Fizessenek a németek – A lengyel jobboldal harca mindenki ellen

Nem volt teljesen váratlan a lengyel–német viszony megromlása. A Kaczyński fivérek első kormányzásuk alatt is mélypontra vitték az államközi kapcsolatokat. Most azonban minden korábbinál feszültebb a viszony. A Jog és Igazságosság párt (PiS) rendszere (ők propagandájukban Jó változásnak nevezik a maguk NER-jét) olyan offenzívát folytat, amely beláthatatlan következményekkel járhat. Első lépésként az ország elveszítheti szavazati jogát az Európai Tanácsban.

Lengyelország az elmúlt másfél évben folyamatosan építette le azt a jogállami rendszert, amely alkalmassá tette a 2004-es EU-belépésre.

Az első lépés az alkotmánybíróság függetlensége elleni támadás volt, amelyet a közszolgálati televízió és rádió propagandamédiává alakítása követett. Az intézkedéseket egyszerre támadta a hazai ellenzék és bírálták az európai intézmények. A PiS-rezsim Orbánékhoz hasonló arroganciával reagál minden bírálatra, ahogy nagyon hasonló az a hatalmi logika is, amelyet követnek.

Hasonlóak persze a csalódásaik is. A lengyel jobboldali kormányzat is erősen bízott benne, hogy a Trump-érával erős támogatót kap Amerikából a maga populista, nacionalista, idegengyűlölő kurzusához. Ez a támogatás azonban még az amerikai elnök lengyelországi látogatása ellenére is elmaradt. Sőt! Az amerikai kormány következetesen ellenzi a jogállami intézmények lebontását s azt is, hogy a politikai rendszerből igyekeznek eltávolítani minden független, ellenőrző tekintélyt.

Fotó: MTI/EPA/Steffen Kugler

A legutóbbi feszültséget az okozta, hogy a Kaczyński-párt frontális támadást intézett az állam talán utolsó független szektora, az igazságszolgáltatás ellen. A csomag három törvényből állt, amelyekkel gyakorlatilag a parlament, illetve

a kormány alá rendelhették volna a teljes bírósági rendszert.

A parlament választotta volna a bírókat is kinevező igazságszolgáltatási tanácsot, és az igazságügyi miniszternek, aki Lengyelországban a főügyész, tehát a vádhatóság feje is, nagy beleszólást adott volna a bírósági vezetők kinevezésébe. Lecserélték volna a legfelsőbb bíróságot is, a jelenlegi kormány a saját embereit ültethette volna a bíróságok elnöki, tanácselnöki, vezető bírói pozícióiba szerte az országban.

Mindez a rendszerváltás után majdnem harminc évvel történik. Ha feltételezzük is, hogy az igazságszolgáltatásban nem volt olyan viharos őrségváltás, mint más állami területeken, a csere megtörtént már pusztán életkori okokból is. A „kommunista bírók” eltávolításának szólama ezért hamis. Az új bírók régóta a személyi, szakmai függetlenség és jogállamiság, a demokratikus alkotmány szellemiségében ítélkeznek. Ez azonban ellentétes a jobboldali elvárásokkal, amelyek a „társadalmi többség igényeit” a jogállamiság fölé helyezik.

A PiS, más vezérelvű jobboldali pártokhoz hasonlóan, nem viseli el a független személyiségeket, az ideoló­­gia­­mentes szakmai szempontokat. Párt­­bíróságokat, „népbíróságokat” akarnak ismét. A kormánypárt azt állítja, hogy a bírók elszakadtak a társadalomtól, és egy kivételezett elitet szolgálnak ki.  A kormánypárt a bíróságokat korrupcióval is vádolja, ráadásul az ítéletek lassan születnek meg. Beata Szydło miniszterelnök fő érve a rendcsinálásra, hogy az elitista igazságszolgáltatás nem az emberek, hanem a jogászok oldalán áll.

A három új bírósági törvényből Andrzej Duda köztársasági elnök kettőt megvétózott, és azt ígérte, hogy ezek helyett maga áll elő új reformtervvel, amely megújíthatná a bírósági igazgatási rendszert. Aláírta viszont azt a törvényt, amely hat hónapos időszakra nagy szabadságot adott Zbig­­niew Ziobro igazságügyi miniszter-főügyésznek a bírósági vezetők cseréjére.

Fotó: MTI/EPA/Tomasz Gzell

Az Európai Bizottság a kezdetektől bírálta a törvénytervezeteket. Azok, állították, „strukturálisan a lengyel bíróságok, a lengyel bírók függetlenségének gyengüléséhez vezetnek, és az egész bírósági rendszer független működésére azonnali és súlyos kedvezőtlen befolyást gyakorolnak majd”. A lengyel kormány korábban elküldte tervezeteit a Velencei Bizottságnak. Amikor a tekintélyes testület hasonló módon bírálta azt, egyszerűen kijelentették, hogy figyelmen kívül hagyják az ajánlásokat. Elutasító választ kapott a lengyel kormánytól az Európai Bizottság is. A jobboldali sajtó durván támadja Frans Timmermans holland bizottsági alelnököt és Jean-Claude Juncker EB-elnököt. Azt állítják róluk, hogy Angela Merkel német kancellár bábjai, s berlini megrendelésre támadják a szuverén lengyel döntést.

