes díj ellenében a tartomány bérelte kulturális célokra.
Ennek köszönhetőek a Haydn fesztiválok a történelmi helyszínen, az Operafesztivál a St. Margarethen-i kőfejtőben, a fraknói, halbturni, kismartoni kastély állandó és időszakos kiállításai egyebek között az egykori gyűjteményből. Az állagmegóvás, a kincsek megőrzése érdekében a hercegné 1992-től három alapítványba vitte be a vagyont, egyfelől védve azt az esetleges családi viszályoktól, másrészt biztosítva az eredeti célok megvalósulását, a kulturális örökség ápolását.
Jóval később, 2001-ben alakult az Esterházy Betriebe GmbH, az a gazdasági társulás, amely ha úgy tetszik, a nagyvonalú mecenatúra pénzügyi alapjait hivatott megteremteni. Pál herceg legközelebbi rokona Antal, a 13. herceg haszonélvezője az alapítványok egyikének, ám a gazdasági irányítást, a konkrét ügyek intézését Melinda fiatal, dinamikus szakemberre kívánta bízni.
A kiválasztott, Ottrubay István - Melinda unokaöccse – azóta bizonyított, a gazdaság szépen gyarapszik, s Melinda külön örömére egyre több a kapcsolat a magyar kulturális kormányzattal, közös programok, kiállítások révén időszakosan egyesülnek a gyűjtemény szétszakított részei. A közös múltról is sok információ jut így el a közönséghez: Fraknón jó öt éve megnyílt az ősgaléria, az anyag legszebb darabjai pedig ma már a nagyvilágban is ismertek.
A kilencvenedik születésnapot a hercegné szűk családi körben ünnepelte, ehhez a burgenlandiak lassan hozzászoknak. Nem bánják, a fontos, hogy jótevőjük jól van, s az ügyeket teljhatalmú megbízottja láthatóan jól viszi.
