Eszement jogalkotási láz

Kolláth György Bakancslista című írásához szeretnék hozzászólni (168 Óra Online, 2014. július 22-i szám). Kolláth tanár úr cikke telitalálat. Végre valahára más is meri kiáltani, hogy a „király meztelen”! Jómagam is úgy vélem, hogy hazai jogalkotásunk számtalan sebből vérzik!

Az általam olyannyira sokszor és sok helyütt ostorozott jogalkotási lázra szeretném ismét felhívni a kedves olvasó figyelmét, és egyben csatlakozni a szerzőhöz. Soha nem rejtettem véka alá azt a véleményemet, sőt számos publikációban is utaltam arra, hogy a rendszerváltoztatást követő éveket egyfajta kodifikációs dömping jellemezte, és ez a helyzet napjainkban is fennáll. E rohamléptékű, eszement jogalkotás, azon túl, hogy megkérdőjelezi a jogbiztonságot és felveti bizonyos törvények megalkotásának, valamint a jogszabály-módosításoknak a megalapozottságát a társadalmi szükségszerűség oldaláról, egy nem elhanyagolható kérdést feszeget: képesek-e megbirkózni feladataikkal azok, akik a jogot alkalmazzák?!

A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy egyre nehezebben. A jogászok számára is sokszor érthetetlen és követhetetlen változások a nem jogász végzettségű jogalkalmazók számára komoly problémát jelentenek, ami igencsak hátrányosan hat a munkavégzés színvonalára. (Néha, olyan érzésem támad, hogy bizonyos pozíciókban lévő, tevékenységmániás személyek önmegvalósításához asszisztál az egész rendszer.)

Nos, ennek az ultima ratio elvét rendesen felrúgó jogalkotási láznak ékes példája, vagy inkább (mellék)terméke, valamint a nem kellőképpen előkészített törvényalkotó munkának a csimborasszója az, amit a rendszerváltoztatást követően, de különösen az utóbbi években a jogalkotás terén tapasztalhatunk.

Tisztelettel:
Dr. Kovács Gyula
jogász, kriminalista