Ezermilliárdok az uniótól - Brüsszel életpárti döntéseket hozott intézkedéscsomagjával
A magyar kormány már mondott köszönetet a támogatásért Kínának és a Türk Tanácsnak is, de még nem korrigálta álláspontját arról, hogy uniós segítséget a koronavírus következményei elleni küzdelemre még nem kaptunk. Pedig annak ellenére is roppant összegek állnak rendelkezésre, hogy az Európai Bizottságnak a korábban elfogadott 2014–2020-as hétéves költségvetés tételein kívül nincs elkölthető pénze. Lehetővé tette viszont, hogy most a tagállamok felhasználjanak olyan összegeket, amelyeket rövid úton vissza kellett volna utalniuk Brüsszelbe.
Március végén, az Európai Parlament rendkívüli ülésén a fideszes képviselők is megszavazták a mentőcsomagot,
amely Magyarország számára lehetővé teszi, hogy 2025-ig ne fizessünk vissza a strukturális alapok előfinanszírozásából 861 millió eurót. Sőt a bizottság döntése alapján ez az összeg kiegészül a 2020-ra szóló előfinanszírozási kerettel, további 607 millió euróval is, ami 520 milliárd forintnyi rendkívüli forrást jelent.
Vannak további mozgósítható összegek is. Igaz, az Orbán-kormány már a 2018-as választások előtt minden 2020-ig betervezhető forrást el akart helyezni, és mára 110 százalékban lekötötte a strukturális alapok 25 milliárd eurós keretét, mégis maradtak az új feltételek között szabadon felhasználható pénzek. Mint Heil Péter fejlesztéspolitikai szakértő, az NFÜ volt alelnöke a 168 Órának elmondta, a hét működő operatív program között vannak olyanok, amelyekre még nem kötötték meg az összes támogatási szerződést. Szép számmal akadnak a többi programban is olyan projektek, amelyek mögött ugyan van szerződés, de pénzt még nem utaltak rájuk. A hét esztendőre kapott keretnek eddig ténylegesen csak a 38 százalékát költötte el a kormány. Az Európai Unió adatai szerint Magyarország még nem hívott le 15,5 milliárd eurót.
A bizottság ezeknek a kereteknek a kifizetését korábban nagyon szigorú feltételekhez kötötte. Most azt mondja: felejtsetek el minden kötöttséget, vigyétek a pénzt és védekezzetek. Egészségügyi beruházásokra, munkahelyvédelemre, forgóeszközhitelekre ekkora keret még sohasem volt: a bizottság számításai szerint ez 2000 milliárd forintnyi összeg. És minthogy közpénz, a kormánynak meg kellene mondania, vajon mit tart fontosabbnak: a járvány elleni védekezést, életmentő berendezések vásárlását, vagy bajba került cégek megmentését. Ráadásul a mozgósítható keretnek van egy „titkos” tartaléka is. A forintárfolyam zuhanása miatt
az euróban megcímzett összegek most 10 százaléknyival több forintot érnek, és ez a másfél milliárd euró önmagában véve is 500 milliárdos extra forrást jelent.
A 2014–20-ra megszavazott költségvetés keretein túlmutat a bizottság elnökének az a kezdeményezése, hogy a tagállamok adjanak össze egy százmilliárd eurós csomagot, amelyből a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak és az egyéni vállalkozók bérét lehetne kiegészíteni. Ha ebben a SURE elnevezésű programban Magyarország részt vesz, akkor – szokás szerint – többet vehet ki belőle, amint amennyit betett. És ezek az összegek még mindig eltörpülnek a pénztömeg mellett, amelyet az Európai Központi Bank (EKB) mozgósít. A pénzintézet ugyanis 870 milliárd euróval bővítette kötvényvásárlási programját, ezenkívül a kereskedelmi bankoknak 3 ezermilliárdos keretet ajánl mínuszos kamatlábbal: magyarul fizet azért, hogy hitelezzenek a gazdasági szereplőknek.
Múlt csütörtökön éjfél előtt sokadik nekifutásra fogadták el az unió pénzügyminiszterei a járvány következményeinek enyhítésére hivatott 500 milliárd eurós mentőcsomagot. Annak része a Von der Leyen bizottsági elnök által kezdeményezett 100 milliárdos SURE csomag, az Európai Beruházási Bank 200 milliárdos garanciaalapja és az a 240 milliárdos keret, amelyet az eurózóna tagállamai vehetnek igénybe, közöttük is elsősorban a járvány által leginkább sújtott Olaszország, Spanyolország, illetve Franciaország. Az Európai Stabilitási Mechanizmus kerete hasonlóan működik majd, mint korábban Görögország esetében, igaz, a déli államok ettől nem nagyon boldogok. Egy közös „koronakötvény” elfogadását szerették volna, amely mögött az eurózóna északi államainak, közöttük is elsősorban Németország hitelképessége lett volna a garancia.
Ma még nem tudjuk, hogy Magyarország melyik programban vesz részt. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselőcsoportjának vezetője egy tévévitában mindenesetre arról beszélt, hogy azért sem érdemes elégedettséget mutatni azzal, amit már eddig is mozgósíthattunk, mert ez ronthatja a tárgyalási pozícióinkat. Ki tudja, hogy a napokban milyen háttértárgyalások folynak, és azok mennyire hatékonyak, miközben
a felhatalmazási törvény miatt a Néppárt 27 EP-delegációjából 14 levélben kérte Weber frakcióvezetőtől a fideszesek eltávolítását a politikai csoportból.
