Európa szétszakadhat?
Múlt hét elején tartották a visegrádi négyek (V4) rendkívüli találkozóját, amelyre a macedón és a bolgár kormányfőket is meghívták. Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország koalíciója épp 25 éve alakult, erről is megemlékeztek. A V4-ek a hétvégi EU-csúcs előtt ültek össze, hogy közös álláspontot alakítsanak ki fontos európai kérdésekben.
Kiadott nyilatkozatukban hangsúlyozták: hisznek az erős, választóvonal nélküli Európában és fontosnak tartják az új tagok felvételének lehetővé tételét is. Az európai integráció elmélyítésének fontosságát is kiemelték. Ugyanakkor a csoport előállt a – nyilatkozattal igencsak szembemenő – B-terv javaslatával is. Bohuslav Sobotka cseh kormányfő azt mondta a tervről az ülés utáni sajtótájékoztatón: „Amennyiben Törökország és Görögország nem tudnak megbirkózni a menekülthullámmal, lehetőség mutatkozik az illegális gazdasági migráció megállítására Macedónia és Bulgária határán.”
Orbán Viktor a V4-ek találkozóján második védvonal kiépítését javasolta, és segítséget ajánlott fel azoknak az országoknak, amelyek „hajlandóak bebiztosítani a második védvonal kiépítését Magyarország határaitól délre”. A V4-ek szerepéről, illetve a migrációs válságról és az illiberális demokráciáról tartott konferenciát a Political Capital Budapesten. A konferencián részt vett a 168 Óra is.
A felszólalók közül a szlovák Lucia Najslova, V4 Revue folyóirat főszerkesztője, a prágai Károly Egyetem adjunktusát külön is kérdezte Herskovits Eszter.
– Egyesek szerint a visegrádi országok együttműködését kizárólag a tagországok migránsellenes politikája élesztette újra. Egyetért?
– Annyiban igaz: az elmúlt hónapokban a visegrádi országok kormányzati kommunikációjában valóban a migránskérdés volt a meghatározó. Mindenhol megjelentek az összeesküvés elméletek arról: kik és miért „hívták” vagy „hozzák” Európába a menekülteket. És a kormányok „harcolnak” és „megvédenek” a saját kreált ellenségük ellen. Egyedül a Cseh Köztársaság kormányán látszik: mintha távolodna az Orbán Viktor által meghatározott irányvonaltól.
– De a visegrádi csoport megalakulásának célja a szoros együttműködés az európai integrációért. Nem gondolja, hogy az elzárkózás a kvótarendszer elől, a migránsellenes politika épp az alapelvekkel megy szembe?
– A visegrádi országok együttműködésének több szintje létezik. Én úgy látom: a civil szférában mintha erősödne az igény arra az együttműködésre, amit eredetileg is akartunk. A civil szervezetek Európa részeként és nem egyfajta ellen-szövetségként képzelik a visegrádi együttműködést. De azért azt se felejtsük el, hogy a kormányfői találkozónak is volt legitim apropója: a V4-csoport 25 éves évfordulója. Emellett a nyilatkozat, amelyet kiadtak, pozitív üzeneteket is tartalmaz, hiszen épp az integráció elmélyítéséről és az unió bővítéséről beszél.
– Én viszont úgy látom: ahol az uniós csúcs előtt előállnak a második védvonal ötletével, a migránshullám megállításáról beszélnek befogadás helyett, ott hiába adnak ki pozitív hangvételű nyilatkozatot, nem jön át annak az üzenete.
– Az EU meghatározó országainak, így Németország vezetésében is egyre inkább azt gondolják a kelet-európai országokról, hogy mi nem értjük, mit is jelent az európai szolidaritás. Pedig lehetne azt is mondanunk: vegyék figyelembe a kvótarendszer kialakításánál, hogy szegényebb országok vagyunk és csak kevesebb menekültet tudunk befogadni. Mostanában egyébként Csehország már ezt kommunikálja.
– Hová vezet ez az ellentét? Európa újra szétszakadhat keleti és nyugati részre?
– Remélem, nem. Talán sikerül együttműködni, és kialakítani azokat a kérdéseket, amelyekben az egyes tagállamok akár másoktól eltérő, önálló politikát folytathatnak. De nem is ez a lényeg. Szíriában néhány éve még nem volt háború, mostanra életveszélyes hellyé vált. Ki garantálja, hogy Európa nem kerülhet többet ilyen helyzetbe? Csakhogy ha ez bekövetkezne, hiába menekülnénk a kontinensről, ha épp mi zárjuk most be az ajtókat.
