Ferenc pápa utazásai

Kezdjük időben kicsit messzebbről. „Hány divíziója van a pápának?” – kérdezte Sztálin 1945-ben a jaltai konferencián, amikor éppen az volt a vitatéma, hogy a katolikus egyház is részt vegyen-e a II. világháború utáni Európa újrarendezésében. Provokatív, retorikus kérdés volt. Fölényes mosollyal el is vetették a témát a kontinens egymás közötti felosztásával foglalkozó urak. Azóta nagyot változott a világ. Bár a pápának ma sincs egyetlen divíziója sem, de erkölcsi tekintélye annál inkább. Mégpedig olyan nagy, hogy sorban látogatják Rómában a világ sokszor ellentétes politikai irányzatot képviselő vezetői. Járt ott az utóbbi években Pan Gimun, Obama, Putyin, Merkel, Ciprasz, Renzi, Raul Castro és számos más vezető politikus.

Sokan őt tekintik a világpolitika szürke eminenciásának. Meghallgatják véleményét, tanácsát. Aztán megszívlelik vagy nem. Mondanivalója középpontjában mindig a béke, pontosabban a béke megteremtésének lehetősége áll. Minden alkalommal figyelmeztet: „A harmadik világháború már elkezdődött. Első menekültjei itt vannak.” Tanácsa pedig így szól: „Meg kell tanulnunk odafigyelni a másik véleményére. Felejtsük el a gyűlöletet, az ellenségeskedést. Beszéljünk egymással.” Ennek érdekében hívta életre a Vatikán Egységtitkárságát, amely a háttérben politikusok találkozóit, tárgyalásait szervezi. Sokak szerint a titkárságnak szerepe volt abban is, hogy az Egyesült Államok és Kuba több mint fél évszázad után ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot. Sőt legutóbb abban is, hogy a szíriai háború kérdésében amerikaiak, oroszok, németek között konkrét formában felmerült az Aszaddal való közvetlen tárgyalás lehetősége. Igaz vagy nem, tény, hogy a kérdéses vezetők kihasználták most is az ENSZ-konferencia adta lehetőséget és külön-külön tárgyaltak egymással – feltehetően erről is.

Ferenc pápa tárgyalópartnerei érzik: nem az a célja, hogy katolizálja a világot, hanem békét teremteni. Szerinte vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül ez mindenkinek a kötelessége. Boszniai látogatása során mondta több ezer fiatal hallgatójának: „Muzulmánok, zsidók, ortodoxok, keresztények vagytok. Mind Isten teremtményei. Teremtsetek békét a Földön. Nagy tettekre vagytok hivatva.” Más alkalommal kijelentette: „Isten nem katolikus.” Hozzátette: „Én egy marslakót is megkeresztelnék.” Sokat idézett mondása a konzervatív egyházpolitikáról: „Sokszor az az érzésem, hogy Jézus be van zárva az egyházba, és dörömböl a kapun, mert ki akar szabadulni.”

Mondanivalóját hitelessé teszi, hogy egyformán elítéli a kapitalizmus „gyilkos gazdaságpolitikáját” és az ezt támogató konzervatív politikai és egyházi köröket (Evangelii Gaudium). Szívügye a klímaváltozás jelentette veszély, a természetvédelem (Zöld enciklika) és a szegények, a társadalom peremére szorultak, a menekültek támogatása. Ez a magatartás tette Ferenc pápát olyan erkölcsi tekintéllyé a világ szemében, hogy már jelenlétével is súlyt adott az ENSZ mostani konferenciájának. Pan Gimun ENSZ-főtitkár szerint „a pápa nélkül nem jött volna létre ilyen magas szintű részvétellel ez a konferencia”. Valóban. Ott volt mindenki, aki jelenleg számít a világpolitikában: Barack Obama amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök, Hszi Csin-ping kínai elnök, Angela Merkel német kancellár. (A Die Zeit így fogalmazott: „Vigyázzanak, nehogy Ferenc pápa letérdeltesse őket közös imára a békéért, mint tavaly a palesztin vezér Abbásszt és Peresz izraeli elnököt.”)

Ferenc mostani utazásának első állomása Kuba volt. Az az ország, amelyet Fidel Castro 1959-ben „ateista állammá” nyilvánított, és szovjet mintájú rendszert vezetett be. Bezáratta a templomokat, államosította az iskolákat, betiltott minden vallási megnyilvánulást. Bizonyos enyhülést Fidel Castro vatikáni látogatása hozott II. János Pál pápánál 1996-ban. Visszaadott nyolcvan templomot és hat óvodát, elemi iskolát, ami természetesen elenyésző abban a tizenkétmilliós országban, ahol a lakosság hatvan százaléka katolikus. Hét évvel ezelőtt Raul Castro váltotta bátyját az államelnöki székben. A terror enyhült, de nem szűnt meg. Az idén májusban ő is elment Rómába, ahol nagy benyomást tett rá Ferenc pápa: „Nem vicc, ha a pápa továbbra is így viselkedik, előbb-utóbb imádkozni kezdek és ismét belépek az egyházba” – mondta. Nincs hír arról, hogy ez megtörtént, de már akkor meghívta a pápát egy kubai látogatásra, amelynek az most tett eleget.