Heil Péter mindenesetre úgy véli: pénzt jobb feltételekkel, mint az unióban, sehol sem találhatunk olyan feltörekvő országként, amelynek a valutája éppen összeomlóban van.
Ursula von der Leyen mindenesetre egy új Marshall-tervről, a világ legnagyobb és leghatékonyabb mentőcsomagjáról beszél, amely stratégiai beruházás lesz a jövőbe. Azt sem hallgatja el, hogy az szerinte többnemzedéknyi időn keresztül terheli majd a közösséget, hogy most elkerüljük a katasztrófát. A mostani erőfeszítés stratégiai beruházás a jövőbe. Az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor elismeri: az unió kezdeti hibáira ma is fájó visszagondolni. A leplezetlen nemzeti önzés ugyanis nem valamilyen különleges magyar válasz volt a járványra. Az uniós tagországok reagálástörténete egyeztetés helyett határzárakkal, orvosi eszközök kivitelének tilalmával kezdődött.
Kezdetben egyértelmű volt a nacionalista és állampárti fellángolás, ami a vészben még tetszett is az európai polgároknak – mondta lapunknak Lengyel László közgazdász, elemző. Minél erősebb volt az első napokban a bezárkózás, minél előbb hirdettek veszélyhelyzetet, annál magasabbra hágott egy-egy politikus népszerűségi indexe. De később a közhangulat megváltozott: a nemzeti kormányok nem nyújtottak kellő egészségügyi és közigazgatási teljesítményt, és kiderült, hogy nagy szükség lenne nemzetközi szolidaritásra. A nemzetállami elzárkózás politikáját egyszerre két irányból kezdte ki az élet. Alulról a helyi autonómiák jelezték, hogy jogot követelnek maguknak a cselekvésre, miközben a felelősség alól úgysem tudnak kibújni. Lengyel szerint az autonómiák jelentőségét mutatja az óriási különbség is, ami Olaszországban Lombardia és Veneto tartomány között alakult ki.
A megbetegedések és halálozások számában mutatkozó drámai különbség arra vezethető vissza, hogy Lombardiában kevés tesztet végeztek, nem volt kontaktkutatás, és az erős tüneteket mutató betegeket nem vitték azonnal kórházba: hátha meggyógyulnak. Nem gyógyultak meg. Veneto pont fordítva járt el, és a tragikus következmények is enyhébbek lettek. Ugyanez a csatározás folyik a Trump-adminisztráció és New York vagy Kalifornia állam között.
Lengyel szerint a kormányok államnacionalista reakcióit fölülről is jelentős kihívás érte: az uniós apparátus késlekedő, de egyre jelentősebb lépései gyengítik.
Az uniós intézmények – az amerikai szövetségi kormányzathoz hasonlóan – elkezdték korábban sohasem tapasztalt mennyiségben önteni a pénzt. A bizottságnak azonban még mindig a nemzetállamok ellenállásával kell számolnia, akkor is, ha az EKB elnöke, Christine Lagarde hárombilliós eszközvásárlási programjával persze egyetlen nemzetállam sem veheti fel a versenyt. A vírus azonban tízezerszámra szedi áldozatait Európában is, ami nem kedvez a nemzetközi együttműködés erősítésének.
Az unió együttműködés- és életpárti döntéseket hozott – mondta a 168 Órának Lengyel László. Az uniós kezdeményezések azt mutatják, hogy Brüsszel az élet meghosszabbításának ügyét fogadja el alapelvnek, és nem azt, hogy gyorsított eljárásban a fogyasztást állítsa helyre. Ennek messzemenő következményei lehetnek például a klímapolitika szempontjából is. A jelek most arra mutatnak, hogy Európa olyan útra léphet, amilyet korábban Japán választott, és mi nagyon furcsálltuk. Ők a zéró növekedést választották, cserébe azért, hogy polgáraik 15 évvel tovább éljenek, mint az európaiak. Ezt a döntést Lengyel szerint persze a választók kényszerítették ki még azokban az országokban, Nagy-Britanniában és Svédországban is, ahol megpróbáltak valamiféle kompromisszumot kicsikarni a gazdaság működőképességének érdekében. Az emberek azonban nemet mondtak rá, látva a lélegeztetőgépeken szenvedő öregeket, a növekvő halálozási adatokat.
A közös uniós gazdasági mentőcsomag hamarosan az állam- és kormányfők csúcsértekezlete elé kerül. Heil Péter úgy gondolja: ha Magyarország részese akar lenni a programnak, akkor az elé senki semmilyen akadályt nem fog gördíteni. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki mit gondol Orbán Viktorról, vagy a felhatalmazási törvényről: most nem a napi viták idejét éljük,
Magyarország változatlanul számíthat az összes uniós tagország együttműködésére.
Lengyel László azonban arra számít, hogy az uniós intézmények minden korábbinál bőkezűbb támogatásának előbb vagy utóbb az európai ellenőrzési rendszer szigorítása lesz az ára. Mert az intézmények irányítói tudják: ha nem számoltatják el a kormányokat, akkor akad közöttük, amely a szolidaritás nemes eszméjének jegyében még többet rabol majd a rendelkezésre álló többletből.