Az Európai Unió szerintük a lengyelgyűlölő németek eszköze. A PiS szerint Németország rossz úton jár azzal, hogy kész a menekültek befogadására, nyitott más kultúrákra, mert ezzel veszélyezteti az európai keresztény civilizációt. A lengyel fél támadásként fogja fel, hogy a németek az EU-n belüli együttműködés elmélyítését sürgetik. A lengyel, a német és a francia vezetők hármas találkozói, a „weimari háromszög” már érdektelen Varsó számára. A PiS most a V4-együttműködést és az úgynevezett Három tenger-koncepciót, a Fekete-, az Adriai- és a Balti-tenger közötti térség összefogását és az új Selyemúthoz való csatlakozását szorgalmazza. Ezt a lengyel és német politológus kutatókból álló Kopernikusz csoport minapi jelentése rögzítette. A csoport még a nézeteltérések közé sorolja a lengyelországi média „repolonizációjának” tervét, a jogi és adószabályozás bizonytalanságait, amelyek érthetően nyugtalanítják a német befektetőket.

 

Mennyi jár a háborúért?

Július elején dobta be a lengyel és nemzetközi köztudatba Jarosław Kaczyński a jóvátétel ügyét. Pártja és szövetségesei közös gyűlésén beszélve a lengyel politika bírálóit figyelmeztette, hogy országa nem kapta meg az őt illető háborús jóvátételt Németországtól. Ezt az ügyet elő lehet szedni. Kaczyńskinak sikerült hetekre témát teremtenie. A lengyel politika azonnal rákapott az ügyre. Arkadiusz Mularczyk képviselő sietve elemzést kért a szejm kutatóitól arra vonatkozóan, igényelhető-e ilyen jóvátétel, és mennyi.

Az ellenzék és a sajtó figyelmeztette a kormánypártot, hogy ezt az ügyet többször lezárták, Lengyelország igenis korábban lemondott a jóvátételről, gyakorlatilag többször is. A kormánypárt erre azt mondta, hogy lárifári. Lengyelország szerintük akkor nem volt valóban független, a pénz igenis jár. Felvetődött, hogy akkor esetleg le kellene mondani a Jaltában és Potsdamban odaítélt területekről, a mai állam egyharmadáról. Többen emlékeztettek, hogy a kétezres évek elején, amikor több kitelepített német család kezdte visszaperelni elvesztett vagyonát, már egyszer felvetődött, hogy a lengyelek is álljanak elő ilyen követeléssel. Akkor 845 milliárd amerikai dollárnyi igényig jutottak, de a két kormány aztán közölte, ilyen követelések nem lesznek a jövőben, sem egyéniek, sem kollektívak. A mostani jóvátételi vita még nem halt el, a szejm elemző irodája még nem adta ki a Mularczyk által rendelt jelentést. Időközben azonban egy másik jobboldali politikus hasonló összegű jóvátételt követelne az oroszoktól is. Mindenesetre a témát elővették, a németellenes front összeállt.

 

A bírósági rendszer tervezett átalakítása is azért aggasztja annyira az EU-t s benne a legnagyobb befektető Németországot, mert

cégeik működését, a jogorvoslati lehetőségeket teszi bizonytalanná. Ki visz pénzt és termelést olyan országba, ahol a bíróságot nem a törvények, hanem az aktuális hatalom irányítja, ahol a bírók nem a lelkiismeretüknek, hanem a kinevezőiknek felelnek?

Merkel augusztus 29-i sajtókonferenciáján kijelentette: nem hallgathatunk, nem tehetjük meg, hogy nem szólalunk meg, csak azért, hogy elkerüljük a vitát. Hiszen itt az EU-n belüli együttműködés alapjairól van szó – mondta meglepően éles hangon. A német kancellár szerint a lengyel jogállamisággal kapcsolatos probléma „komoly téma”. Korábban csak általánosságokban intett az európai értékek megbecsülésére.

A jelen lengyel politikai vezetőket az háborítja fel leginkább, amikor Merkel vagy a német sajtó, esetleg valamelyik európai vezető azt hozza fel, hogy Lengyelország az európai fejlesztési alapok legnagyobb kedvezményezettje, s az nem lehet, hogy valaki csak a kezét nyújtsa a pénzért, de a kötelezettségeit elutasítsa. Ilyenkor állnak elő Kaczyńskék azzal, hogy aki ezt mondja, az Berlin utasítására lép fel. Jacek Pawlicki, a Newsweek Polska szemleírója azt mondja, hogy a PiS tudatosan manipulál. Tisztában vannak vele, hogy a lengyelek még mindig hisznek az EU-ban, ám a németellenes érzelmekre rá lehet játszani. Pawlicki szerint ezt az egész kampányt tudatosan építették fel. Azért éppen augusztusban tették a közbeszéd részévé, mert ez az 1944-es varsói felkelésről való megemlékezés hónapja, és szeptember 1. a világháború, Lengyelországnak a náci Németország általi megtámadásának évfordulója. A mai demokratikus Németország, Lengyelország legnagyobb gazdasági partnere ellen így és most indult a gyűlöletkampány. Ezért vették elő és építették fel a háborús jóvátétel egyébként reménytelen kérdését is.

Kaczyński és csapata másképpen konfrontálódik az EU-val, mint ahogy Orbán teszi. Egyelőre abban bíznak, hogy a magyarok most nem hagyják úgy cserben őket, mint Donald Tusk újraválasztásakor, s meg fognak vétózni minden lengyelellenes elképzelést. E várakozásukban feltehetően igazuk is van. Ezzel együtt Lengyelország kilátástalan politikai ösvényre lépett. A korábbi ambíciók megvalósítására, az EU-n belüli középhatalmi szerepre nincs esély. A V4-en belül a csehekre, szlovákokra már nem igazán számíthatnak, a magyarok is nagyon megbízhatatlanok számukra, már csak Orbánnak a Putyinnal való kapcsolata miatt is. A nacionalista demagógia persze hozhat választói támogatottságot, de csak addig, amíg a gazdasági hátrányokat nem érzékelik az emberek.