Fogjunk össze
Mi, magyarok megoszthatók vagyunk, vajon emiatt az összefogásra is alkalmatlanok lennénk?
A megbélyegző véleményre számtalan alkalommal adunk okot. Elég, ha csak az utóbbi eseményeket idézzük fel. A köznevelésről, valamint a felsőoktatásról szóló törvényt kezdetben az oktatás területén működő valamennyi szakszervezet elutasította, és egységesen létrehozták a sztrájkbizottságot. A kormány időhúzó tárgyalásokkal sikeresen megbontotta az egységet, és az ígérgetésekkel teli ajánlatát három szakszervezet aláírta, míg a PDSZ egyedül maradt. Hasonlóképpen jártak a diákok is. A HaHa impozáns akcióiból nem akart kimaradni az HÖOK sem, és csatlakozott a demonstrációkhoz, majd leült a tárgyalóasztalhoz, sőt aláírt egy szintén csak ígéretekkel teli szerződést. A megosztás sikerült a kormánynak. Már jóval korábbi történet a szakszervezeti konföderációk megosztása.
A politikai életben sem vagyunk különbek. Elég, ha csak az MSZP és az SZDSZ közös kormányzására vagy az MDF, az MSZP és legutóbb az LMP „osztódására” gondolunk. Ilyen előzmények mellett kellene az ellenzéki pártoknak összefogni. Sikerülhet-e? A pesszimista válasz az, hogy ez lehetetlen. Én azonban bizakodó vagyok. A felsoroltak valóban azt bizonyítják, hogy alkalmatlanok lennénk az összefogásra, azonban vannak más tapasztalatok is. Ha nagy a baj, akkor a magyar társadalom össze tud fogni. A példák között említeném a vörösiszap-katasztrófát, vagy amikor egy nagyon beteg gyermek megmentéséért kell összefogni.
Ha tehát meg akarjuk menteni ezt a nagyon beteg országot, akkor mi sem, de a pártok sem tehetnek mást, mint hogy a jelenlegi helyzetet egy óriási katasztrófának tekintjük, és összefogunk.
Id. Jókai Oszkár
Budapest
