Erősebb államot, nagyobb beleszólást igényel a DGB

Klingenburg az SPD-hez közelálló Ebert-Alapítvány vendége volt és emlékeztetett: 6.4 millió tagot számláló, egységes szövetségüket nem érte egészen váratlanul a válság. Michael Sommer elnök már a DGB 2006-os kongresszusán felhívta a figyelmet a beruházási bankok tevékenységének torzulásaira – de akkor nem figyeltek rájuk. Ugyancsak közismert, hogy 10 –15 éve tartó folyamat a jövedelmek átcsoportosítása a kiskeresetűektől a módosabbakhoz. Ez világjelenség, amely növekvő társadalmi feszültségekhez vezet és a válság egyik tényezője, akárcsak az éghajlat-változás és a növekvő vízhiány. Klingenburg hangoztatta, hogy gazdaság-szerkezeti tényezőknek is fontos szerepe van a kialakult helyzetben: olyan ipari óriások, mint pl. a Mercedes vagy a BMW, teljesen hibásan mérték fel a helyzetet, nem vették figyelembe a kereslet alakulását.

Merkel jobb, mind Schröder

A német szakszervezeti vezető elismeréssel szólt az Angela Merkel vezette új kormány válság-menedzseléséről, amelybe rendszeresen bevonták a DGB-t és a nagy szakszervezetek vezetőit is. Értékelik Merkel pragmatikus hozzáállását a problémákhoz – annál is inkább, mivel korábban, Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellárral nem alakult ki ilyen együttműködés.

A kérdésre, hogyan viszonyul akkor a DGB - amely általában mindig közelebb állt az SPD-hez – a ma ellenzékben lévő szociáldemokratához, az előadó „ szerelmi csalódásról” beszélt. Egyébként a DGB egységes, politikai pártállás nem játszhat szerepet. Annál is kevésbé, mivel az egységes szövetségben – különösen a déli tartományokban – a tagság jelentős része, akár többsége a CDU/CSU támogatója. Bármely demokratikus párt tagjait szívesen látják a szövetségben – kivéve a szélsőjobb képviselőit.

Klingenburg szavaiból kitűnt, hogy a befolyásos DGB határozottan kívánja képviselni konkrét elképzeléseit a válság leküzdésében. A munkanélküliség távolról sem nőtt olyan mértékben, amint várták: ebben sokat segített a csökkentett, illetve a rugalmas munkaidő, a gyakornoki rendszer. Az idei kollektív szerződések megkötésénél mindkét oldal pragmatikus, így már több, mint 60.000 megállapodást sikerült aláírni. Egy jellemző példa a mértéktartásra: a legnagyobbak egyike, az IG Metall, a fémipariak szakszervezete elfogadta, hogy a 2.7 százalékos bérkorrekció csak 2011 áprilisában lépjen életbe - a reményben, hogy addigra megjavul a helyzet.

Hangsúlyt helyeznek arra, hogy munkához jussanak a pályakezdő fiatalok. Nemkülönben sürgetik, hogy a válságot kiváltó bankok, pénzügyi cégek vállaljanak részt az általuk okozott kár jóvátételéből és ne fordíthassák az állami támogatást saját céljaikra, spekulációra, hiszen ezzel már a demokráciát veszélyeztetik.

„Hál Istennek, van cselekvőképes államunk, a koalíció megértette, hogy közösen kell fellépni” – így Klingenburg, emlékeztetve: a válság kitörésekor Merkel kancellár első lépései között volt a bejelentés, hogy az állam garantálja a lakosság bankbetéteit. A DGB síkra száll azért is, hogy erősödjék a szakszervezetek szerepe a válság-menedzselésben és kapjanak nagyobb szót a vállalatok felügyelő-bizottságaiban. Szerepük annál is fontosabb, mivel új kihívások előtt állnak: május elején választás lesz a legnagyobb tartományban, Északrajna-Vesztfáliában – majd ezt követően jelenthet be a kormány további, szigorú takarékosság intézkedéseket.

Szó esett – de kevéssé konkrétan – arról is, hogy jövőre az új tagországok, így Magyarország előtt maradéktalanul megnyílik az európai munkaerőpiac. Németország és Ausztria 2011-ben utolsónak építi le a gátakat a munkaerő szabad áramlása előtt. Egyébként a DGB a nemzetközi összefogást is szorgalmazza: az IGB, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség 170 millió tagja jelentős erőt képvisel.