Frusztrált lusztráció
Vajon megszavazna-e Schiffer András, illetve az LMP egy olyan törvényjavaslatot, amely visszamenőleges hatályú, kollektív bűnösséget állapít meg, sérti az ártatlanság vélelmét, az elévülésre vonatkozó törvényi előírásokat, valamint a hatalmi ágak szétválasztását, nélkülözi a hatásvizsgálatokat, továbbá kegyeletsértő? Az LMP magát a kérdésfeltevést is kikérné magának, hiszen harsány „nem” a válasz. De mit kezdjünk azzal, ha maga Schiffer András, illetve az LMP nyújt be olyan törvényjavaslatot, amely a felsorolt elemek mindegyikét kisebb-nagyobb mértékben tartalmazza. Július végétől olvasható a parlamenti honlapon az a hosszú című javaslat, mely az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, illetve az állampárti vezetők „közhivatalok viseléséből” (sic!) való kizárásáról szól. Állításuk szerint eddig nyolcszor próbálkoztak sikertelenül az ún. lusztrációs törvénnyel. Ez talán oly mértékben okozott frusztrációt, hogy nem voltak képesek újra alaposan átgondolni javaslataikat.
Az alábbiakban elsősorban az indítvány második részével foglalkozom, bár a titkosszolgálati iratok nyilvánossá tételéről szóló fejezetek is elfogadhatatlanok, mert – a rendkívül aprólékos kidolgozás ellenére – vitatható, végrehajthatatlan, személyiségi jogokat sértő elemek sokaságát tartalmazzák.
Az indoklás „a kommunista diktatúra máig vetülő árnyékáról” beszél, nevesítve pl. Tasnádi László rendészeti államtitkárt, ami szükségessé teszi annak törvénybe foglalását, hogy az „elnyomó gépezet politikai irányítását végző volt pártállami politikusok” ne tölthessenek be meghatározott funkciókat. Nézzük, hogy Schifferék szerint kik tartoznak ebbe a körbe. Mindazok, akik 1944. december 21. (!) és 1990. február 14. között tagjai voltak az MSZMP KB-nak, illetve a párt jogelődjei országos irányító szervének, továbbá akik ebben az időszakban államhatalmi funkciót töltöttek be. Ez lényegében azt jelenti, hogy a „pártállami kommunista diktatúra” kezdetét az Ideiglenes Kormány megalakulásától kell számolni. Érintettek tehát pl. olyan egykori miniszterek, mint Faraghó Gábor volt csendőrtiszt, gróf Teleki Géza, Vörös János, Nagy Ferenc stb. Az MSZMP jogelődjei közé tartozik a Szociáldemokrata Párt is, így annak vezetői – pl. Kéthly Anna –, ha élnének, még képviselők sem lehetnének. Önmagában ennek a csaknem fél évszázadnak az egységes kezelése is elfogadhatatlan jogi, morális, történelmi szempontból egyaránt. Összemos eseményeket, szereplőket. Ugyanabba a kategóriába tartozik a javaslat szerint pl. Gerő Ernő és Maléter Pál.
Az indoklás a javaslat egyik „vívmányának” tartja, hogy meghatározzák és beépítik a „hatalomgyakorlók” definícióját. Hogyan? „Pártállami hatalomgyakorló, aki 1944. december 21. és 1990. május 2. között közhatalmat gyakorolt, illetve az MDP és az MSZMP tisztségviselője vagy alkalmazottja volt.” Zseniális! Hatalomgyakorló, aki hatalmat gyakorolt. De ide tartoznak pl. az MDP és MSZMP „alkalmazottai”, beleértve természetesen a takarítónőket, portásokat is. Érdekes módon itt a „jogelődök” nincsenek megemlítve, tehát pl. a Kommunista Párt tisztségviselői – szemben a már említett gróf Telekivel és társaival – nem tartoznak ebbe a körbe.
Nem tudom, az olvasók tudnak-e még követni, de továbbmennék.
Nézzünk néhányat a bevezetőben említett, a jogi normákat sértő elemekből. A tisztségekből kitiltandók köre nem tevékenységüktől, hanem a betöltött funkciótól függ. Tehát kollektívan bűnös minden KB-tag, legyen az vasipari munkás vagy államtitkár. És utóbbiak tekintetében sincs különbség a rendészet vagy az egészségügy területével foglalkozó állami vezetők között. Ezt ráadásul 70 évre visszamenőleges hatállyal tekintik érvényesnek. A javaslat szerint el kell tiltani a közügyek gyakorlásától az érintett személyeket. Ezzel a törvényhozó hatalom átvenné a bíróságok szerepét, ami természetesen alkotmányellenes és ellentétes a Btk. erre vonatkozó paragrafusával is. A javaslat – alkotmányellenesen – nem biztosít jogorvoslati lehetőséget sem. Morális szempontból még inkább elítélendő az, hogy az érintettek döntő többsége már nem él, tehát jogosan beszélhetünk kegyeletsértésről is.
Kerekes Ottó, e-mail