Kubában aztán mindenki mondta a magáét. A pápa vallásszabadságot követelt, Raul Castro megígérte, hogy felülvizsgálják egyházpolitikájukat. A találkozón kubai kardinálisok is részt vehettek. Az egyházfő meglátogatta vidéki házában Fidel Castrót is, aki szokásának megfelelően talpig Adidas-reklámnak öltözve, melegítőben fogadta. Változás? Nincs. A találkozó után a Reuters jelentette, hogy őrizetbe vették az ellenzék két női tagját, két nappal később pedig megtiltották ismert ellenzékieknek a részvételt a pápa a Forradalom terén százezer „válogatott hívő” előtt mondott szentmiséjén. (A német közszolgálati tévé szerint hivatalból rendeltek ki több száz funkcionáriust, párttagot, hogy mérsékeljék a pápa iránti lelkesedést.) Tudták, miért teszik. A pápa mondott olyat, amit a rendszer képviselői nem szívesen hallottak: ideológiamentes politika, az emberi jogok tiszteletben tartása, a szegények, az elnyomottak és a menekültek támogatása.

Havannából Washingtonba repült a katolikus egyházfő. Találkozott Obama elnökkel és katolikus egyházfőként beszédet mondott a kongresszus előtt. Ott sem kerülte a kényes témákat. A halálos ítélet megszüntetését, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, a bevándorlók befogadását követelte. Különös hangsúlyt helyezett a természetvédelemre, a klímaváltozás jelentette problémákra. Ezután beszélt – II. János Pál és Benedek után – harmadik katolikus egyházfőként az ENSZ közgyűlése előtt. Az Egyesült Államokban tett látogatása befejezéseként a pápa Philadelphiában, egymillió hívő előtt mondta „minden idők eddigi legnagyobb miséjét” (CNN TV). Újból bocsánatot kért az érintettektől a pedofíliabotrányban vétkes amerikai papok miatt. Megismételte a kongresszus előtti követelését a halálos ítélet megszüntetéséről, s felhívta a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire. A menekültek jelentette világjelenséggel kapcsolatban utalt még utazása előtt közzétett körlevelére, amely elsősorban az európai helyzetre vonatkozik, de időszerű az Egyesült Államokban is a mexikói menekültek miatt. Arra intett: „Minden katolikus plébánia, kolostor, egyházi intézmény fogadjon be legalább egy menekült családot.”

Ferenc pápa USA-beli látogatásának a lakosság részéről egybehangzóan pozitív visszhangja volt. Amerre járt, vallástól függetlenül is tömegek éljeneztek. Üzenete pozitív reakciót váltott ki a demokrata pártban is. Obama elnök kijelentette: „Kevés olyan személyiség van, aki képes felkelteni bennünk a vágyat arra, hogy jobb emberek legyünk, mint amilyenek vagyunk.” Ugyanakkor a konzervatív demokrata párt – különösen annak szélsőséges jobbszárnya, a Tea Party – Obama választási támogatásának tekintette a pápa javaslatait (klímaváltozás, környezetvédelem, a halálos ítélet eltörlése, a bevándorlási politika liberalizálása). Ezekben a kérdésekben az Egyesült Államok katolikus egyházi vezetőinek többsége is a demokrata párt álláspontján van. Eszembe jut, hogy a szintén hagyományosan konzervatív magyar katolikus egyház vezetője, Erdő Péter bíboros egyenesen „embercsempészetnek” nevezte, ha az egyház megnyitja templomait a menekültek előtt. (Később az „összefüggésekből kiragadottnak” mondta a kifejezést, pedig összefüggéseiből kiragadni csak azt lehet, ami valóban elhangzott.) Emlékeztetőül: Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát viszont már a pápa felhívása előtt megnyitotta kolostoruk kapuit a menekültek előtt. A perselypénzt stadionépítésre költő Kis-Rigó László szegedi püspök pedig így intézte el a dolgot: „A pápa nem ismeri a helyzetet.”

Eszembe jutott egykori pannonhalmi hittanárom, Bajtai Oros mondása: „Istennek nem csak bárányai, birkái is vannak.”