Fordult a kocka, az egykor széteső Kolumbia lett a venezuelaiak mentsvára
Évek óta visszhangzik a sajtó az egyre hanyatló venezuelai gazdaságról és a lassan mérhetetlenül alacsony életszínvonalról szóló hírektől. Azzal, hogy már víz és fertőtlenítő sincs, amellyel lemossák a műtőket a kórházakban - már ha egyáltalán sikerül valakit ellátni az orvos és gyógyszerhiányban és temérdek betegben fuldokló egészségügyben. Az élelmiszerek nagy részét már csak a feketepiacon lehet kapni, és ott akár egyhavi bért is elkérnek egy-egy termékért. A boltokban van, hogy órákat kell sorban állni egy tekercs vécépapírért. Egy szóval a helyzet lassan tarthatatlanná válik.
A BBC Mundónak sikerült olyan vállalkozókkal beszélnie, akik magukat és a (dollár)millióikat időben kimenekítették a szomszédos Kolumbiába. Egyikük, Rogelio Yelena szeretett Barquisimetóját hagyta ott, miután fegyvert szegeztek rá. Akkor döntött úgy, hogy neki és családjának nincs többé maradása szülőhazájában és átköltöztek Bogotába.
Negyven év után fordult a kocka és Venezuelából vándorolnak át KolumbiábaYelena 14 hot-dogos stand tulajdonosa volt. Bár ez számunkra talán meglepően hangzik, a latin-amerikai országban hosszú évtizedek óta az egyik legnépszerűbb utcai gyorskaja a sok extra zöldséggel és fűszerrel megspékelt virsli. Yelena átlag havi ötvenezer hot-dogot adott el. Készpénzes lehetett fizetni a standjain (a vállalkozó régóta nem bízott meg a helyi bankokban), ami miatt pedig többször kellett védelmet szerveznie. Mégsem ez volt az utolsó csepp a pohárban, hanem az, amikor fegyverrel kényszerítették, adja át terepjáróját úgy, hogy vele volt kisfia. 2010-ben ezért lecserélte Venezuelát és a hot-dogokat Kolumbiáért és az arepaért. A kukoricalisztből készült venezuelai étel Bogotában is népszerű, és Yelena üzlete egy idő után a szomszéd országban is beindult.
Yelena egymillió dolláros, külföldi bankban tartott tartalékkal érkezett Kolumbiába, és a bevallása szerint még mindig élhetne belőle, ha nem tékozolja el luxusra. Évente kétszeri európai és tengerparti nyaralás, havi nyolcezer dollár. A férfi és a családja így élt, legalábbis egészen addig, amíg be nem ütött a krach.
Nagyot fordult a világ
A sors fintora, hogy negyven éven keresztül a kolumbiaiak kerestek menedéket, jobb életet, és vándoroltak át Venezuelába a szegénység, erőszak és a FARC gerillái által kirobbantott fegyveres konfliktusok elől. Most fordult a kocka. A hiperinfláció alatt roskadozó, élelmiszerhiány sújtotta Venezuela lakóinak van szükségük szomszédaik segítségére.
Negyven év alatt csaknem ötmillió kolumbiai próbált szerencsét Venezuelában. A Kolumbiai-Venezuelai Kamara elnöke, Germán Umana szerint ezért Kolumbia adósa a venezuelai népnek. Arról nem is beszélve, hogy már évek óta olyan venezuelai befektetők voltak jelen az országban, mint a hatalmas bevétellel bíró Polar sörgyártó cég vagy az élelmiszergyártó Congrupo, amelyek mind hozzájárultak az ország gazdasági növekedéséhez. 2000-2016 között venezuelai cégek összesen 958,2 millió dollárt fektettek be Kolumbiában. A másik irányba ennek csak a töredéke érkezett.
Persze nem csak cégek és milliomos vállalkozók, de szegény, reményvesztett emberek is döntenek úgy, hogy a szomszédban próbálnak szerencsét. – Huszonkét éves vagyok, Venezuelából jöttem. Nem mondanám el, hogy pontosan honnan, mert a családtagjaim és ismerőseim nem tudják, hogy prostituáltként dolgozom. Egy barátnőm ajánlotta a munkát, aki már egy ideje itt van. Nem gondoltam, hogy könnyű lesz, de megpróbáltam, és most itt vagyok – mesélte a magát Paolának nevező nő kereken egy éve a BBC Mundónak. – Ha sikerül egy hajnalodót (egy egész éjszakát kérő kuncsaftot) összeszednem, akár kétszázezer pesót is kereshetek (azaz 66 dollárt), ami egyenlő a venezuelai minimálbérrel. Egy hónap alatt egymillió-kétszázezer peso is összejön.
Egyébként a Venezuelából érkező örömlányok sokszor olcsóbban adják szolgáltatásaikat, mint a helyiek, ami miatt rendszeresen ki-kitörnek összetűzések. Ők is annak a 150-200 ezer venezuelainak a táborát erősítik, akik illegálisan tartózkodnak az országban.
